A tanúnál írtam, hogy a tökéletes élvezethez szükség van némi intelligenciára. A perre ez sokszorosan igaz. Úgy érzem, hogy ehhez a filmhez egyelőre kevés vagyok. Csak néztem, és egyértelmű volt számomra, hogy milyen nagyszerű alkotás is ez. A történet gyors, groteszk fordulatok váltják egymást, a színészek pazar alakítást nyújtanak egytől egyig. Azt hittem, hogy Anthony Perkinsben folyton Norman Bates-t fogom látni, de nem: K urat láttam. Aztán itt van még többek között Jeanne Moreau, Romy Schneider, vagy épp maga Orson Welles, akik egyaránt kiválóak. A képi világ pedig valami elképesztő, még a többi Orson Welles filmhez képest is, pedig azok is elég magasra rakták a mércét. A film noir sötét beállításait sikerült a lehető leggroteszkebb és legegyedibb formában átmenteni ebbe a műbe, ami egyszerűen gyönyör a szemnek, tényleg egy valódi műalkotás. Ehhez társul még hozzá tökéletesen az Adaggio, amely remek zenei aláfestésnek bizonyult.

Szóval tudom, hogy ez egy remek film, ehhez a leghalványabb kétségem sem férhet. De egyszerűen nem tudom dekódolni a látottakat. Csak egy példával éljek, ott van az a jelenet, amikor a nő húzza maga után a hatalmas ládát, és csomó időbe telik, mire K úr segít neki. Biztos van ennek valami jelentése, csak fogalmam sincs, hogy micsoda, és ilyen részekből áll össze a film. Mégis a mű egészének mondanivalóját érteni vélem, hogy ez a koncepciós per, ahol azt se tudjuk meg, mivel vádolnak minket, miért ítélnek halálra, de mégis bűntudatunk van, ez a per ez maga az élet. De eddig jutottam az értelmezésben, ennél tovább már nem. Lehet ez nekem szégyen, de évek múlva majd újra kell néznem ezt a filmet, hátha még jobban tudom majd értékelni.