Az USA-ban ugyanis él egy cuki törvény, hogy akit ennyivel lekapcsolnak, nyilván nem maga akarja elfogyasztani, hanem vélelmezik, hogy árusítani szeretné, ergo drogkereskedő, úgyhogy a minimum büntetése 15 év, nem számít a megbánás, nincs enyhítő körülmény, első alkalom vagy hasonlók, kizárólag az ügyészen múlik mennyit javasol, amire az esküdtszék rábólint. Alsó hangon is hét év a minimum amit ilyen esetben az illető leül, kivéve ha feldörzsöl valaki mást. Így akarják felszámolni a kábítószer hálózatot a szervek, ez esetben drasztikusan csökkentik a letöltendő büntetést 1 max 2 évre, amiből a nagyja felfüggesztett. Tehát spiclinek lenni megéri.

Én legyek az utolsó aki a drogdílerek mellé áll, mert valóban nem szép dolog nyerészkedni a sok lövős, nyelős, szipós szerencsétlenen, DE azért egy nemi erőszak se kutya, hát még egy különös kegyetlenséggel elkövetett szaftos gyilkosság, és még sorolhatnám. Ezek mindegyike kevesebbet kap odaát is, vagyis pusztán gazdasági okokból fekszik rá a kormány a kábítószerre. És azért különbséget lehetne tenni egy rossz életű díler, meg egy hülye gyerek közt, aki egyszer kipróbálta. Magyarán szólva elcseszett egy világban élnek az óperenciás tenger túloldalán is.

Na most Szikláék, erre az egyetlen kitételre alapozták egész filmjüket, ahol Rock a kamionos self-made man első házasságából való fia lépre megy, - "azért vannak a jó barátok" - és mivel gerince van inkább dutyiba vonul. Miután azonban megkapja az első kezelést, apucinak leesik, hogy fiából ha nem is csinálnak királylányt, a tíz év eléggé meg fogja viselni, úgyhogy elhatározza majd ő rendet tesz. Rock filmjeiben mindig van egy pont amikor elhatározza, majd ő rendet tesz. Tulajdonképpen erről szól az élete. Így kerít egy kapcsolattartót, aki bemutatja egy alvilági figurának, akin keresztül aztán a mexikói kartell egyik legrettegettebb vezérének szállítójává válik, viszonylag hamar.

A film abból a szempontból nem is rossz, hogy azt mutatja be, egy átlagember vajon mit tehetne - én speciel összeszarnám magam ha fegyvert fognának rám - ilyen helyzetben. És ebből a szempontból nem rossz látni Rockot egyszerű családapaként, aki új családjának biztonságát is kockáztatja, előző házasságából származó fia ballépése miatt. Azonban meglehetősen hiteltelen és megmosolyogtató néhol a történet, mert azért egyből bedobni valakit a mély vízbe - mindkét oldalról -, egyből megbízni benne, vagyis vannak itt lyukak, nem tudom a készítők mennyi alvilági figurával beszélgettek el előtte, vajon egy ilyen direkt marketingen alapuló beépülés egyáltalán lehetséges lenne-e így?

Színészek terén nincs gond, én Rockot valamiért nagyon bírom, szerintem egyre jobban bizonyítja, hogy van benne kurázsi, csak nagyon hülyén választ szerepet. A filmben feltűnik Susan Sarandon is mint egy vérszívó hárpia, az igazi kedvenc azonban a felismerhetetlenségig elmaszkírozott Barry Pepper aki már játszott egy hasonló filmben, csak ott a másik oldalon állt (Utolsó éjjel). A teljesség kedvéért megemlítendő a jómunkásembört alakító Jon Bernthal is, akitől simán hülyét kapnék ha összefutnék vele a nyóckerben.

Azonban tartok tőle, hogy Rick Roman Waugh filmje hasonlóan előző két próbálkozásához hamarosan eltűnik a süllyesztőben, és csak mint a Szikla egyik rosszabb filmjére fogunk emlékezni ha meghalljuk a Csapda szót. Nem akarok ízetlenkedni, de a rendező úr azelőtt kaszkadőr volt, és azért nem minden nap avanzsál valaki onnét a kamera mögé, és ezúttal nem a szabályt erősítő kivételnek vagyunk szemtanúi vagyis kaszkadőr maradj a tripla szaltónál.