"Szörnyűség volt, szörnyűség! De a mentő mögött száguldani isteni!"

A film bemutatója után emlékszem sokan áradoztak arról, hogy Hugh Grant mekkorát alakít, és hogy mennyire sikerült túllépnie önmagán. Na hát ez jó nagy baromág. Hugh Grantnél tényleg keresve sem találhattak volna jobb színészt erre a filmre, teljesen tökéletesen megfelel erre az aranyifjú szerepkörre, de meg is marad ebben. A kissrác szintén jól alakít, már kinézetre is annyira furcsa, hogy egy percig sem csodáljuk, hogy így alakul az élete. Az anyuka szerepében Toni Colette-t kellőképpen sikerült gyűlölnöm, dehát neki ez is volt a feladata. A sztori egyébként hangulatos, szórakoztató, mégis van igazi drámai mélysége, sőt a film végére eljutunk egy valóban katartikus pillanathoz. A legszebb pedig az egészben az, hogy ez a téma gyakorlatilag bárhol kínálta magát, hogy elcsússzon, és egy tipikus hollywoodi giccsparádévá változzon, de ez soha, egyetlen pillanatra sem történt meg, sőt meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy kifejezetten hihető, sőt reális a megvalósítás. Nagyon tetszett még a zenei aláfestés, meg a kettős narráció, jók voltak a poénok, az író ráadásul remekül értett a valós emberi gondolkodásmódhoz, és reakciókhoz, hogy mindezt viccesen tudja ábrázolni. Szóval remek kis film ez, nagyon egyben van, megérinti az embert, de közben mégis szórakoztat elejétől a végéig. Bár több ilyen készülne.