Itt van már a Tél, nem csupán közeleg. Úgyhogy ideje - immáron - szokásos Trónok Harca kiértékelőmnek, amellyel mintegy ráfordulunk a negyedik - immáron - berendelt évad befogadására, melyre - immáron - csupán három hónapot kell várjunk. No persze én amilyen kis pedáns vagyok megint várok vele jövő januárig. Ahogy visszanéztem az előző két évad ismertetőjét azért jóval hamarabb megírtam, de mentségemre szóljék idén nem akart esni a hó, márpedig ez egy elég fontos motívuma az egész sorozatnak. Úgy fizikálisan mint metakommunikative. Egész elképesztő, hogy három - immáron - négy éve halad a maga medrében ez a sorozat. Évadonként röhejesen kevés tíz résszel, nem történik benne az ég egy adta világon semmi, és mégis milliók verik rá, hogy ez mennyire jó. Tartok tőle bármi másról lenne szó ami ennyire nem produkál semmit, ezer éve lefújták volna, de az olvasótábor - akármennyire is morgolódik a változtatások miatt - csak bevonz annyi nézőt, hogy évről évre érdemes legyen tíz órát áldozni az életünkből... erre. Mennyire röhejes ez már gondoljunk bele. Évente tíz óra mindössze. Főleg nekem aki egy nap alatt egymás után letudja az egészet. És akkor ünnepnapként fogadják, ha az HBO bejelenti, hogy jöhet a következő évad. Szerintem ebbe senki nem gondol bele, hogy itt félbeszakadna az egész, legalábbis az lenne csak igazán a szopás. Azonban ha ilyen tempóban haladunk a könyveket előbb fogja beérni a sorozat, és akkor mit csinálnak? Martin apó egy fokkal nem ír gyorsabban az elmúlt három évben. No de félre gond, ennyi felvezetés után lássuk mit kapunk a harmadik etapban.