Nem is tudom mivel kezdjem, ja meg van. Kapja be a Looper! Igen, egész nap itt ülhetnénk? És a végén belegabalyodnánk? Komolyan, tényleg? Leginkább mert gőzöd nincs a sci-firől mi? Alacsony költségből készültél, kit érdekel, ez a film még inkább, csak van egy marha nagy előnye veled szemben, nem amcsi ahogy te vagy, hanem angol. Szóval legközelebb mielőtt belekavarsz az idő szövetébe, legalább valami logikus és épkézláb történettel állj elő, amiben nincs kettőnél több paradoxon.
A színészek, ha elég sokáig élnek, előbb utóbb kimennek a divatból. Nem lesz már menő, röhejessé válik, vagy csak beszürkül, egyre megy. A jó színészek nem vonulnak vissza, halálukig játszanak, mégis egy idő után - ki tudja mi okból - mindegyikük eljátssza az öreg bölcset, vagy az élet értelméről filozofáló átlagembert, egyszóval a halál közelsége megérinti őket és onnantól kezdve egy réteghez szólnak, többnyire egyáltalán nem azokhoz, akikhez egész pályafutásuk alatt. Na most még mielőtt ilyesmibe kezdenének megkapják az "utolsó szerepüket" mármint az utolsó élvezhető filmet, amire még a rajongók emlékeznek - pl. ilyen A szikla Sean Conneryvel, utána is játszott még, de azokra jobb nem emlékezni. Miért beszélek ennyit erről? Mert nagyon úgy néz ki, hogy a mi kis örökké hamiskás mosolyú Ricsi Gere-ünknek EZ a filmje lesz az a bizonyos utolsó szerep.
Ez egy szuper film. Annyira átlagos, meg hétköznapi, hogy akár már holnap megeshet veled. Ha szeretsz az éjszakában mászkálni, és a fővárosban laksz, akkor meg talán már ma is. Hogy ennyire ne vegyük észre mi van az orrunk előtt, az szinte már fáj, pedig tényleg ilyenek vagyunk, olyanok miatt picsogunk akik azt meg sem érdemlik, teperünk valaki után, aki ránk se hederít, emésszük magunkat hónapokig a négy fal közt, vagy épp amit ki kellene mondanunk, azt inkább elzárjuk a naplónkba. Fájdalmasan szép ez a film, még akkor is, ha inkább a röhögésen lesz a hangsúly, semmint a síráson, és ha az események olykor hihetetlen fordulatot is vesznek, no de ki nem tapasztalta még, hogy az élet produkálja a legfurcsább dolgokat.
Todd Phillips hétévnyi másnaposság után új filmmel jelentkezett, mely leginkább úgy néz ki, mintha keresztezték volna a Fegyverneppert az Ananász Expresszel. A főszerepben Jonah Hill brillírozik, onnantól kezdve, hogy megjelenik a vásznon szinte teljesen elnyomja Miles Tellert, aki amúgy a főhős lenne, és elsősorban az ő szemszögéből bontakozik ki a történet. Phillips teljes palettáját felvonultatja, úgy is fogalmazhatnék ez egy nagyon jó vígjáték, ami arra tökéletesen elég, hogy kitöltsön két üres órát az életedből. Sőt, akár az év legjobb vígjátéka is lehet belőle, aminek az az oka, hogy idén alig került moziba értékelhető vígjáték. Nem pedig az, hogy ez a film annyira fergeteges lenne... mert nem az.
Új podcasttel jelentkezünk, amelyben ezúttal egy hölgyvendégünk is van.
Kivesézzük az év csalódását, egy kritikuskedvenc akcióvígjátékot, utánajárunk, hogy mi a legnagyobb probléma Agatha Christie legjobb regényével, illetve a Trónok harcának legújabb évadával is foglalkozunk. Vigyázat rengeteg SPOILERT és szabadszájúságot tartalmaz!
Én szóltam.
Letölthető mp3 formátumban:
https://mega.nz/#!0UcBgQaQ
„Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."
Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük a harmadik évad első felét, a befejezésben pedig az 1969 első felében sugárzott utolsó első tizenegy részt ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!
Most akkor gyorsan mindenki kattint, görget, és megnézi a trailert. Megvolt? Wooooow. Mennyire rohadt jó film lesz ez már? Nem tudom, miről fog szólni, de az tuti biztos, hogy látni akarom. Douglas Aarniokoski olyan trailert vágott össze, hogy azt tanítani lehetne. A világ egyik legjobb filmjét ígéri ezüsttálcán. De vajon miért van ez? Csak nem azért, mert a rendezőnk elsősorban second unit direktorként funkcionál(t)? Klipet azt tud csinálni, milyen kár, hogy filmet már nem annyira...
„Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."
Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük a második évad maradék epizódjait, ezúttal pedig az 1968 második felében sugárzott harmadik évad első tizenöt részét ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!
"Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."
Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük a második évad első felét, ezúttal pedig az 1968 első felében sugárzott második évad maradék tizenegy részét ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!
Aki nekem még egyszer azt mondja, hogy ilyen jók a spanyol filmek, olyan jók a spanyol filmek, annak ajánlom mai alanyunkat Hihetetlen, hogy miket be nem hoznak ebbe az országba! Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a spanyolok fikarcnyival se csinálnak jobb filmeket nálunk, ellenben ugyanolyan módszeresen cseszik el a legtöbbet. Jó volt a Rec? Nézzétek csak meg, hogy alázták porba a Rec 2-3-mal. Van egy Alejandro Amenábarjuk, le is lépett Hollywoodba. Az Alatriste kapitány pedig annyival jobb a Honfoglalásnál, hogy több statisztát béreltek. De ez az akármi... Egyik ismerősöm szinte ugyanezt a forgatókönyvet tette le elém több mint tíz éve, csak tőke híján nem tudta leforgatni. A spanyoloknak sajnos volt pénzük.
„- A zsiványbecsületre!
- Én nem vagyok zsivány.”
Milyen vagány és tökös koncepció összepakolni a gonoszokat egy szuperhősfilmbe? Oké, a képregényekben már ezerszer előfordult, de a vásznon még nem láthattuk ennek a műfajnak a Piszkos 12-jét. Mennyi lehetőség, micsoda távlatok, hogy végre valami újat kapjunk a kicsit begyepesedett zsánerben. Jellemző azonban a Warner stúdió kapkodására, hogy előbb láthatunk saját mozit ebben az univerzumban a Batman amúgy igencsak lenyűgöző gonosztevőgalériájáról, mint magáról a hősről.
Ez egy iszonyúan csodálatos nyári film, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, aki esetleg még nem utazott volna böszme nagy luxushajón. És hát ebben az országban nyilván vagyunk így egy páran. A film egyébiránt annak is ékes példája, miért is kellene tengelyszeghez kötözni a teljes Oscar-t adományozó bizottságot totális inkompetenciájuk miatt. Hiszen ebben a rakás szarban ugyanaz a Cuba Gooding Jr. játssza a főszerepet, akit 1996-ban a Jerry Maguire-ért kitüntettek a jeles díjjal, és aki utána jóformán két értelmes szerepet nem volt képes felmutatni, azóta pedig elfoglalta jól megérdemelt helyét a Zs kategóriás "sztárok" világában.
Már az elmúlt év végi összegző listákban is nagy várakozás előzte meg az akkorra megjelent előzetes alapján, mi is történik majd az otthon hagyott házi kedvencekkel — s a Grut is jegyző csapat mindent megtett azért, hogy ezt a filmjét is hasonló lelkesedéssel fogadja a közönség, még egy rövid minyon-előzetessel is megtámogatták a New York lakásaiban egész nap magányosan várakozó állati lakótársak életét taglaló történetet. De aki azt várta, hogy a kaland a lakások falai között marad, tévedett. Utalásrengeteg, tiszteletadások, filmes idézetek, jó karakterek, két egyenértékű, megfelelően illeszkedő történetszál és jó néhány apró poén a minden-jó-ha-jó-a-vége után is: a film nem cáfolt rá a várakozásra, érdekes turmixa az eredeti és régi ötleteknek, s nem felejti ki a romantikát sem, de azért képes kellőképp ki is figurázni azt.
