Talán ez az első űrben játszódó film, amire nem lehet ráfogni, hogy sci-fi lenne, ugyanis semmi tudományos fantasztikummal nem találkozunk a másfél órás játékidő alatt. Pont ez adja a félelmetességét, ugyanis a Gravitáció minden pillanatát elhisszük, minden pillanatát átéljük. Persze nem állítom azt, hogy nem fokozta maximumig az élményt a hatalmas IMAX vászon és a lenyűgöző 3D, de a film ezek nélkül is igazán minőségi darab. Nyilván a látvány a lényeg, de a karakterek és a drámájuk nélkül csak egy hatalmasra fújt, de belül üres lufira emlékeztetné a nézőt Alfonso Cuarón legújabb rendezése.

A miskolci Cinefesten sajtósként lehetőségem volt életem első interjúját megejteni, méghozzá rögtön angolul, külföldi filmesekkel. Az Iron Sky rendezői változata Miskolcon debütált, így a film rendezője, Timo Vuorensola és főszereplőnője, Julia Dietze is meglátogatta a fesztivált e jeles eseménynek hála. Én is, mint oly sokan, megragadtam az alkalmat és nekik szegeztem pár kérdést és ők nem is okoztak csalódást, mivel elképesztően kedvesek és vidámak voltak annak ellenére is, hogy egész nap csak kérdésekre válaszolgattak.

Amikor ki kellett találnom, hogy milyen darabot nézzünk meg színházban, akkor nagy bajban voltam. De amikor megláttam az előadások között a neves rendező/forgatókönyvíró, eredetileg drámaíró Martin McDonagh nevét, egyből tudtam, hogy a Vaknyugat lesz a befutó. Nem titok, hogy az Erőszakik az egyik kedvenc filmem, de szerettem A hét pszichopatát, és McDonagh bemutatkozó kisfilmjét a Six Shootert is. Sőt, még McDonagh tesójának, John Michael-nek A guardista című alkotását is megnéztem már vagy háromszor.

Ismét eltelt három hónap és ugye mind tudjuk mit jelent? Malom Mozi Maraton. Hell Yeaaaah! Kicsit utánaszámoltam, és a 9. maraton volt ez.  Igazából már vártam mikor fog emelkedni az ár, mert az elmúlt három évben sztenderd 2600 hufért nézhettünk 5 filmet, és lekajálható volt belőle 600 forint. Na ez most érkezett el, 3000-re emelték az árat, de egész érdekes módon, mert most 5 helyett 6 filmet nézhettél meg, és 600 forint helyett 800 forintos kupont kaptál. Így kéne emelni mindent az országban. Bosszús vagyok, mert nem tudok dühöngeni, minden simán és flottul ment, volt néhány paraszt, de hát ez már csak ilyen. Viszont nem pislogott egyik vetítőgép se, nem volt gebasz, semmi, ha csak nem az, hogy túl szorosra vágtam a filmek közötti váltást, és leszámítva egy másfél órás etapot, amikor a magammal vitt Micimackóból elolvastam két fejezetet, többnyire öt-tíz perc szünet volt, ami épp egy kis levegőzésre, meg WC-re elég. Jut eszembe WC, Isten köszönöm, hogy férfinak születtem. Milyen jó érzés is férfinak lenni. Különösen akkor, amikor látod, mennyi csaj toporog a klozetban, és kifolynak annyian vannak, a férfi retyóban meg még foghíjas a piszoársor (LOOOOL).

Utálom a Forma 1-et.

Most, hogy elvesztettem az olvasóim felét, a maradékot kérem, hogy kattintsanak alant a Tovább gombra.

Amikor megtudtam, hogy mégis miféle film a Minden odavan, hirtelen ez lett számomra a fesztivál legjobban várt mozizása. Szeretem azt, amikor valami egyszerű, de nagyszerű "szabályt" betartva készítenek egy filmet: itt például Robert Redfordon kívül senki más nem szerepel, mindössze egy recsegő rádióhang és egy másik ember keze az, amit látunk még. Szóval a kíváncsiságom foka az egekben volt, amikor katarzisra felkészülve beültem a terembe. Sajnos egy icipicit csalódnom kellett. Enyhén spoilerveszélyes írás következik!

A képregényfilmek aranykorában mi sem lehetne természetesebb, mint az, hogy a Cannes-i Filmfesztiválon is egy képregény alapján készült film diadalmaskodjon. Batman? Superman? A fenét! Adéle-nek hívják hősnőnket, akit 16 éves korában egy hardcore irodalomóra után metaforikusan megharap egy kék hajú leszbikus csaj és ennek hatására maga is elkezd vonzódni saját neme iránt úgy közel 10 éven keresztül. Kiegészülve alkotójával éjszakánként álpuncikkal felfegyverkezve birkóznak az ágyban, így edzvén arra, hogy igazságot szolgáltassanak a melegfelvonuláson tojásokkal dobálódzó fújoló tömegben.

A 6. podcast folytatása nem különösebben meglepő módon a 7. podcast lesz, mint a címből is kiderül, 3 2013-as sci firől beszélünk ebben az adásban Scallal.

Jobb gombbal ide kattintva le is tölthetitek.

A gyerekszínészből az utóbbi pár évben megbízható minőséget produkáló, "A" kategóriás színésszé érett Joseph Gordon-Levitt úgy érezte, hogy ideje beülni a kamera mögé is, úgyhogy összerittyentett egy jóféle nagyjátékfilmet, amit nem csak rendezőként, hanem íróként és főszereplőként is jegyez. Habár eredetileg ez utóbbi feladatra Channing Tatum volt kiszemelve (véleményem szerint szintén nem lett volna túl rossz választás), de elfoglalt ember lévén nem tudta vállalni, így csak egy cameo erejéig ugrott be.

Riddick. Amikor felröppent pár éve a hír, hogy Vin Diesel jó útra tér, és nem csak a Halálos Iramba száll vissza, de fel akarja éleszteni antihős karakterét is igazából eléggé szkeptikusan fogadtam. Minek? Diesel leírta magát, sokkal többet képzelt színészi képességeiről mint valójában tud - ennek köszönhető, hogy az xXx második részét sem vállalta, és hogy a Halálos Iramnál is a negyedik részig kellett böjtölni hogy a kopasz ismét zúzzon. És itt van Riddick is, aki amilyen jó volt az első filmben, olyannyira elcseszték amikor őt tették a központi karakterré, ugyanis a folytatásban konkrétan RÁ húzták az egész univerzumot. Azóta mindössze két jól-rosszabbul sikerült játékban tűnt fel a karakter, mert Diesel nagy játékos hírében állt, és ő kölcsönzi a hangot is. De, hogy egy újabb film? Minek? Kinek? Hát mert kurva jó lett, és igen, nekünk nagy Riddick fanoknak.

Ez egy igen érdekes film volt. Érdekes, mert maga a téma amit boncol, az ijesztő. Nagyjából egy féléve vetettem fel kollégámnak, és barátomnak Santinonak, hogy mi történne ha társadalmunk - hasonlóan a házasság töréshez - nem büntetné a gyilkosságot. Akkor vajon ugrásszerűen megnőne a gyilkosságok száma is? Vagy az emberek többsége azért morálisan is elítéli egy másik élet kioltását, és nem csupán az tartja vissza, hogy jaj utána megbüntetnek érte. No persze aki nézi a rendőrségi híreket, az pontosan tudja, hogy még kis hazánkban is átlagban hetente legalább egy embert még ez sem tart vissza. Tehát akár hirtelen felindulásból, akár gondosan megtervezve, véletlenül, vagy különös kegyetlenséggel de egyesek gyilkolnak. Azonban a lényeg a társadalom azon fele, akik hasznos tagok, vagyis naponta bejárnak dolgozni, fizetik az adót, stb. Ők elvileg nem amorális gyilkosok. Elvileg...

Tony Scott tavaly beintett a közönségének, és meg mondom úgy ahogy van, elég erőteljesen magam alá csináltam, hogy most akkor befellegzett az akciófilmnek végleg. Mert akárki akármit mondjon az ifjabb Scott tudta mitől döglik a légy, és ez a stílus azért manapság igencsak eltűnt. Pár próbálkozás ugyan akad, de ezek legtöbbje a B-filmek mezőnyét gazdagítja, ha létezne még videotéka, eleve ott landolna. Kedvenc színésze, Denzel Washington azonban még él és virul, és mostani filmje is ékes bizonyíték arra, nem szabad leírni. Ráadásul nem mást kapott maga mellé mint az egyre brutálisabban kinéző Mark Walhberget, aki a kezdeti marhaságok után (Max Payne, Orvlövész) totálisan magára talált, és minden filmje üt. Szóval a két kaliber olyan, mintha egymás után lehúznál két shotot valami durva piából, aztán már mindegy mi történik körülötted te csak vigyorogsz végig. Az általános jókedv garantált.

Na ez is megvolt. Leteszteltük a 4DX mozitermet mely országunkban legalább olyan egyedülálló élményt kínál, mint az IMAX vagy egy 3D-s mozi. Santino már egyszer írt a 4D-s moziról, én pedig igyekeztem bemutatni a 4K-t valamint a HFR 3D-t, úgyhogy van miből választani, még rengeteg minden maradt, amivel a moziba csábíthatják azt, aki kicsit többre vágyik mint egy szimpla film megtekintése. Jelen esetben a 4DX az ami a legújabb, de alig tudnak róla az átlagemberek, hiszen ez csak és kizárólag Pesten, a Cinema City Westend 3-as termében került kialakításra. A véleményeket olvasván pedig nagyon lehangoló kép alakult ki bennem - de azért azt hozzátenném, hogy a legtöbb kritikus egész egyszerűen be van savanyodva, és még a maradék szinkron színészektől is elvenné a munkát legszívesebben, úgyhogy annyira azért nem kedvetlenítettek el. Pláne ha hozzáteszem, hogy a legtöbben el se mentek kipróbálni, csupán elképzelték az élményt, és úgy... khm "kritizálták". Már pedig a puding és a 4DX próbája az evés.