A Joek miatt jött a hétvégén nálam egy menetrendszerű Rock múvi, anno a sajtósra a húgomat küldtem, és ő - nyilván a látvány miatt - hat ponttal díjazta ezt az alkotást, amit én most nemes egyszerűséggel megfelezek, mert ez botrányos egy szint. Így hogy nincs benne 3D még csak különösebben nem is szórakoztató, még úgy se hogy már az első rész Brendan Fraserrel sem volt több mint egy 3D eye candy - viszont ahhoz legalább egy különleges élmény köt, mert egyrészt hihetetlenül jól meg volt csinálva benne a 3D másrészt ez volt az első film amit 3D-ben néztem végig - nem természetfilm, nem piros-kék szemüveges - hanem a polár technológiát alkalmazó süvöltő 3D amitől égnek állt a hajam, és meg voltam hülyülve. Nem véletlenül nem éreztem különösebb indíttatást, hogy ezt az akármit megnézzem, mert tegnap óta borogatom az agyam.
A film annyira rossz, hogy simán felterjeszteném Kusztos kolléga további lehetséges kezeltjeinek sorába, mert egész egyszerűen minden borzalmasan szar benne. Az erőltetett humor, a szolgalelkűen első részt másoló dramaturgia, az izzadságszagú szerelmi szál (????), a hülyén kezelt probléma, a mondanivaló, mindeeeeeen. A látvány menti meg a totális földbedöngöléstől, de ha tényleg lesz harmadik rész, oda már kit paterolnak be a kis srác mellé? Mondjuk Chuck Norrist?
A történet szerint Fraser lelépett valahová - úgy látszik neki azért még maradt esze - és kicsi kölykét meg anyuval bevágták Szikla mellé - ő a kényszeredetten haverkodó mostofater, Hank. természetesen utálják egymást a durcásan világmegváltásba menekülő, Vernista John Hutcherosnnal. Ez a kölyök aki olyan jó volt a Híd Terabithia földjére-ben meg viszonylag az első részben, egy aranyos kiskölyökből irritáló tinivé nőtte ki magát, aki mintha játszani is elfelejtett volna. Félbolond nagyapja után indul, aki szintén egy Vernista - aki nem tudná, ők azok akik úgy vélik Verne nem csak kitalálta a leírásait, hanem járt a létező helyszíneken, és tényfeltáró regényeket írt, nagyjából 100 évvel korábban Truman Capote-t megelőzve. Így aztán Hankkel együtt elindulnak a nagy csapatépítő túrára, hogy kínos poénok egész során át próbáljanak nevetést kicsikarni a közönségből - de aki 6 évesnél idősebb, bizony elvetélt az ügy.
A kis csapat családi mozidélutánná úgy egészül ki, hogy jön a mostanában minden filmben felbukkanó Luis Guzmán és ösztrogéntől duzzadó lánya, Vanessa Hudgens akiknek szintén bonyolult a kapcsolatuk, értitek a párhuzamot, csonka család itt, csonka család ott, csak emitt az anyuka hiányzik, ott meg az apuka. Hank, meg... Hank. Hogy lehet ilyen nevet adni Sziklának? Hogy mondhat erre igent? John elkezd gázul nyomulni Vanessára, a csaj pillanatokon belül beteszi - kihagyván a jóbarát zónát - az ellenség zónába. Na de sebaj majd jön Michael Caine és ellopja a showt. Ahogy azt hiszed. A sok gyökér ugyanis lehúzta maga mellé az angol urat is, aki semmi mást nem csinál egész film alatt, mint röhög, és cseszegeti Rockot, akivel életében nem találkozott, úgyhogy tulajdonképpen sikerül elérniük a film közepére, hogy mindenki utál mindenkit, beleértve a nézőt is.
És akkor még nem beszéltem Rockról, aki ráadásul producerként is részt vett ebben a siralomvölgyben. A két leggázabb jelenet az ő számlájára írható, amikor a bogyókat pattogtatja a mellizmaival, és amikor egy ukulelén dalra fakad a film két harmadánál, és elénekli a What a wonderful World egy alternatív verzióját - annyira nem is rosszul. Azt se értem, régen egy ilyen film hogy készülhetett el kötelező szerelmi szál nélkül, ami ráadásul nem is működik - jaj pólót kell cseréljek, hogy a tini lányok megcsodálhassák alig fejlett izmos felsőtestem -, miért nem lehetnek csak jó pajtások, ha már ezer halálból kell megmenekülni 90 perc alatt? El lehetett volna ezt a történetet kedvesebben is mesélni, nem így a szánkba kérődzni, hogy ez az amerikai családtípus is megmenthető, van jövője, stb. A látványvilág iszonyat sokat fakult egy év alatt, minden gumicukorszerű, az akciókat pedig már láthattuk a Drágám a kölykök összementek-ben, ami azért nem tegnap volt.
Szóval tragédiát kapunk nem családi filmet, amiről ordít hogy a 3D mentette a menthetőt a kasszáknál. Amennyire persze lehetett egybemosták Verne klasszikusait, bár így legalább nem gyalázták meg, és ez bizony derék - ezért nem kettő pont. De továbbra is úgy vagyok vele, ezeknek a kifacsart Verne adaptációknak azon kívül hátha ráirányítják a figyelmet az író úr egyik másik könyvére, egyéb értelmük nincs.
Szikla meg nem értem minek erőlteti ezt az intellektuális, családcentrikus szerepet, most törjön zúzzon, még pár évig, majd ráér nagyapa korában merengeni a gyerkőcökkel, mert akkor már csak a Feláldozhatók 22. részében kaphat bérelt helyet. És hogy hogyan fogják megoldani az előrevetített Utazást a Holdba? Nem tudom, de őszintén? Ezek után nem is érdekel.
