Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Őslények országa

2012. június 15. - Santino89

„Tappancs ekkor értette meg végleg, hogy egyedül maradt, és hogy a Virágzó Völgy nagyon-nagyon messze van, és az út tele veszélyekkel, mégis el kell jutnia oda, különben…”

Már öt éve újra akartam nézni gyerekkorom e sokszor látott csodáját, de csak nemrég sikerült beszerezni a megfelelő minőségben, a klasszikus szinkronnal. A hatás pedig valami egészen elképesztő volt. Érdekes belegondolni, hogy a gyerekkori élmények milyen mélyen gyökereznek a tudatalattinkban, formálva minket és a személyiségünket, hogy aztán a megfelelő pillanatban a kellő erővel kitörjenek.

landbefore2.jpg

George Lucas-t, és Steven Spielberg-et megihlette Walt Disney 1940-es kísérletfilmjének, a Fantáziának egyik története, melyben dinoszauroszok szerepeltek. A hatás teljesen nyilvánvaló a kész filmben, rendkívül hasonlóak a figurák és maga a történet is. (A Fantázia egyébként egy kifejezetten érdekes, filmtörténeti alkotás, de se gyerekeknek, se felnőtteknek nem élvezhető 100%-osan. Előbbieknek bizonyos szkeccsek túlságosan félelmetesnek, utóbbiaknak viszont némely történetek émelyítően giccsesek lehetnek. Viszont módosult tudatállapotban tökéletes kikapcsolódás.) A Fantáziához hasonlóan Spielberg-ék sem akarták, hogy beszéljenek a dinók, de az anyagi siker reményében végül meggondolták magukat.

Az Őslények országa rendkívül aranyosnak, bájosnak tűnik kezdetben, fel lehetünk készülve egy nagyon  szép mesére, aztán megjelenik az örök veszedelem, a Tyrannosaurus, vagy ahogy kis hőseink nevezik, a Késfogú. Az a jelenet mikor először megtámadja a kis dinókat, még felnőtt fejjel is körömrágósan izgalmas, sőt kifejezetten félelmetes. Örökre belém ivódott az a momentum, ahogy a Késfogú a tüskéken áttörve próbálja megenni a kicsiket, vagy ahogy a beakadt Tappancs felé kapkod hatalmas állkapcsával. Ugyanilyen kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem már több évtized elteltével az a képsor, melyben a Tyrannosaurus - az anyuka támadása során – dühében széttör a fejével egy hatalmas sziklát. Írhatnám nagy álszenten, hogy gyerekeknek ez milyen káros lehetett, vagy mennyire félelmetes, de igazság szerint (bár még a mai napig félek ettől a jelenettől) mégsem érzem úgy, hogy ettől kevesebb lettem volna kicsiként.

landbefore.jpg

A drámai vonulat szintén meglepően erős az Őslények országában. Az anyuka halála egyáltalán nem giccses, hanem sokkal inkább szívszorító. Olyan remek, és kétségkívül hatásos jelenetekkel ábrázolták, mint amikor a kisdinó a saját óriási árnyékát kergeti, mert úgy gondolja, hogy az az anyukája. A teljes magadra maradottság keserű érzése könnyfakasztóan áthatja ezeket a jeleneteket. Csak a Bambi és az Oroszlánkirály klasszikus tragédiájához foghatóak ezek a jelenetek.

A film egy korábbi változata valószínűleg még intenzívebb lehetett minden szempontból, ugyanis Spielberg és Lucas úgy döntött, hogy ki kell vágni 11 percet a kész alkotásból, ami így mindössze 65 perces maradt. Ezek a jelenetek leginkább a Késfogú támadását érintették. A Kőtörő jelenete viszont csak később került bele a kész moziba, hogy tompítsav alamelyest az anyuka halálának drámáját. Szintén kivágtak egy epizódot, melyben néhány dinó nem hajlandó megosztani kis hőseinkkel az élelmet és a vizet, mivel ők más fajhoz tartoznak. A befejezés szintén más volt, eredetileg Tappancs teljesen egyedül találja meg a Virágzó Völgyet, majd visszamegy a barátaiért, akikkel együtt megküzd a Késfogúval. A rendező, Don Bluth nem örült ezeknek a változtatásoknak, de véleményem szerint ezúttal jól döntöttek a kőszívű, csak a profitot szem előtt tartó producerek, ami nem azt jelenti, hogy ne nézném meg egyszer szívesen a rendezői változatot, ami valószínűleg sosem készül el.

LandBeforeTimePlatvoetmetmoeder.jpg

Egy igazán komoly, maradandó mesébe kell a félelem és a dráma a gyerekeknek, de természetesen az Őslények országa nem csak ezekkel tud szolgálni, közel sem egy horrorsztorit láthatunk. A szereplők nagyon cukik, rendkívül sok vidámság és jópofa karakter tarkítja ezt a road movie-t, gondolok például Röpcsire, aki egyáltalán nem tud repülni, sőt még tériszonya is van. Mindemellett nagyon komoly mondanivalóval rendelkezik ez a mese, de úgy, hogy közben nemcsak a szentimentalizmust mellőzi, hanem a giccset, illetve a didaktikusságot is. Tanít a rasszizmusról (különböző fajok együttműködése), a csapatmunka fontosságáról, arról, hogy ki kell tartani a végsőkig, és fel kell állni, tovább kell lépni, bármilyen elemi erejű csapás éri az embert. Vagy éppen a dinoszauruszt.

Érdekesség, hogy a történet végén a gonosz Késfogút a kis bájos, cuki főhőseink ölik meg, méghozzá egy előre kitervelt akció során, amely merőben ritka, sőt bátor húzás volt a készítők részéről. Hogy ez mégsem szúrta soha senkinek sem a szemét az leginkább annak köszönhető, hogy a Tyrannosaurus annyira kegyetlen és félelmetes ellenség, hogy tökéletesen indokoltnak tűnik ez a fajta radikális megoldás.

land-before-time-zu.jpg

A rajzok nagyon szépen kidolgozottak, a hátterek fantasztikusak, a film hangulatához pedig nagyon passzol ez a fajta, jellegzetes ’80-as évekbeli stílus, mely ha kell, egészen szemkápráztató, máskor viszont kifejezetten nyomasztó. Bár ezek a fajta dinoszauruszok nem ugyanabban az időszakban éltek, de ettől eltekintve az ő figuráik is kifejezetten pontosan, hűen animáltak. A zenét James Horner szerezte, ami egészen egyszerűen kiváló, monumentálisan szép, ha arra van szükség, máskor fenyegető, vagy éppen akciódús, de mindig tökéletesen festi alá a látottakat. A végefőcím alatt pedig Diana Ross énekli a film betétdalát.

Az Őslények országa világszerte nagy sikert aratott pénzügyi, és kritikai értelemben egyaránt, többek között az éppen aktuális Disney rajzfilmet is lepipálta. A sikernek azonban megvan az árnyoldala, ebben az esetbena folytatások. Hat évvel később elkezdték sorozatban gyártani csak videóra, a musicalbetétekkel tarkított, más stílusban rajzolt verziókat, és meg sem álltak a 2007-ben leforgatott 13. részig, amit aztán egy tévésorozat követett. Mondanom sem kell, ehhez már sem Spielberg-nek, sem Lucas-nak, sem a rendező, Don Bluth-nak sem volt semmi köze.

őslények országa.jpg

A magyar szinkron ebben az esetben pedig különösen fontos, és nem csak a gyerekkori élmények miatt. 2004-ben a Universal Pictures Hungary úgy döntött, hogy újraszinkronizálja a legelső részt, pedig az színvonalában legalább annyira elkülönül a folytatásoktól, mint amennyire a régi szinkron az újtól. Pont annyi a különbség az eredeti, UIP Dunafilmes és az új verzió között, amekkora Bolba Tamás, illetve Rudolf Péter között van, vagy ami szintén megfigyelhető Mihályi Győző és Sinkovits Imre között. Nem mintha bármi problémám lenne Mihályi Győzővel, de lássuk be, a Mesélő Sinkovits Imre hangján a legjobb, legkellemesebb, és a leginkább szeretetre méltó.

Az Őslények országa nem egy tökéletes mese. Nem csak az a baj, hogy túl rövid, de például Kistülök karaktere kifejezetten idegesítő is, annak ellenére, hogy egy valós gyerektípust testesít meg. Talán, ha nem látom kicsiként annyiszor, és nem ivódnak belém ennyire azok a bizonyos képkockák (amikor a halottnak hitt Késfogú kinyitja a szemét, brrr), akkor nem lenne mai fejjel sem ennyire hatásos. De az tagadhatatlan, hogy egy rendkívül igényesen, mívesen elkészített rajzfilm, amely minden fronton a lehető legmagasabb színvonalat próbálja elérni, amit csak a műfaja megenged. Sőt néha még azt is, amit nem.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása