Február 27-én immáron tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Magyar Borok Bálját – harmadik alkalommal a Winelovers szervezésében –, ami a hazai bortermelők legelőkelőbb ünnepsége. Az eseménynek idén az InterContinental Budapest Hotel adott otthont. A bál hagyományaihoz híven az estélyen átadták a Gál Tibor Emlékdíjat is, melyet évente az Év Bortermelői ajánlanak fel egy, a közönség által megszavazott tehetséges borásznak. Újdonságként idén először a bál során kereken száz tételt kóstolhattak meg a vendégek. Lássuk, mi minden várta azt, aki eljött az eseményre!

A Magyar Borok Bálja kétségtelenül a báli szezon egyik legrangosabb eseménye. Annyira tökéletes volt minden, hogy nem is tudok mibe belekötni, vagy azon filozofálni, hogy min lehetett volna javítani. Lehet, ez nem is tisztem, és már akkor izgalmi állapotba kerültem, amikor megtudtam, hogy az InterContinental fogja a helyszínt biztosítani. Talán nagyzolásnak hangzik, de ez a kedvenc szállodám Pesten: kellően nagy, grandiózus, fényűző és tágas. Én így képzelek el egy szállodát. Valami ilyesmi ugrik be az agyamba, ha a hotel szót meghallom. Nem is kellett csalódnom. A bál 18:00-tól nyitotta kapuit, az est 18:30-tól vette kezdetét. Az előtérben ruhatár és fotófal, majd egy kis lépcsőzés után maga a bálterem várta a vendégeket.

Az emeleten pincérek hada fogadta az érkezőket, és szinte úgy ajánlották minden percben a finom üdvözlőfalatkákat és italokat, hacsak a vendég nem fogott egy félig telt pezsgőspoharat, vagy nem tartott egy fogpiszkálóra tűzött csemegét. Ha pedig egy pincér csupán fél tányérral körözött, máris beküldték a szervezők a konyhára, hogy hozzon ki egy telit, amelyen „még friss és meleg” az étel. Ledöbbentem ilyen fokú figyelmességtől. Minthogy ezen a bálon kiemelten fontosak voltak az étkek és italok, így beszámolómban én is ki fogok térni a legapróbb dolgokra is. Üdvözlőfalatként a vendégek megkóstolhatták a rántott tiszai harcsafilét zellermajonézzel és oestra kaviárral, valamint a lágy Camambert, Granny Smith almával és radicchio salátával. Nekem egyértelműen a harcsafilé volt a kedvencem. Tökéletesen harmonizált a kaviárral, míg a Camambert valami könnyedebb pirítóson jobb lett volna, túlságosan keménynek éreztem a baguette szeleteket.

Apropó, kaviár. A kétféle pezsgő mindegyike aranyérmes volt, és mindkettő nagyon helyesen száraz. A Furmint Brut a 2015-ös VinAgorán kapott aranyérmet, míg az Optimus Brut a 2015-ös Magyar Bormustrán kapott első helyezést kategóriáján belül. Ilyen magas minőségnél már egész egyszerűen nincs sok értelme annak, hogy az ember azon tanakodjon, vajon melyik a jobb. Nekem az Optimus jobban ízlett, talán mert ehhez még öt éve szüretelték a szőlőt, tradicionális eljárással készítették, és mindössze 64 000 palackot töltöttek meg belőle. Újrakóstolni pedig a vacsora közben, alatt és után is lehetett, mert a sétáló borkóstolón szerepeltek pezsgők is. Mindkét pezsgő a Garamvári Szőlőbirtokból érkezett.

A kiállítók ekkor még nem rendezték soraikat, de az ember szeme nem kerülhette ki a fényűző Jaguár XF-et, ami a lépcsővel szemközt kapott helyet. A bálterem azonban már megnyitott, és minthogy 19:00-tól kezdetét vette a program, így miután kisakkoztuk, melyik asztal a miénk, úgy gondoltuk, ideje elfoglalni a helyünket, nehogy a végén hátrafordulva kelljen szemügyre venni az előadásokat. Az előtérben egy kivetítő segített eligazodni a vendégeknek, melyik asztalhoz is kerültek. Összesen harmincöt asztal volt megterítve, egyenként tíz főre, így a vendégsereg valóban számottevőre sikeredett. Az ország minden szegletéből érkeztek borászok, termelők és a partnerek képviselői.

Mi a média képviselőivel kerültünk egy asztalhoz. Amikor odaértünk, aggodalmam hiábavalónak bizonyult, mi érkeztünk ugyanis elsőként. Hamarosan azonban befutottak a többiek is. A Turizmus.com, a Miele munkatársai, a GoodFood főszerkesztője, de a legnagyobb meglepetést kétségkívül az okozta, amikor egy szakállas tag kezet fogott velem, és bemutatkozott: Gianni Annoni a tévéből. Kár, hogy tizenöt éve nem nézek tévét, de egyszer ettem már egy jót az éttermében, ráadásul aznap kint lófráltam az Árkádban, ahol éppen a nemzetek konyháit promotálta, szóval viszonylag hamar leesett, honnét is olyan ismerős.

Miután mindenki gyorsan bemutatkozott a másiknak, máris kezdődött a program, melyet a bál háziasszonya, Erős Antónia nyitott meg, majd az előétel felszolgálásáig Döme Norbert hegedűvirtuóz játékát hallgathattuk. A Borbál ugyanis mindig támogat/bemutat, egy a pályája elején járó tehetséget. Döme többek között olyan helyeken lépett már fel, mint a milánói La Scala, tavaly pedig megkapta "A nemzet tehetsége" kitüntetést. Aki nem bírta ki, haraphatott egy kis vajas ciabattát, a pincérek pedig minden egyes fogás előtt és után újratöltötték az ásványvizes poharat, ami ennyi alkohol elfogyasztásánál valóban kötelező. Majd mindenki ölébe terítette a szalvétát és máris érkezett az ötfogásos díszvacsora első remekműve, az előétel, amely nem volt más, mint egy kis téliségre emlékeztető Brandade, friss kevert salátával. A vendégek azután találgathatták, mik is az összetevők, egy kis olívaolaj, egy kis balzsamecet, búzacsíra, édeskömény, leheletfinomra kikevert wasabi szósszal. Minthogy azonban ez a vacsora, elsősorban a borokról szólt, vagyis előbb volt meg a bor sor, amihez aztán a séfek kitalálták a legmegfelelőbb étkeket, így minden egyes fogás előtt külön bemutatták a kitöltött nedűket.

Az első fogáshoz a bor a Figula Pincészetből érkezett, egy könnyű 2013-as, Csopaki Sáfránykert Olaszrizling. Az Olaszrizlinggel manapság az a helyzet, mint Plútóval, csak épp nem visszaminősítik, hanem új nevet keresnek neki, még ez évben, ami majd az Olaszrizlingre emlékezetet... Az érezhetően ászkolt bort maga a termelő mutatta be a nagyérdemű közönségnek, ezen a rendezvényen bizony nem kellett azon meglepődni, hogy akár magával a borosgazdával is koccinthatunk saját borával. Összességében nekem az első fogás nagyon ízlett, és érdeklődve vártam a Gombapörköltet petrezselymes zsemlegombóccal. Ugyanis egyáltalán nem szeretem a gombát, de ha már meg kell enni, akkor se pörköltnek.

Ugyanakkor ez lett talán a vacsora meglepetés étke, ugyanis fenségesre sikeredett. Életem legjobb gombapörköltjét fogyaszthattam el. Nem gondoltam volna, hogy ezt ki lehet hozni egy egyszerű gombapörköltből - illetve hazudok, titkon nagyon is reménykedtem benne. Jártam már ilyen "egyszerűbb" eledelekkel úgy, hogy értő szakács kezében mennyei étekké avanzsálódott. Itt pedig rögvest kettő is kezeskedett a végeredményről, a bál creative chefje Bernáth József, valamint a hotel chefje, Gullner Gergő. Ekkor már igyekeztem kihasználni, hogy - bár néhány tucat étteremkritikán túl vagyok - én vagyok itt a leglaikusabb, és érdeklődve kérdezgettem az profikat mit szólnak a fogásokhoz. Abban mind konszenzusra jutottunk, hogy zsemlegombóc kellőképpen roppanósra sikeredett, a tejföl pedig remekül feldobta az egész fogást, hiszen "azt nem lehet elrontani". De igen, mindent el lehet rontani...

A pörkölt egy könnyű Pinot Noir mellé készült, amivel elég hamar rákanyarodtunk a vörös száraz útjára. A 2012-es évjárat egyik kedvenc borvidékemről, Egerből érkezett, egészen pontosan Gál Tibor Pincészetéből. Tőlük a sétáló kóstolóra további négy tétel érkezett. A kerek savak, gyümölcsös, és fűszeres ízek kellőképpen harmonizáltak a ress, szaftos gombával, és arra sarkallottak, hogy epekedve várjam a következő fogást. A vacsora ezen részét, már tradicionálisan Liszkay Mihály zongorajátéka kísérte, valamint pincészete öt tételt is szállított a bálra, ezek közül kettőt, egy Cabernet Francot, és egy Pinot Noirt, mintegy a borvacsorát lezárandó, később ki is hoztak a pincérek.

A vacsora harmadik fogása lett azután a legnagyobb kérdőjel is. Mármint, mire gondolt itt a költő? A leírás szerint konfitált libacombot láthatunk, fűszeres sütőtök variációkkal és kelkáposztával. Azonban a végeredmény egy teljesen száraz, tavaszi tekercs lett, merthogy a libacomb forgácsokat egy bundában összegőzölték, így a bunda héja kemény lett, és száraz, és tényleg csupán annyi különböztette meg a kínaiban kapható tekercsektől, hogy az, még ezen kívül az olajban is úszik. A szárazságát az egyébként kellemes ízvilágú sütőtök, és a fantasztikusan elkészített kelkáposzta sem dobta fel. Az étket a 2012-es Vida Családi Borbirtokról érkező úgynevezett Hidaspetre Kékfrankos gyümölcsös ízvilága mellé választották, de még ez sem tudta feloldani a libahús szárazságát. Az egyetlen furcsaságot az jelentette, hogy termelője ezt a nemes nedűt is a nőkhöz hasonlította. Vajon miért jut mindenkinek eszébe pont a nő a borról? Az ember és a természet közös csodája már sokkal irodalmibb magasságokba repítette a szimbólumot.

Mire a bélszín steak libamájjal, fehér- és sárgarépával, céklás jus-vel megérkezett a színpadon már Micheller Myrtill és Pintér Tibor szórakoztatta a közönséget andalító előadásával, az idén éppen tíz éves Voice and Guitar, formációval. Ők egy igazán különleges produkciót adtak, a francia jazzt hozták el az estére. Magam részéről a bélszín egy tökéletes fogás volt, kellőképpen medium rare-re sütötték, a szaft már önmagában eladta nekem, de az, hogy a mennyei libamájjal harmonizált már egyenesen a mennyekbe repített. A répaságokat ugyan nem értettem, de a steaket nálunk mindig fel akarják dobni valamivel, burgonya, bébirépa, zöldborsos szósz, pedig nem kell ehhez más, mint egy kis friss bors és tökéletes.

A Bock Pincészet 2011-es Cuvée-je viszont annyira lefojtotta az egészet, hogy eltelt tőle az ember. Annyira testes, igazi bordeaux-i házasítás volt (60% Cabernet Sauvignon, 30% Cabernet Franc, 10% Merlot), hogy hiába a pincészet zászlós bora, ezt inkább csak magában kortyolgatná az ember. Bármelyik Liszkay tétel jobb párosítás lett volna a bélszín mellé, esetleg a Bock másik tétele, a Capella Cuvée 2008-ból. Ehhez a Cuvéehez valami teljesen más étek kellett volna, mondjuk sajt, hogy a savasságot, a pezsgést felszabadítsa, és az ember ízlelőbimbói ácsingózzanak a további falatok, az újdonság után. De hát, egy ilyen vacsora megköveteli a bélszínt, és valljuk be a vendégek el is várnak egy ilyen nagy dobást. A desszert előtt Tóth Vera énekelt, utána pedig Zséda, azaz Zsédenyi Adrienn adta elő Zongorista és Én produkcióját. Sajnos egyikük sem maradt sokáig, nagyjából tíz perc, negyedóra.

És eddig tartott a chefek dicsérete, ugyanis a desszertről a Zila Kávéház Krisztina Cukrászda és Étterem gondoskodott. Bár nem akarom azt mondani, hogy nagyobb csalódás volt, mint a libacomb, de tény, hogy a vacsora lezárásának kiválasztott édesség, szinte már ehetetlenül csömör és édes volt. Önmagában is! A záróakkordot a lágy aszú mousse diós piskótán fügével és sárgabarackkal jelentette. És akkor ehhez még meg kellene inni a még töményebb tíz éves, 6 puttonyos Tokaji Aszút az Oremustól. Illetve miket beszélek, azt meg kell inni - mert az egy isteni eredetű nektár - a desszertet pedig mint oly sokan, két kanál után ott hagyni a tányéron, ha az ember nem kíván időnek előtt cukorbetegséget kapni.

Annál is érthetetlenebb az egész, hogy eddigre az előtérben három további desszertjük is halmokban várta az őket ostromló tömeget, és bármelyik, ismétlem, BÁRMELYIK jobb lett volna az aszúhoz, mert a kávékrémes a kesernyességével egészítette volna ki, az eleve édes bort, a sajttorta a semleges állagával támogatta volna a kocsonyás, olajos, tömör édes ízt, míg a meggyes a savasságával kacér párbajra hívta volna az aszút az ízlelőbimbók mezején. Hogy sikerült ekkora bakot lőni, amikor még előkóstolása is volt ennek a menünek és borsornak, tehát ezt emberek jóváhagyták, nem is tudom.

A vacsora egyébként nagyon elhúzódott, este tizenegy is elmúlt mire vége lett, és még csak utána következett  a báli nyitótánc - az éppen 150 éves A kék Duna keringője a Magyar Táncművészeti Főiskola ifjú tehetségeivel! Ez nekem csöppet furcsa, mert pl. az InfoBálon, a nyitótánc megelőzte a vacsorát, itt pedig az emberek eleve jól laktak, egy igen kiadós menüvel, elteltek a különféle desszertekkel, és a borok töménytelen választékával. Ahogy nekem tűnt, a vendégek közül kevesen maradtak táncolni, a vacsora, és a tombola után vették kabátjukat, és mentek haza. Pedig a bálnak hivatalosan csak fél háromkor lett vége, addig bárki meghódíthatta a táncparkettet, és rophatta, mert a Night Cruisers Band kegyetlen jó tempót diktált. Ők már tavaly is felléptek a Borbálon, repertoárjukban a jazz zenétől, a magyar és külföldi slágereken át, a rockzenéig minden megtalálható volt.

De a Borbálon ez a szokás, a hangsúly a menün, és a borsorra helyeződik, nem a táncra. Végül is, ha az ember kicsit ejtőzött, és kiszellőztette a fejét - mondjuk a szivar teraszon -, akkor már könnyebben rá állt a lába a táncra. A tombola egyébiránt nagyon ötletesen - és sportszerűen - maga a meghívó volt, így nem kellett külön megvásárolni, nem kellett attól tartani, hogy az ember elfelejt egyet venni, és ami a legfontosabb, mindenki azonos esélyekkel indult, mivel mindenkinek, csak egy lehetett belőle, és nem vásárolhatott fel egy tucattal. Sajnos most sem nyertünk, de ha sportszerűen nem nyerek semmit, akkor a szívem se fáj, és jobban tudok örülni annak, akinek a szerencse kedvezett. A nyeremények között volt borcsomag, hosszú hétvégés nyaralás, tesztvezetés, mindez összesen kétmillió forint értékben.

Valamint volt még egy rangos eseménye az estnek, amit nem véletlenül hagytam az utolsó traktusra. A Gál Tibor Emlékdíj jubileumi, azaz immáron tizedik átadásáról beszélek. A díj az elismerés mellett, tartalmaz egy online hirdetési csomagot is, félmillió forint értékben. Összesen tíz jelöltre lehetett szavazni február 21-ig, a voksolók között szavazott, értékes díjakat sorsoltak ki. Végül 5798 szavazat érkezett, míg az esten csupán a három legtöbb szavazatot kapó borász nevét olvasták fel, és egészen eddig a nyertes nevét homály fedte. Végül szoros versenyben Ifjabb Szepsy István kapta idén a díjat, megelőzve ezzel Gottwald Szilárdot Neszmélyről, és Puklus Csabát Tokajról. A győztest Ifjabb Gál Tibor hirdette ki, majd pedig két jelölője, Árvay János és Áts Károly méltatta munkásságát. Ifj. Szepsy István 18. generációs borász, a mádi Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet főborásza. Ezúton mi is gratulálunk neki.

Egyetlen eseményről se maradhatott le senki, mert a bálteremben két kivetítő is segítette, hogy jobban lássa közönség mi zajlik a színpadon, míg azok, akik csupán sétálójegyet váltottak, az enteriőrben elhelyezett kivetítőkről kísérhették figyelemmel a műsort. Számukra az este 20:00-kor kezdődött, és ötfogásos menü helyett háromfogásost kaphattak, amely az előételt, a libacombot, és a desszertet foglalta magában. Ezenfelül, aki jelezte, az allergiás, glutén, laktózmentes, és vegetáriánus menüsort is rendelhetett.

Minthogy ez a bál a borokról szólt, a hét vacsoránál megkóstolható tétel mellé, még 93-at válogattak be a szervezők, melyeket összesen négy borbár (Év Bortermelői, Borkollégium, Winelovers Red és White), egy pezsgőbár, és két pincészet (Heidrich, és Liszkay) kiállítóinál lehetett megízlelni. Ez minimálisan hatszáz palackot jelentett a legmagasabb minőségű hazai borokból. A Liszkay borokról már beszéltem. A Heidrich Pincészet tavalyi Furmintot, hét éves 5 puttonyos aszút, tíz éves 3 puttonyos aszút, és egy tizenhat éves Hárslevelűt hozott Tokajból. Pezsgőből tizenkét tízféle volt, a már bemutatott kettőn felül. Képviseltette magát, a Törley Pezsgőpincészet, - ahol már volt szerencsém egy alapos túrát tenni, a Kreinbacher Birtok, a Hungaria Pezsgőpincészet, a György-Villa Pincészet, a Hudák Szőlőbirtok és Borászat, valamint a Tállya Wines is, az utóbbi két helyről három boros tétel is érkezett.

Én ekkor már inkább csak aszúztam, amiből nagyon nagy kínálat volt. Az Oremussal versenyre kelt Árvay János ötéves 6 puttonyosa, - ő ezen felül egy száraz 2013-as Furmintot is hozott -, valamint a Zsirai Pincészet nyolc éves 6 puttonyosa. Utóbbi pincészet, még három tétellel képviseltette magát. örömömre szolgált, hogy pár mondat erejéig szót válthattunk a Konyári Pincészetből Konyári Jánossal, a Dél-Balaton legfinomabb borait készítő gazdával, aki ide most a Loliense 2015-öt hozta el. A Holdvölgy Pincészet borait már ismerősként üdvözölhettem (Exaltation 2011-ből, és Expression 2009-ből). Szeremley Hubára mostanság rájár a rúd, de ide két badacsonyi tétellel is képviseltette magát, egy Kéknyelűvel 2006-ból, és egy Olaszrizlinggel 2013-ból. Ha pedig meglátok egy Frittmann-t mindig megdobban a szívem, hiszen alföldi gyerek vagyok én is, az Ezerjó 2014-ből ismét bizonyította a tételt, az Alföldön bizony nem csak pancsolt bor van - valamint tavaly elnyerték az év pincészete címet. Az Év Bortermelői borbárban, még megtalálható volt, Dúzsi Tamás Pincészete, Gere Attila három tétele, az Ikon Borászatból egy Cabernet Franc, valamint kettő kettő, a Hilltop-Neszmély Zrt. a Nyakas, Polgár és Szőllősi Pincészetekből.

A Winelovers Red, ahogy neve is mutatta, kizárólag vörösborokat kínált, összesen tizenkilenc tételt. Több tétellel is képviseltette magát az Egri Korona, a Mészáros, és a Lajvér Borház, a Fekete Borpince, Günzer Tamás, Németh János és a Juhász Testvérek Pincészete, a Koch Borászat, a Hetényi Pincészet, a Kertész Pince, a Malatinszky Kúria, és a Petrényi Winery. Értelemszerűen a Winelovers White borbárba kerültek a fehér borok, ez a borbár kínálta a legtöbb tételt, négy híján, félszázat, azaz itt szinte több bort kóstolhatott a közönség, mint az összes többi pultban, együttvéve. Több tétellel érkezett a Babarczi Szőlőbirtok, a Dobosi Pincészet, a Folly Arborétum és Borászat, a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, a Homola Pincészet, a Pajzsos-Megyer Pincészet, a Puklus Pincészet, a Rókusfalvy Birtok, és a Tokaj-Hétszőlő. További egy-egy tételt vonultatott fel a Csobánci Bormanufaktúra, az Etyeki Kúria, Joó Tamás, a Laposa Pincészet, a Majoros Pince, a Patricius Borház, a Royal Tokaji, a Sabar-dűlő Borház, a Simon Pincészet és Szőlőbirtok, Szent Donát, a Tokajicum, a Varga Pincészet, a Vincellér Ház, és a Zelna Borászat.

Ennyi bort végigkóstolni képtelenség, de mivel a kínálat nagyon széles volt, nyilván mindenki megtalálta a kedvére valót. Én nagyon jó újításként éltem meg ezt a bormustrát, nagyon sok olyan tétellel találkoztam, amit eddig nem is ismertem, de remélem a jövőben jó barátságot fogunk ápolni. Persze ha valaki nagyon szakmázni akart, azt is megtehette, minden pulton volt edény, amibe akár bele is önthette a bort, ha éppen csak ízlelni akart, de meginni nem. Bár ezen a szinten ez már kimeríti a vétség fogalmát. A borok mellé pedig hála a Stelázsi zseniális, több hónapos, érlelt, tehén, kecske, és juhsajtjainak, nemes penészes eljárással készült felséges kolbászainak, és szalámijainak, az igazi ínyencek tovább csemegézhettek. A segítő, és fáradhatatlan kezek stílusos, papírhajócskákba szeletelték a falatkákat, és máris lehetett újabb borok után vadászni, cseverészni az előtérben.

Ha valaki további édességekre vágyott, csemegézhetett a Süss - Édes Élet bonbonkölteményeiből. Ha pedig fejébe szállt a temérdek alkohol, a Pellini kávékülönlegességei segíthették a józanodást - pláne, amikor megtudta, mennyibe is kerül egy ilyen gép. A kávé viszont mennyei volt, ha valaki nagyon el akarta rontani az ízét, bőven meg is cukrozhatta. Az egyik igazi meglepetést számomra a bálon Cigartower nyújtotta, akik prémium minőségű szivarokat kínáltak, és akár ott helyben meg is vágták, ha valaki szeretett volna egyet helyben elszívni. Én nagyon szeretem a különleges szivarokat, és akartam is venni egyet amikor elindultunk a bálba, de idő híján nem volt erre lehetőségem, így duplán örültem a kínálatnak.

A hölgyeket elkápráztathatta a Royal Diamonds ékszerválasztéka, kis érdeklődés után meg lehetett tudni mi a különbség a tenyésztett, és igazgyöngy között. A Taylor Szalon Ruhaklinika sarkában pedig már ismerős arcokra bukkanhattunk, hiszen szinte minden bálra felajánlják minőségi szolgáltatásaikat, - igen gáláns kedvezményeket kaphatott, aki betért hozzájuk. Ha valaki még ennél is több exkluzivitásra vágyott, az kipróbálhatta szerencséjét, a kaszinó részlegben, a Jolly Joker Fun Casino jóvoltából. Ennyire azért nem unatkoztam most, de azért bepillantottam, ahogy láttam a kínálat a szokásos volt; rulette, black jack illetve póker. Ha pedig az ember végleg elfáradt, akár hívhatta a Taxi4 sofőrjeit, akik kedvezményes áron szállították a vendégeket otthonaikba. De persze előtte még átvehette az ízlésesen összeállított Bye Bye csomagját, amiben további meglepetések lapultak; magazinok, kuponok, kedvezményes utalványok, egy kávékülönlegesség válogatás, valamint a legnagyszerűbb dolog, egy üvegcse kacsamájpástétom, szarvasgombás vajjal.

Biztos vagyok benne, hogy az egyik legünnepélyesebb bálon vehettünk részt, amit a báli szezonban csak megrendezhetnek. Ilyen fokú figyelmességet, eleganciát, ízlést nem mindenhol lehet kapni, találni. Ezúton is köszönöm meg a meghívást Dr. Tábor Istvánnak, aki a Magyar Borok Bálja szervezőbizottságának elnöke. Valamint Bánlaki Dalma Stellának, a Vinoport.hu főszerkesztőjének, aki a szervezésben való aktív részvételével, nagyon sok helyen segítette a mi munkánkat is.

Végezetül megragadnám az alkalmat arra is, hogy ismételten felhívjam a figyelmet a most szombaton esedékes Tokaji Március Nagykóstolóra, ami a Corinthia Hotelben lesz megrendezve 14:00 és 22:00 között. Gyertek el minél többen, hét mesterkurzus, 80 borászat és 15 egyéb kiállító gondoskodik a színes programról. Nagyon finom borok lesznek, az előkóstolás már megtörtént.

fotók: Magyar Nikoletta és Pintér Árpád

Amennyiben tetszett a beszámoló akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért oszd meg a Facebook oldaladon!