A tavalyi - szintén szar - karácsonyi mozis kínálatban minden második ember ehhez a filmhez menekült, mert valami olyasmit nyújtott, amit a 90-es években Sam Raimi és Peter Jackson filmjei. Én azonban mindkettőnek utáltam ezeket a nevetségességbe fulladó, sokszor öncélú és pozőrködő horror filmjeit. Nem tudok nevetni az ilyesmin, van egy morbid oldalam, de az nem ilyen. Szóval bennem ez a film sem hagyott mély élményeket, és úgy vélem maguk az alkotók se tudtak mihez kezdeni az ötlettel, miután az egész kifulladt a nosztalgiafaktorban. Szerintem nagyon kevesen emlékeznek egyáltalán arra is, hogy ezt tavaly bemutatták nálunk a mozik.

A másik baj ezzel a filmmel, hogy a címszereplő egy kétélű kard. Én elhiszem, hogy a Krampusz egy nagyon titokzatos, és misztikus valami lehet az óperenciás tengeren túl, de nálunk, akikre azóta hatással vannak a németek, mióta őseink átjöttek a Vereckei hágón, hát nem igazán. Itt minden gyereket azzal ijesztgetnek évszázadok óta, hogy viselkedjen rendesen, vagy jön a Krampusz és zsákba varrva viszi el. Tradicionálisan a Krampusz az egyik segítője Mikulásnak, aki a virgácsokat osztogatja, lényegében egy ördög, hosszú nyelvvel, szarvakkal, patával - növényevő, könyörgöm! -, szóval nálunk nem ismeretlen mitől is kell itt félni, ezért nem igazán működik a film első felében kétségtelenül meglévő suspense. Mert tudjuk, hogy MI a Krampusz. Ez a film az amerikaiaknak készült, hogy ők is megismerjék.

De még ez a jobbik fele a filmnek, mert amikor a szándékoltan takargatott trükköket meg is mutatják, nos ott azért lehet látni, hogy nem álltak a helyzet magaslatán a látványmesterek, mert Krampuszunk addig ijesztő, míg meg nem látjuk, utána maximum a röhögéstől lehet meghalni, vagy persze megijedhetünk attól is, ahogy kinéz... mármint amolyan taknyos varjúsként. Nagyon érződik, hogy a film minimál költségvetésből készült. Mindezt tetézi, hogy a megbüntetésre váró két család tagjai közt egyetlen egy szimpatikus sincs, akivel a néző ellenne akár egy másodpercig is... vagyis, kit érdekel kit visz el/öl meg/darabol fel akár a Krampusz, akár annak sisere hada? A legismertebb név - akire a film jó sokáig épít is - Adam Scott, aki legutóbb a Walter Mittyben játszott egy kapitális idiótát. Itt apát alakít, de ugyanolyan unszimpatikus, szóval ha egy ilyet elnyel a Krampusz feneketlen zsákja... azt ki bánja?

Emiatt a film igazi hőse, a kiskölyök Emjay Anthony lesz, de ő meg nem igazán van a helyzet magaslatán, elviekben tudja mit kéne csinálni, mert ő az egyetlen aki elejétől fogva el is hiszi, amiket a nagymama motyog a Krampuszról, de mégsem tudja időben elintézni, hogy a családját megmentse a tragédiától, így inkább egy belső nézővé válik, aki együtt ordíthat a trancsírozós jeleneteknél, mert a filmbe bőven jutott vér és bél. Maga a történet egyetlen mondatban összefoglalható, Karácsony estéjén nem a Mikulás jön látogatóba, hanem a megelevenedett gonosz segítője, hogy megbüntesse a két családot, akik már elfelejtették miről is kellene szólnia ennek az ünnepnek. Persze lehet mindez csak azért van, mert a nagymuter német gyökerekkel rendelkezik, és a Krampus alapvetően a német folklór gyermeke.

Aztán itt van a toposz, miszerint vigyázz mit kívánsz, mert a végén megkapod. Kiskoromban szándékosan felfestettem az ördögöt a falra, aztán egy óra múltán olyan rossz érzés kapott el, hogy végül inkább lesikáltam. Este mégis olyan hülyeségeket álmodtam, hogy a rajz leugrott a falról, és bejött megnézni ki volt, aki rajzolta. Valami ilyesmi is jelen van a Krampuszban, de mindez elvezet a lezáráshoz, amin érződik, hogy jobbat sajnos nem tudtak kitalálni az alkotók, amit alátámaszt a hihetetlenül rövidnek számító játékidő. Ebben a "storyban" ennyi volt, aminek köszönhetően a film nem pörgős lesz a második felében, hanem sokkal inkább tűnik összecsapottnak, ahol már csak meg kell szabadulni azoktól, akik valahogy kihúzták odáig.

Michael Doughertynek különös vonzalma lehet az ünnepekhez, mert az Adsz vagy kapsz után ez már a második film volt, ami egy ünnepet figurázott ki, horrorba ágyazva. Azért remélem a húsvéti vérnyulat már nem csinálja meg. Viszont van egy jó hírem, ezt a filmet végső soron személyes ízlésemből kifolyólag tartom egy félresikerült alkotásnak, de egyáltalán nem olyan pocsék mint tegnapi alanyunk, és ha valaki fogékony erre a fajta "humorra"  - ami állítólag ott van a filmben, csak én nem találkoztam vele -az bátran tehet vele egy próbát akár most Szenteste is. Boldog Karácsonyt kívánok, mindenkinek!

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!