Nem sokkal azután került az amerikai mozikba ez az epizód, hogy megnéztem az első részt. Alig vártam már, hogy itthon is a mozikba kerüljön. Várhattam is, mert ez soha nem történt meg, nálunk ugyanis így nyolcadjára egyből videón és dvd-n támadt a gonosz Michael Myers. Én pedig csak most jutottam el oda, hogy megnézzem, mit sikerült kihozni a dologból, ugyanis a Halloween 20 évvel később sikere után úgy gondolták, érdemes még folytatni a sorozatot.
Az első percekben megmagyarázzák, Myers hogyan élte túl a lefejezést. Az volt az írók hihetetlen kreatív ötlete, hogy véletlenül valaki másnak a fejét vágták le az előző rész végén, ez pedig nemigen állja meg a helyét. Mindezt egyik nővérke meséli el egy másiknak, ami körülbelül Barátok közt szintű megvalósítás. Jamie Lee Curtis szerepel a film elején egy rövid ideig, aztán Myers megöli. Borzasztó drámainak szánták, de inkább kicsit viccesre sikerült. Utána pedig Myers odaadja a kését a sorozatgyilkos-fan bolondnak. Ez már olyan rossz, hogy paródia.
A történet tulajdonképpen annyi, hogy egy valóságshow-t készítenek, amiben Michael gyilkolni kezd. Ez a picit Blair Witch-szerű stílus egyáltalán nem illik bele a Halloweenbe. Tudom, hogy ezzel, meg a chateléssel, meg az smsezéssel próbálták modernizálni az egészet, de erre semmi szükség nem volt. Sajnos itt is tök jellegtelenek, és egyáltalán nem szimpatikusak a főszereplők, így igazából a haláluk sem érdekes, vagy izgalmas egy csöppet sem. A készítők inkább a gyilkolási módszerek ábrázolására mentek rá, de ez így megint inkább a Péntek 13 sorozatra emlékeztet, semmint a Halloween-re.
Ebben a részben is próbálják nekünk megmagyarázni Michael motivációját és tetteit, némi pszichológia és az „ösztön én” emlegetésével. Ezen kívül a gyerekkorába is megpróbálnak némi betekintést nyújtani. Érdekes, hogy az első részben pont az volt a pláne, hogy a gonosz egy motiváció nélküli szörnyeteg, és ettől volt olyan félelmetessé, később pedig 8 részen keresztül igyekeztek mindenfélét kitalálni, hogy miért is teszi, amit tesz, ezzel pedig épp a dolgok lényegét vették el.
Az irónia azonban fokozottan jelen van, például amikor két Michael Myers követi egymást. Az is vicces, amikor azt hiszik, hogy a gyilkosságok nem igaziak, hanem csak a show része. Mondjuk, ha ezt mi se tudnánk, kicsit érdekesebb lenne. A mélypont viszont Busta Rhymes, amint karatézva megküzd Michael-el. Nem igazán tudom szavakba önteni, hogy mennyire ciki, és hogy mennyire nem kellett volna. Ráadásul ezután bekövetkező „jellemfejlődése” is csak mosolygásra, vagy dühre késztetheti az embert. Tehát vannak parodisztikus elemek a filmben, de ahhoz nem elég vicces, hogy ezt pozitívumnak értékeljük. A végső poén meg elég fárasztó.
8 évet vártam, hogy megnézzem a Halloween – Feltámadást, de az az igazság, hogy még 8 év simán belefért volna. Összességében elgondolkodtató, hogy melyik Halloween is lehetett a legrosszabb.
