Az Oscar-hoz hasonlóan a Hullajó hullajelölt is egy színpadi vígjátékból született, ennek megfelelően ismét nincsen gond a forgatókönyv kidolgozottságával, mint jópár Funes film esetében. Ígéretesen indul a mozi, egyrészt az alapszituációt tekintve, másrészt pedig a "darab a darabban" ötlet is rendkívül szórakoztató. A készítők remekül használták ki a történetben rejlő poénlehetőségeket, kifejezetten okosan építkezik, és halad előre a sztori, amihez a remek színészek is kellőképpen hozzájárultak. Funes-t nem kell bemutatni, természetesen ebben a moziban is ő az abszolút főszereplő, és remekül tudja kamatoztatni komikus tehetségét, de nem csak rá épül egyedül a Hullajó hullajelölt. Szerepel még mellette a bájos Claude Gensac, aki a Csendőr sorozatban is a feleségét alakította, illetve szintén a Csendőr sorozatból ismerős Michel Galabru. Remek pillanatokon derülhetünk a film során, gondolok itt például arra, amelyben Funes megpróbálja kideríteni, hogy valójában kit is lőtt le, de a felügyelő feltűnése és kettejük párbeszéde is rendkívül vicces. Sajnos azonban a film egésze közel sem annyira humoros, mint az Oscar, így a történet közepe fele kezd szétesni az egész történet, mindenki megőrül, mindenki ripacskodni kezd, a néző pedig egyre fáradtabb lesz, és egyre kevésbé érdekli, ami történik. Szerencsére a legvégére magára talál a mozi, és megint nevethetünk, így nem marad keserű szájíz a film után, de igazán emlékezetessé sem válik.