"- Téved ha azt hiszi, hogy áltatom magam. Anchorage persze nem New York, de azért nem is Kambodzsa. Van róla fogalma hány kínai étterem működik Anchorageban? Öt. Tizennégy mozi, két majdnem kóser élelmiszerüzlet, és ha azt hiszi fázni fogok, hát az átlaghőmérséklet csak öt fokkal alacsonyabb mint az indianabeli French Lickben. A csapadék mennyisége... (pardon egy kólát és egy sört kérek, jó, köszönöm szépen) Hát egy szóval... nem állítom, hogy mindig Alaszkáról álmodoztam, de világéletemben orvos akartam lenni. Mióta másodikos koromban doktorbácsist játszottam Katie-vel. Nagy kedvem volt hozzá, jól tanultam, de a pénz nem vetett fel. Van róla fogalma, hogy mibe kerül az orvosi egyetem? Rengetegbe. Tudom mire gondol... ösztöndíjra igaz? Valljuk be, a zsidó orvosokat nem fenyegeti a kihalás veszélye. (három dollárt kérek) Szóval, a hetvenöt ösztöndíjpályázatomból, hetvennégyet elutasítottak, és csak egyet fogadtak el. Alaszkába.

- Hogy érti ezt?

- Az állam hajlandó volt 125.000 dollárral hozzájárulni tanulmányaim finanszírozásához. Cserébe... vállaltam, hogy négy évig a rabszolgájukként gürizek. Mi az?

- Járt már Alaszkában?

- Hát persze, természetesen, teljesen hülyének néz? Elainel, ő harmadéves jogászhallgató New Yorkban. Oda utaztunk a múlt nyáron, nagyon tetszett... Hát ez talán túlzás, de egyikünk sem tartotta kibírhatatlannak... Mi a véleménye...? Mit szól hozzá...? Mondani akart valamit...?

- Sok szerencsét..."

Elnézéseteket kérem máris e szokatlan kezdés miatt, de úgy véltem, ennél az ismertetőmnél nem csak arra jó ez a fordulat, hogy újítsak, vagy sorokat spóroljak meg - aki ismer úgyis tudja, ez utóbbinál semmi sem áll tőlem távolabb. Azon kívül a bevezető pilotban elhangzó jóformán monológ rögvest fel is vázolja az alaphelyzetet, mire számíthatunk az elkövetkező - ekkor még csak - nyolc epizódban. Egy orvos viszontagságai New Yorkban, kit érdekel, egy orvos viszontagságai az isten háta mögött? Hat évad, 110 rész - illetve csak 102, de erről később. Mi több, miközben újranéztem az első részt, rá kellett döbbenjek, mennyire aktuális ez a viccesnek beállított prológus, hiszen reflektál arra amiért már egy ideje lázadoznak, morgolódnak az egyetemisták, lám az USA-ban ez minden napos.

Talán nem csak én őrzök kellemes emlékeket erről a sorozatról, sőt szerintem még senkivel nem találkoztam, aki ha ismeri nem odaadással beszélne róla, mennyire más mint az átlag. A sorozat sikere, hogy egyszerűen minden szereplője szerethető. De ami engem igazán megfogott benne, az a töménytelen abszurditás ami minden képkockájából árad. Az ilyenre mondják, a forgatókönyvírók nem tudom mit szívtak, de azonnal kérek belőle én is. Pedig az egész csupán egy rövid cseresorozatnak indult, amit azok akik nyáron nem akarnak kimenni a strandra bámulhatnak a tévében hétről hétre. Így a CBS 1990. július 12. és augusztus 30. közt vetítette az első évadot alkotó nyolc epizódot. Utána pedig indulhatott a már komoly évadot kapó, és komolynak szánt őszi sorozat ahogy az már lenni szokott. A nézettségi adatok viszont arra engedtek következtetni, hogy ebből a sorozatból jóval többet is profitálhatnak, úgyhogy kiadták a parancsot a két elkövetőnek, Joshua Brandnek, és John Falseynak, akikek ezután fél évük maradt, hogy megírjanak egy új évadot, amit 1991 tavaszától már vetítettek, utána pedig beindult az egész gépezet.

Az ilyen csereévados sikerek egyébként nem ritkák, ilyennek indult a Buffy a vámpírvadász, de még maga a Dallas is. Az egyes részek 45 percesek - ezúttal a pilot is -, reklámokkal együtt ez pont egy órát tett ki. A teljes sorozatot 57-szer jelölték különböző díjakra, amiből 27-et meg is nyert, ebben benne foglaltatik 1992 legjobb drámai-sorozatának járó Emmy-je és két Golden Globe. A két író csendesen mejegyezte a díj átvételekor, hogy köszönik, meg minden, de szerintük ez komédia, úgyhogy abban a kategóriában kellett volna indítani.

Maga a sorozat ekkor még erősen épít a főszereplő Dr. Joel Fleischman partravetett hal szerepére, amit hipochondriás, neurotikus értelmiségiként el kell szenvednie az isten háta mögött. Merthogy eredetileg Alaszka legnépesebb városába kellene eltöltenie négy évet, és már ezt is szenvedésként fogja fel - a golf felszerelését azért magával hozta -, de megérkezésekor közlik vele a "jó hírt" hogy nincs rá szükség, nem tudják alkalmazni, helyette elküldik Cicelybe, az "alaszkai riviérára" és az neki olyan jó lesz. Hogy mindezzel tisztában legyünk, leküldik mucsajra, mert ez a valóságban nem létező, kitalált városka aztán tényleg csak egy utcából meg pár házból áll. Alaszka egyébként manapság is eléggé vadregényes övezet, sokan még mindig azt hiszik Anchorage a főváros, miközben Juno, és alig van pár autópálya az egész államban - szóval sokban hasonlít is hazánkra. Maga a városka a valóságban is létező Talkeetna-ról lett mintázva - 80 kilométerre északra Anchoragetól -, és a Washington állambeli Roslyn-ban vették fel a jeleneteket. Természetesen itt a sorozat emblematikus kávézója/kocsmája is létezik, a falfestmény szintén és ahogy arra kapunk is utalást, az aposztrófot és az S-t tényleg a stáb firkantotta oda, majd tüntette el. A főcímben található jávorszarvas barangolását egy nap alatt vették fel, ehhez a hajnali órákban elkerítették a város egy részét, és banánnal, meg fűzfalevelekkel csalogatták körbe. A Mort névre hallgató szarvas munkáját 5000 dollárral jutalmazták, amit a Washington State University kapott, ahol az alaszkai árva jávorszarvas nevelkedett. A sorozat a 90-es évek közepére hatalmas népszerűségre tett szert, a rajongók évről évre összegyűlnek Roslynban, július utolsó hétvégéjén, és megtartják az úgynevezett Jávorszarvasünnepet (Moonfest), amelyen visszatérő vendégnek számítanak a sorozat szereplői is.

Joel-t az ekkor 28 éves Rob Morrow formálja meg tökéletesen, bizonyára sokat merített az eddigre Woody Allen által kikristályosodott értelmiségi jellemvonásokból. Jelen sorok írója egyébiránt vele tud maximálisan azonosulni, - nyilván mert én is ilyen nagyképű, magabiztos senkiházi vagyok, aki mindig pofára esik ha valami nem úgy sikerül ahogy eltervezte. Szó se róla, amikor 1994-ben az MTV1 műsorra tűzte, - az első három évad sugárzási jogát vásárolták meg - hétről hétre a tévé előtt csücsültem és bottal se tudtak volna elkergetni. Mert mindig azt képzeltem, hogy én vagyok Cicelyben, és én nekem kell elviselni a sok tahót aki körülvesz. A dologban nyilván erősen közrejátszott, hogy akkoriban költöztünk új településre, és a kertváros ahol lakom sok minden hasonlít az alaszkai kisvárosra - itt is egyetlen vegyesbolt van, meg egy kocsma, és egy körzeti doki - de valahogy az emberek sokkal kevésbé szerethetőek... Visszatérve Morrowra ő mindent ennek a sorozatnak köszönhetett, hírnevet, karriert, Emmy és Globe jelöléseket, és ugyanakkor hellyel-közzel neki köszönhető, hogy hetedik évad már nem készült. Azóta is ilyen-olyan sorozatokban szerepel, de leghíresebb szerepe máig ez a doki maradt.

Joelel egyébiránt annyira nem foglalkoznak Anchorageban, hogy amikor megérkezik simán Joe-nak hívják (azért kicsi az L-betű az rendelője ablakán, mert utólag festik oda), és a szöveg ahogy felvezetik neki ezt a kis módosítást már megadja a sorozat alaphangulatát. Tulajdonképpen ez egy ironikus, szatirikus sorozat, élvezetéhez kell, hogy az ember kicsit tudjon nevetni önmagán. Joel már örülne, hogy nincs rá szükség, mehet haza, nem kell ledolgozni semmit, közben meg szállhat buszra, és várja élete "nagy kalandja".

Mint említettem a sorozat későbbi sikeréhez igencsak hozzájárultak a hihetetlenül jól eltalált karakterek. Cicely minden lakójának érdekes személyisége, története, háttere van, ami az egyes részek során egyre tovább bővül. Valljuk be, elég unalmas lett volna azon szórakozni 110 - avagy 102 - részen keresztül, ahogy Fleischman doktor rácsodálkozik az őt körülvevő környezetre, megijed ha mókust lát, vagy zörögni kezd a haraszt. A pilot remekül felvezeti a legtöbb állandó szereplőt. "Jaj ne nézzen már rám ilyen borúsan, gyűlölöm a Bregman filmeket!"

Elsőként máris itt van a sorozat legfiatalabb szereplője, Ed Chigliak, egy 18 éves félvér indián, akit anno örökbefogadott a városka és felnevelt. Alakítója az ekkoriban 24 éves Darren E. Burrows, egyetlen említésre méltó szerepe ezen kívül a Cry Baby egyik rossz fiúja. Ed hatalmas figura, egyszerűen imádom minden megmozdulását, beköpését, másik személyes kedvencem. Elsősorban mert filmbuzi, saját filmet is akar, amihez azzal alapozik, hogy rendszeresen levelezik olyan mentorokkal, mint Steven Spielberg, Federico Fellini, Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, - és ezek mind válaszolnak is neki - és egy öregasszony tanítja, aki azelőtt - természetesen mielőtt híres lett volna - Woody Allent látta el tanácsokkal. Ednek köszönhetően majdnem minden részben kapunk egy filmes utalást, egy idézetet, ami miatt egyből jobb kedve lesz az embernek. Ráadásul ez a srác hihetetlenül szerethető, lehet kicsit habókos, de mégis olyan emberke, aki hiányozna ha nem tűnne fel időről időre. És még azon se sértődik meg ha a doki rendszeresen elküldi a fenébe - ugyanis Ed annyira naiv, hogy még kopogni sem tud sőt nem is gondolja, hogy ez kellene, vagy kint lehet a zárva tábla, az sem zavarja soha. Mindemellett segítőkész, és így egy idő után a Fleischmannak is egyre több szívességet tesz. Az első részben például el kellene fuvaroznia a dokit, de egy ponton kiszáll a terepjáróból és elindul haza a bozóton keresztül, merthogy neki így a jó. És hogy ezek a válogatások mennyire kacifántoska lehetnek, Burrows valójában szőke, vagyis ennyire nem indián, és kéthetente feketére kellett festenie a haját a szerep kedvéért.

Ed afféle mindenese Maurice J. Minnifieldnek, a helyi kiskirálynak, akinek köszönhető minden, ami Cicelyből lett.  A városkáról elég annyit tudni, hogy az 1900-as évek elején két leszbikus alapította: Cicely és Roslyn - persze ezt Maurice a végsőkig tagadja. Mindössze 850 lakossal rendelkezik, 16 órásak a nappalok, négy hónapig nem esik mindössze a hó, és Joel megérkezéséig még állandó orvosuk sem praktizált a helységben. 1970-ben Maurice vásárolt 15.000 hektárnyi földet, beindított egy rádióállomást és egy újságot, és azóta Cicely "virágzásnak" indult. Ő a tipikus tősgyökeres amerikai megformálója, aki fegyvermániás, nyilvánvalóan republikánus, homofób, talán antiszemita is - nem győzi hangsúlyozni, hogy Ő hozatott egy ZSIDÓ orvost New Yorkból, hogy ezzel is a város javát szolgálja. Megformálója az ötven éves, texasi Barry Corbin mesterien alakítja ezt a miden hájjal megkent, kapitalista pénzsóvár szemétládát. Az anyját is eladná egy jó üzletért, - csak akkor engedi hogy melegek költözzenek a szomszédságába, amikor azok egy igen jelentős összeggel ráveszik, előtte kézzel lábbal hadakozik, nehogy "San Francisco váljon Cicelyből" Legnagyobb vágya, hogy Burger Kingek, meg Miki Egerek legyenek a városban, vagyis legyen "fejlődés". Alapjában véve morcos pasas, ugyan vannak napos pillanatai is, de összességében ő az az ember, akivel nem akarod összeakasztani a bajszod, mert a végén képes és leharapja a fejed. Maurice - beszélő név, ugye szemétdombi kiskakas - egyébként két nagy problémája van az éltben, az egyik, hogy helyette végül az a tehetségtelen, lobbizó Armstrong léphetett a Holdra - ugyanis Maurice vagyonát azzal szerezte, hogy űrhajósként betegre kereste magát, és mai napig a NASA feliratú sapkájában jár-kel, és mindig talál módot, hogy előhozza a régi szép időket -, a másik pedig, hogy magányos. Szerelmét ugyanis elszerette tőle legjobb barátja.

Holling Gustav Vincoeur a helyi kocsmáros, - és hallgatólagos beleegyezéssel a helyi örökös polgármester -, aki a TÉGLA nevű helyiséget vezeti, ő a csapos, a tulaj, és a kulturális életért általánosságban felelős személy. Ő még Mauricenál is idősebb, - a 62 éves karaktert az ekkor 60 éves John Cullum alakítja - úgyhogy ez a marakodás a nőn problémaköre hihetetlen vicces és olykor visszataszító is. Amikor Fleischman szembesül a körülményekkel, hogy a rendelője még át se lett festve, és minden csupa pókháló, az ő kocsmájából telefonál haza, hogy nézzék át a szerződést mert "semmiképpen nem tölti el legszebb éveit egy ronda disznó ólban, egy CSOMÓ KOSZOS DILIS BUNKÓ KÖZÖTT!", és ő talán az első, aki barátságosan közelít hozzá, és átérzi a helyzetét. Holling egyébként az ellentéte Mauricenak, a légynek se tudna ártani, kivéve egy napot amikor mindenképpen verekednie kell és ezért mindenkibe beleköt. Francia királyi - egészen pontosan XIV. Lajos király leszármazottja - sarj, akinek  minden őse több mint 100 évet élt, úgyhogy néha azon parázik mi lesz vele ha egyszer csak Shelly meghal (Cullum egyébiránt még most 23 évvel később is jó egészségnek örvend). Szeret vadászni, és nézeteltérése miatt két éve nem beszél már Maurice-al, a köztük lévő információáramlásért is Ed a felelős. Ennél régebb óta csak az adót nem fizeti, ami egy részben majd külön bonyodalmakat okoz.

A NŐ akin a két meglett öregúr összebalhézott pedig nem más mint a környék legjobb nője, a mindössze 18 éves Shelly Marie Tambo, akit két évvel ezelőtt Maurice hozott magával egyenesen egy szépségvetélkedőről - amit a lány meg is nyert, azóta csak Miss Északnyugati Átjáróként emlegetik -  és feltett szándéka volt, hogy elveszi feleségül. Shelly azonban elemi erővel elkezdett vonzódni Hollinghoz, - 42 éve a korkülönbség!!! - és az övé lett, azóta ő a felszolgálólány a Téglában. És azóta nem beszél egymással a két jó barát. Maurice még azt is kilátásba helyezte, hogy golyót röpít Holling agyába, ha a kocsmáros mégis megpróbálna vele érintkezésbe lépni. Shelly egyébként annyira azért mégsem szerethető karakter - legalábbis számomra - mert egy tipikus hülye szőke picsát játszik, fájdalom vele beszélgetni: "én is olvasok magazinokat, nézek tévét!" A 25 éves  Cynthia Geary - szintén kapott egy Emmy jelölést a szerepért - szerepe két fő vonalra fókuszál, a szőke nős hülyeség nyomatás - pedig ekkor még nem is léteztek szőke-nős viccek -, meg a szexualitás megtárgyalása Hollinggal, amit különösen gyerekként meglehetősen gusztustalannak tartottam, ma már csak simán visszataszítónak. Az ő karaktere eredetileg indián lett volna, de aztán Geary meggyőzte a castingosokat, és miatta hajlandóak voltak beiktatni ezt az aprócska változtatást. Érthetetlen módon nevét még a főcímben is iírják, holott csupán a harmadik résztől (Soapy Sanderson) szólal meg, az első kettőben csak távolról látjuk. Ráadásul - véleményem szerint - nem is Shelly a legjobb a nő a sorozatban, hanem... dobpergés.

Janine Turner, a 28 éves, protestáns Maggie O'Connell szerepében - holott neve alapján írnek kellene lennie, azok pedig kőkemény katolikusok. Már a megismerkedésük parádés Fleischmannal, aki azt hiszi ő a helyi prosti és fel akarja szedni, közben meg jött, hogy hazavigye, mert ő a főbérlője, akinél lakik majd. Még az első húsz percben sem járunk és kedvenc dokink már vérig sértette a fél várost. Turner modellként kezdte a szakmát, majd olyan sorozatokban szerepelt mint a Dallas, vagy a Knight Rider. Ő a másik nagy nyertese a sorozatnak, egy Emmy, és három Globe jelölést kapott Maggie megformálásáért, aki bevallottan legkedvesebb szerepe volt. Az ő karaktere egyébként a valójában is Talkeetnaban élő Kitty Bannerrről lett mintázva, akinek a valóságban is van egy légitaxi vállalkozása. Emellett igazi nagyköltségvetésű mozifilmben is szerepet kapott Sly mellett a Cliffhangerben, de érthetetlen módon nem kellett Hollywoodnak, többet ezt nem tudta megismételni. Az írók egyébként a későbbiek folyamán egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek kettejük  kapcsolatára, amolyan se veled, se nélküled románc volt ez.

Emlékszem akkoriban felváltva találgattuk vajon ők jönnek-e előbb össze, vagy Mulder beelőz Scullyval. Eleinte nagy ellenzője voltam ennek a kapcsolatnak, nem értettem miért akarja mindenki, hogy ezek egymásba szeressenek, hiszen Fleischmannak ott a menyasszonya, és ekkor még O'Connell is van egy rosszarcú - színvak - barátja, a Don Jonson hasonmás Rick.

És hogy mennyire könnyű sorozatot csavarni mi sem bizonyítja jobban, minthogy Elaine hamarosan lelép egyik tanárával - pedig ekkoriban még hittem benne, hogy a lányok tényleg várnak a pasikra. Ráadásul az őt alakító Jessica Lundy szépségben szerintem simán felveszi a versenyt Turnerrel, van benne valami kislányos báj, sokkal nőiesebb vonásokkal rendelkezik, szép a haja, kedves a tekintete, nagy boci szemei vannak, úgyhogy én igazán bántam, hogy nem használták ki jobban a karakterében rejlő lehetőségeket, és mindössze két részben szerepeltették. Az alkotók azonban Rickkel bántak el igazán, mert őrá egy csillagos éjszakán rázuhan egy műhold - ami sokaknál a legemlékezetesebb résszé forrta ki magát annyira morbid. Merthogy O'Connellen ül egy átok és az összes eddigi pasija valami ultra brutális módon halálozott el. O'Connell egyébiránt a helység egyetlen szakavatott pilótája, ő szerzi be Mauricenak és Hollingnak a cuccokat, azon kívül hozza az turistákat, és néha - legnagyobb örömére szállítja Fleischmant a már tényleg messzi területekre. Szóval nem semmi egy csaj, rövid hajjal is gyönyörű, vagány, tele vonzerővel, kihívással, és amikor iszik képes beismerni, hogy bár egy pöcsnek tartja a dokit, azért vonzódik hozzá valami perverz módon. A sorozat legsziporkázóbb szócsatáit köszönhetjük nekik, és bevallom engem egy idő után senki más ügyes bajos dolga nem érdekelt, csak amikor ez a két beteg ember egymást öli a képernyőn. Ha tudok be is szúrok ide egy ilyen szellemi párbajt, mert az majd meggyőz mindenkit.

A városka egyetlen vegyesboltját a sorozat legidősebb tagja, a 72 éves Ruth-Anne Miller vezeti, akinél egyszerűen minden beszerezhető amit csak az ember kívánhat Cicelyben, legyen szó fűszeres szendvicsről, menetrendről, vagy pornó újságokról. A bolt egyben a helyi könyvtár és posta is (ez nálunk is így van még mindig!), és egyúttal remek hely, hogy egy beszélgetés alak, egy tucat termék kapjon úgy szerepet, hogy nem tolakodó, és feltűnő. Az idős nénivel kapcsolatban e sorozatnak sikerült elérnie amit nálunk sem a Szomszédok, sem a Barátok Közt nem tudott véghezvinni. Ruth-Anne ugyanis egy szerethető öreglány. Nem leskelődik, nem pofázik bele mások dolgába, nem kotnyeleskedik, sőt leginkább azt szereti ha senki be se jön a boltjába, és nyugodtan ki tudja olvasni a napilapokat. Ő az egyetlen, aki már nem él a szereplők közül. A 2002-ben elhunyt Peg Phillips a hatvanas éveiben kezdett szerepelni tévében, előtte könyvelőként dolgozott. Eredetileg itt is csak mellékszereplőnek szánták - co-starring -, de a tévénézők megszerették, és a végén még ő is öt résszel tovább szerepelt mint a doki. Sőt, amikor az ötödik évad után megrepedt az egyik aortája, abban az évben már nem is folyatták a sorozatot, hogy meg tudják műteni, mert elképzelhetetlen lett volna, hogy hiányozzék egyetlen epizódból is.

Az első évadban visszatérő második indián szereplő Ed mellett, a szűkszavú Forgószél "nem kapja meg az állást" Marilyn, az egyetlen aki jelentkezett - a még meg sem hirdetett - asszisztensi munkára. Eleinte Fleischman mereven elzárkózik az alkalmazásától, de minthogy Cicely jelentős lakossága indián Marilyn szerepe azért lesz fontos, mert gyakorta, csak miatta fogadják el - vagy méltatják egyáltalán beszédre - az indiánok a többszörösen is kívülálló dokit. Azonban én nem szimpatizálok a szűkszavú,sejtelmesen sokat mosolygó, alacsony termetű nővérkével sem, valszeg mert nagyon idegesítenek azok az ilyen akaratos, konok nőszemélyek. Az őt alakító Elaine Miles ezenkívül nem igen szerepelt szinte semmiben, szerepeltetése és szűkszavúsága annak köszönhető, hogy kellet egy indián arc, akinek szerepe szerint nem volt feltétele, hogy sokat beszéljen. Ő a szerepet is véletlenül kapta meg, mert anyukáját kísérte el a válogatásra, és végül őt választották ki inkább. Anyja is feltűnik azonban a sorozatban, amikor később látható lesz a Marylin anyja.

Érdekes, hogy a pilotban csak másodpercekre tűnik fel, de mégis főszereplőnek nevezik meg már ott is John Corbettet, aki pedig a 29 éves Chris Stevens-t alakítja, aki a helyi rádióállomás állandó speakere, ő felel egyebekben a sorozat remek betétdalaiért, amelyekre majd később visszatérünk. Ő egyébként a legmagasabb szereplője a sorozatnak, a nők megőrülnek érte - Fleischman akárhányszor megy ki hozzá a lakókocsijához, mindig a legszebb nők alszanak nála, akikkel a leglehetetlenebb helyeken ismerkedik meg, amin a doki nem győz hüledezni, és irigykedni.

Ezen kívül sitkós múlttal rendelkezik, az apja elhagyta, családját nem ismeri, rendszeresen filozofál, művészi ambíciói vannak a fémmegmunkálás terén, lelki kapcsolatot ápol olyanokkal mint John Lennon, William Shakespeare, Walt Whitman, Lev Tolsztolj, Carl Jung, és ha véletlenül van a városkában esküvő vagy temetés, akkor ő celebrálja a misét is - merthogy a börtönben elvégzett egy lelkészi tanfolyamot is. Nekem egyébként ő a negyedik kedvencem, mert ugyan néha már az agyamra megy a sok elvont fejtegetése, de miatta kétségkívül kapott egy újabb egyedi zamatot az egész sorozat, ami nagyon sok furcsa fordulatra ad majd lehetőséget, amit a készítők kegyetlenül ki is használnak - többek között kapunk egy tök vicces Indiana Jones paródiát is. Corbett szerepelt több mozifilmben is, pl. Tombstone, Tűzhányó, és volt egy igen emlékezetes filmje is, még pedig a Bazi nagy görög lagzi, de ő sem tudta ezt a sikert később megismételni, pedig tényleg jóképű gyerek volt. Később mégis csak ilyen hülyeségekben kapott mellékszerepeket, mint a Szex és New York kínos filmadaptációi. Bemutatkozása igen érdekes az Gondolkozz úgy, mint egy hal című epizódban, épp Walt Whitmantől olvas fel., és közben azt fejtegeti, hogy meleg volt az ipse, mire Maurice beront a stúdióba és pofán veri, hogy az ő rádióállomásán ilyen mocskolódás megengedhetetlen, utána pedig betesz egy lemezt Cole Portertől - belső poén, hogy ő is meleg volt, csak nyilván erről Maurice mit sem tud.

Hogy miért mégis a doki lett a központi karakter annak szerintem könnyű oka van. Neki van elég szabad ideje, hogy kalandozzék, felfedezze Alaszkát, néha rácsodálkozzon, hogy egy wigwamban is lehet KFC-t enni, vagy profi szaunát szerelni - szóval nem olyan elmaradottak ezek az emberek. És mint orvos a sorozat összes szereplőjével napi kapcsolatban van, különösen, hogy előbb utóbb mindenkivel történik valami. Akár még O'Connellel is, aki egyedül így kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, miközben a csaj meg javítgatja a Fleischman albérletében tönkremenő wc-t zuhanyt, és tulajdonképpen mindent ami tönkre mehet. A doki mellesleg valóban "általános" orvos, hiszen nem csak lázat ér, meg gyógyszert ír fel, de ha kell pszichológus, sebész, vagy éppen állatorvos, sőt olykor még fogorvos is. Az esetek is meglehetősen specifikusak, például a feleség meg akarja gyilkolnia férjét, vagy egy hódnak fáj a foga a sok rágástól. Egy-egy epizód általában két, maximum három szálra fókuszál, a második rézben például Ed felkeresi a dokit, mert nagybátyja súlyos beteg, eközben Maurice kirúgja Christ, ami miatt az egész város bojkottálja a Csókolj meg Katám non stop hallgatását, és mindeközben Fleischman elmélyül a zuhanyszerelés rejtelmeiben, mert nem akarja megint O'Connellt megkérni, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön a nővel szemben.

A sorozat további sikere a sok abszurd jelenet, mint amikor Fleischman és Ed a harmadik rész végén elbeszél egymás mellett vagy öt percen keresztül. De az igazi fordulat az ötödik epizódban következik be (Az orosz vírus), ahol az addigi megszokott környezet hirtelen átvált New Yorkba, és minden szereplő egy teljesen más közegbe kerül, Shelly pl. mint prostituált tűnik fel. Azután kiderül, hogy mindezt Joel csak álmodta, de innentől kezdve az alkotók a legvadabb ötletekkel rukkolnak elő, hőseink elkezdenek ábrándozni, képzelődni, monologizálni, a kép hirtelen átmegy negatívba, fekete-fehér noirba, sőt van hogy a karakterek kilépnek a szerepükből, és még a negyedik falat is áttörik, és otthagyják az egész jelenetet mondván ökörség. Az egyik epizódban Joel pl. Franz Kafka-vá lényegül át, és ez fogott meg engem leginkább ebben a sorozatban, eddig is jó volt, mondjuk egy 9 pontos sorozat, de ettől az infantilizmustól olyan egyedi ízt kapott, hogy egyre több ilyen szokatlan jelenet vártam, és szerencsére bőven kaptam is (mint amikor Christ Indian Jones-ként lelövi Maurice). Sőt a sorozatot sokan az ekkoriban vetített Twin Peaks kifordításának is vélték, mert azon kívül, hogy arra is helyeztek el utalást az alkotók - az egyik legjobbat többek közt szintén ebben az epizódban! -, az egész környezet hasonló, csak persze az a sorozat sokkal komorabb, és elgondolkodtatóbb.

A zenékkel kapcsolatban érdemes odafigyelni azoknak akik főleg a jazz, blues dallamokat szeretik, mert Chris gyakran válogat ilyeneket és természetesen bakelit korongokat helyez a lemezjátszóba. De olykor musicalek, vagy country is felcsendül. Emiatt a sorozat DVD kiadása egy egészen érdekes problémába ütközött. Ugyanis ezen előadók csak a tévésorozatra szerződtek le, a sorozatokat VHS-en nem adták ki, és 1990-ben még sehol nem volt szó DVD-ről hiszen ez a formátum nem létezett. 2001-ben amikor elkezdték kiadni a sorozatot a copyright tulajdonosok egymás után tűntek fel, hogy benyújtsák igényüket - hiszen anno ilyesmiről nem volt szó - emiatt újra meg kellett velük egyezni egyenként, hogy a betétdalok szerepelhessenek a DVD-n is. Végül a jogi problémák miatt az első évad 60 dollárra rúgott amikor kiadták, = 12.000 huf, ami két korongért meglehetősen borsos ár, még az USA-ban is. Így odaát a többi évad esetében, akikkel nem sikerült megegyezni valami nagyon alacsony összegben, ott egész egyszerűen kicserélték a dalokat olcsóbbakra. Állítólag egyedül hazánkban jött ki úgy a kiadás, hogy a szinkronsáv tartalmazza az eredeti melódiákat, mert olyan kicsi terület vagyunk, hogy egyszerűen nem volt érdemes nálunk ezt a cserét kivitelezni. Állítólag ez az egyetlen olyan eset amikor hazánk profitált abból, hogy nagyon kicsi DVD felvevő piac vagyunk.

És ha már DVD kiadás, meg kell jegyezzem, hogy bár igen tetszetős a 2008-as Budapest Film gondozásában megjelent pakk, de közel sem tökéletes. A külcsín nagyon szép, stílusos, ízléses, mondhatni elegáns, digipakkos, strapabíró, kihajthatós, a lemezek szépen szitázottak ilyennek kellene lennie minden sorozatnak. A menü is elfogadható, korongonként négy epizódot kapunk. Az eredeti hang mellé szerencsére az eredeti szinkront kaptuk még ha monóban is de ez nagyon sokat dob a sorozat értékén. A képe nagyon szép, mintha még újítottak is volna rajta, mert egy 23 éves sorozat sokkal szemcsésebb szokott lenni, és a legtöbb esetben jelentkezik a tévéfilmes képminőség. Az egyetlen hibája a kiadásnak, hogy semmi extra nem került rá, pedig az USA-ban egy óránál is több kihagyott és bővített jelenet, egy órányi baki, és újabb egy órás dokumentum film is helyet kapott, melyek minden bizonnyal nagyon érdekes csemegék lennének. Ezen kívül a fülszövegben rosszul írták Fleischman nevét, így Fleichman, de ezt még elnézem.

Végezetül a szinkronról is szeretnék megemlékezni, amit a Videovox készített Tomasevics Zorka rendezése alatt, ami azt hiszem mindig garancia a minőségre. A magyar hangok terén pedig közel tökéletesen kapunk - hiába sipítoznak párna hogy nem, azoknak ajánlom a TV2-ős, meg a Viasat3-as szinkront - Zalán János majdnem jobb mint Morrow eredeti eredeti hangja, igazán kár, hogy nem volt képes megérteni, csak azért mert ő előbb lépett a ranglétrán, az utolsó két évadhoz még egyszer utoljára visszajöhetett volna szinkronizálni. De persze az MTV1 is anno megvehette volna mind a hat évadot, á bonyolult ez nálunk mindig. A többieknek Balázs Ági (O'Connell), Papp János (Maurice), Horváth Zoltán (Ed), Andai Kati (Marylin), Cs. Németh Lajos (Holling), Létay Dóra (Shelly), Laklóth Aladár (Chris), Kóti Katalin (Ruth-Anne) adja a hangját, s mindegyik remekül egészíti ki, javítja fel az eredetit, hallgassátok csak meg Maurice eredeti hangján mennyire fejhangon beszél, ez a dörmögés, amit Papp produkál sokkal jobban illik a karakterhez. A főcímet szintén gyakorta kritizálják - ez nálunk divat - de azt hiszem ezerszer jobban jártunk mint az USA az eredetivel, amit ennél csak sutábban lehetne lefordítani, pl. Északi száműzetés, kiküldetés, vagy ha már nagyon ragaszkodunk az eredetihez, elsülés, exponálás, mely utóbbi gondolom a doki megnyilvánulására utalhat. Ahol egyébként vetítették a sorozatot ott a legtöbb esetben szintén szerepelt benne az Alaszka szó.

Mint említettem, a sorozatból 1994-ben az MTV1 megvett három évadot, de ebből csupán az első 16 részt adta le - érthetetlen módon ert a közönségnek tetszett -, majd 1998-ban a TV2 megvette a negyedik jogát is és újra leadta ind a négy évadot - de a négy éves kihagyásnak köszönhetően már sokaknak mélyült a hangja, vagy egész egyszerűen lecserélték valaki másra. Végül csak tíz évvel később 2008-ban a Viasat3 tette teljessé a sorozatot az utolsó két évaddal. De ekkor már közrejátszott az említett jogi probléma, és az első évad negyedik részét emiatt nem is sugározhatták. A DVD kiadás pedig, dacára a szép szemet gyönyörködtető megjelentetésnek, nem fogyott jól, emiatt a hatodik évadot mai napig nem adták ki nálunk. Ennek egyetlen - számomra - kedvező vonzata - hogy a 2008-2009 során kiadott pakkokhoz 2010-ben már egy ezresért lehetett hozzájutni, így életem egyik legjobb vételét könyvelhettem el egy márciusi napon, amikor betértem egy könyvesboltba és a TURKÁLÓBÓL halásztam ki ezt a sajnálatos módon meg nem becsült kincset.

Úgy gondolom ugyanis, hogy a Miért Éppen Alaszka? egy rendkívül időtálló sorozat, - nem véletlenül kapta meg a 2000-es években "Az utóbbi 10 éve legjobb sorozata" megnevezést - amely manapság is szórakoztató, és üdítő, mindamellett nem avult el, ellentétben mondjuk a Sliders-al, vagy a múlt héten ismertetett Nevem: Senki-vel. Ugyanúgy lehet röhögni, izgulni az egyes részeken, egy kávé mellett kibeszélni a történeteket. És ugyanúgy vigyoroghatunk amikor Ed felteszi a tízezerforintos kérdést:

"Jávorszarvas, vagy rénszarvasburgert doktor úr?"