Paul Newman ezzel az 1963-ban készült westernbe oltott drámával vált igazi sztárrá Hollywoodban. Teljesen megérdemelten, míg korábban csak egy James Dean klónnak tartották, ezzel a filmmel sikerült kitörnie a skatulyából. Egy végtelenül önző, a saját vonzerejével teljesen tisztában lévő, élvhajhász fickót alakít 100%-ig hitelesen.

A film nem a múltba vezet minket vissza, hanem a készítésének jelenidejében játszódik, úgyhogy nem beszélhetünk a hagyományos értelemben vett westernfilmről. A fényképezés fekete-fehér, ami 1963-ban már nem volt túl jellemző, valószínűleg ezzel is a film témáját próbálták elmélyíteni, ahogy a régi világot felváltja az új. Nem csak Paul Newman nagyszerű, hanem vele egyenértékű az összes többi szereplő is. Sok mindenről szól ez a film, a felnőtté válásról, a generációk közti szakadékról, rég eltemetett bűnökről. Egy igazán szép mozi minden értelemben, de a történet nagyon-nagyon lassan bontakozik ki. Láthatunk persze közben jó jeleneteket, azonban végig azt várjuk, hogy történjen valami, robbanjon ki a szereplőkből a feszültség. Végül persze van pár részeg kiabálás, de az igazi dráma elmarad, a film végén is csak az történik meg, ami tulajdonképpen törvényszerű volt. Mindamellett a Hud elég lehangoló élmény, egy olyan világ, egy olyan kor pusztul el benne végérvényesen, amely iránt erős nosztalgiát próbálnak éreztetni a készítők.