Év elején mutatták be a mozik a John Le Carré regénye alapján készült, Suszter, szabó, baka című filmet, amely kifinomult bonyolultságával nem vált éppen a nézők kedvencévé, de mindenképpen egy igényes darabként könyvelhették el Le Carré olvasói. Az úriember történeteiről azt kell tudni, hogy egyfajta anti James Bond sztorikat írt a kémszakmáról, amelyek ugyan kevésbé színesek, de annál realisztikusabbak, komplexebbek és természetesen sokkal bonyolultabbak. A Suszter… regényváltozata például túl sok is volt az én szerény intellektusomnak, csak a filmmel együtt vált igazán érhetővé a cselekmény.

Éppen ezért sokkal jobban tetszett Le Carré első könyve, A kém, aki bejött a hidegről; na nem mintha ez olyan egyszerű lett volna, de a fő cselekményszál végig követhető volt, a hidegháború hangulatát végig érezni lehetett az oldalakról, és a végső fordulat is elképesztően nagyot ütött. Ebből a regényből viszont már 1965-ben készült egy filmváltozat, amely olyan remekül sikerült, hogy nem is nagyon lenne érdemes még egyszer feldolgozni.

Mint adaptáció, bele lehetne kötni, hogy pont Richard Burton játssza a főszerepet, a szürke, unalmas kisembert, miközben Burton egy lehengerlően karizmatikus, jóképű, érdekes egyéniség. Ilyen szempontból jobban hasonlít az antitézis 007-esre, semmint Le Carré hőseire. Ha mozis szemmel nézzük, akkor viszont semmi kivetnivalót nem találhatunk ebben, hiszen Burton – mint mindig – remekül alakítja ezt a karaktert is, az utolsó rezdüléséig végtelenül hiteles, pedig egy nagyon visszafogott szerepben, borzasztóan kifinomultan kell helyt állnia.

A regényhez viszonyítva is sok pozitívumról kell szót ejtenünk: a hidegháború hangulata a filmben szintén a csontig hatolóan hideg, amit a kiváló fekete fehér operatőri munkának, a nagyszerű beállításoknak és a remek helyszíneknek köszönhetünk. Ha csak ezt nézzük, már ezért érdemes nekiülnünk ennek a mozinak. A történet cselekményét ügyesen sűrítették össze 112 percre, bár a regényhez képest valószínűleg kissé zavarosabbnak tűnhet az összkép, leginkább a szereplők motivációját tekintve. Aki a regényt nem olvasta, talán meg tudná mondani, mennyire volt érthető a sztori, de nekem kifejezetten tetszett, ahogy szikáran követték egymást az események, bár én tudtam, hogy mi miért történik. Néhol pedig az alkotók is tettek gesztusokat a nézőknek, a végső csavart például háromszor is elmagyarázza a főhős.

Viszont kétségtelen, hogy sokan unalmasnak, vontatottnak, mi több érdektelennek találhatják ezt a mozit, hiszen kémekről szól, mégsincsen kőkemény tűzpárbaj, robbanás, de még egy suspense jelenet sem. A film nagy részében kémek társalognak egymással, egyedül a történet legvégén láthatunk egy izgalmasabb tárgyalási jelenetet, egy nagy csavart, illetve egy menekülést. Szóval kell némi intelligencia, vagy olvasottság a film maximális élvezetéhez, és nincsenek illúzióim afelől, hogy ez mennyire hiánycikk manapság.

Hogy még jobban elvegyem a kedveteket ettől a mozitól, így szólnom kell néhány szót a magyar változatról is. A szinkron a Magyar Televízióban készült, és már rögtön a címmel problémáim vannak. Először is teljesen félrevezeti a nézőt, aki így mást vár a filmtől, mint amit kap, másrészt pedig nem tudják a regény olvasói egyértelműen beazonosítani a címet. Amúgy mi volt a problémájuk azzal, hogy A kém, aki bejött a hidegről? További probléma, hogy a fordító trehány módon nem nézett utána a Le Carré által kitalált, és később remekül magyarosított kémterminológiának. Így ebben a moziban szó sincs Köröndről, vakondokról, Kontrollt pedig következetesen Felügyelőként emlegetik, ami nagyon zavaró, és teljesen félreérthető. Ezek után már csak hab a tortán, hogy Dörner György - bármennyire is szeretem egyéb munkáit - Richard Burton-höz szerintem egyáltalán nem illik. Még rosszabb hír, hogy nem létezik magyar felirat sem ehhez a filmhez, angolul pedig csak az anyanyelvi szinten értőknek nem okoz gondot ez a fajta nyelvezet.

Tehát jó szórakozást mindenkinek!