Sir Arthur Conan Doyle és Agatha Christe mellett létezik még egy író, akit a játékkészítők előszeretettel húznak ki a kalapból ha kalandjáték készítésre adják fejüket, ez az illető pedig nem más mint Verne Gyula. Igazából nem dolgozták fel sokszor, mert dacára, hogy csak a Különleges Utazások ciklusába 54 regényt írt, mégis rendre mindig azt a 4-5 történetet adaptálják filmre vagy játékra. Igen, a Rejtelmes Szigetet, a 80 nap alatt a Föld körül-t, meg jelen alkotás tárgyát, amit a világon mindenütt máshol 20.000 mérföld a tenger alatt-nak hívnak, csak nálunk lett belőle Némó kapitány, egyben Verne kétségkívül leghíresebb műve.

A játékot még 2002-ben hozták tető alá, nagyot nem durrantottak vele, lényegévben egy Myst-klónt sikerült összehozni és még csak nem is a jobbik fajtából. Ne kerteljünk, a Secret of the Nautilus egy bűnrossz játék, ami ma már azzal kezdi, hogy természetesen elindulni sem hajlandó a gépünkön ha befejeztük az installt. Félóra szörfölés után sikerült találnom információt, amiben közlik, hogy a játéknak nincs hivatalos patch-e, amit találni lehet azt a kiadók dobták össze. Ez pedig a következő: eltávolítja a kezdő és záró animációt a játékból, amit külön feltettek a CD-re, és ott meg lehet tekinteni bármilyen videofile nézegetővel. A "patch" ezután rögtön a menübe dob be, és akkor elkezdhetjük a játékot. Király! Életemben nem találkoztam ilyen megoldással, de ez sem bizonyít semmi mást, minthogy a készítők, még arra sem vették a fáradtságot, hogy egy normális foltot összedobjanak, nyilván érezték, hogy meglehetősen hülye játékot tettek le az asztalra, ugyan minek foglalkoznának vele a továbbiakban.

Alanyunkról még a külföldi Wikipédia is hibásan tudja, hogy a Cryo készítette, holott ők adták ki először. Kis Cryo gyorstalpaló. A Cryo egy hihetetlenül kreatív, francia cégnek indult még 1992-ben, amikor első játékuk a Dűne adaptációja rögvest akkorát ütött mint az ólajtó - az a játék olyan jó, hogy miatta olvastam el később magát a regényt - pár évvel később már független kiadóként munkálkodtak, főleg adaptációkban gondolkodva. A sors iróniája, hogy szintén egy Dűne játék okozta a vesztüket is tíz évvel később. Az összes projectjük így átvándorolt a DreamCatcherhez - igen közeledünk - és nem is tartott sokáig, míg erre a játékra is rákerülhetett kedvenc kiadónk a The Adventure Company logója. Hát ezek kiadnak ám minden olyasmit amire könnyen - és főleg különösebb jogi hercehurca nélkül - rátehetik a zsíros kezüket. Az ember csinált egy játékot a 2000-es években amiről szegről végről el tudta hitetni, hogy kaland, és jött ez a megváltó kiadó, máris piacra dobta, csak ne kérj érte sok pénzt.

Szóval ez egy olyan játék, amit Adventureék adtak ki, Cryo logóval, és valójában egy T-Bot Interactive nevű garázsfejlesztő készítette, lehet Cryoék is belepiszkáltak, de szerintem csak a motort adhatták oda, mert ők azért ilyen trehány munkát nem adtak ki a kezük alól, a T-bot meg ezután szépen feloszlott. És azt még meg sem említettem, hogy a tengerentúlon The Mystery of the Nautilus volt a címe, - nyilván, hogy nehogy összekeverjék azzal a másik Nautilosos játékkal ami olyan szép 3-4 pontokat kapott a tízes skálán - a játékot pedig nemrégiben a Microids - miután hozzá kerültek a jogok - átportolta Ájfónra. Tehát akár össze is futhatsz vele, a veszély legalábbis fennáll. Ez után a dagályos felvezető után lássuk magát a "játékot".

A készítők itt azonban csak az univerzumot használják, azt a steampunkos környezetet, amire Verne úgy érzett rá, hogy lényegében gőze sem volt arról mit is jelent. A történet szerint valamikor a közeli jövőben egy tengeralattjárón hatalmas fémtárgyat érzékelnek a kutatók egy vulkanikus környezetben, hősünk gyorsan dobbant és átszáll megnézni mi az. És így kerülünk a Nautilus fedélzetére, ahol a játék teljes egésze zajlik. A készítők nyilván úgy gondolták, ha felépítik a regényben található fantasztikus tengeralattjáró mását, és azt bejárjuk az untig elég lesz, és hát majdnem így is lett, ha nem lenne minden annyira idegesítő ebben a játékban, hogy attól a játékos füle kettéáll.

Először is azért dicsérjük meg a készítőket, mert a Nautilust tényleg szépen építették fel, külön öröm, hogy egy kis egyediséget is vittek a hajóba és megpróbáltak hűek maradni Vernéhez, nem a szokásos Nautilus kapjuk, ami a Disneynek hála mindenkinek eszébe jut. A szobák többnyire logikusak és el lehet hinni, hogy ez tényleg az a nevezetes tengeralattjáró, amit Némó és legénysége egyszer csak elhagyott. A játék előrehaladtával kapunk lépten nyomon 5-6 másodperces videócskákat, amik érthetetlen módon már lejátszódnak rendesen nem úgy mint a nyitány, meg a zárás. És körülbelül ennyiben ki is merülnek a jó dolgok, mert ezen kívül minden mástól agyfaszt lehet kapni ebben a játékban.

Először is itt a történet. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem az kicsit sántít - nem csak itt -, hogy az első fele azzal telik el, haladjunk minél mélyebbre az ismeretlen felfedezésében, utána meg csak tudjunk kimenekülni belőle. Ennek köszönhetően vannak ugyan szobák, de azzal duplázták meg a készítők, hogy a játék közepén elkapja a a hajót egy óriási tintahal és emiatt mindegyik megváltozik, elmegy az áram - aminek visszaállításával telt el a teljes második fejezet -, vagy víz alá kerül az alsó réteg, máshol meg minden széttörve és egymás hegyén hátán. Nagyon nem szép. Elegem van belőle, hogy minden kaland a MacGuffin elvesztésével végződik, de nem ez lesz az egyetlen klisé amit a T-Bot jó ötletnek gondolt beapplikálni, Némó a végén megjegyzi, hogy háhá, ez csak egy prototípus volt ám, vagyis - nudge nudge, éérted :D - építette egy sokkal jobbat, és előrevetítődik egy foly... NEM!!!!!!

A hangulat is okés, egy Myst-klónban nem vár mást az ember, minthogy a magányosság érzete meglegyen, és ezt meg is kapjuk. A zene ezt nagy mértékben támogatja, és nem rovom fel, hogy senkivel se találkozunk, de ugyanakkor miért nem lehet olvasgatni, papírosokat, naplókat találni? Egész pontosan öt darabba fogunk belebotlani amik egy kis háttér információval szolgálnak, de ez is azt mutatja, hogy csak beletették, hogy legyen már mert az ilyen játékokban ugye szokott lenni. Ennél egy fokkal jobb, hogy bizonyos helyeken csak úgy megjelenik Némó hologramja és kommentálja az eseményeket, bár a megvalósítás amolyan énkérekelnézést jellegű, lehet a 19. század technológiáját akarták itt a srácok imitálni, mit ne mondjak sikerült.

Az irányítás már nagyobb gond, itt használta a csapata a Cryo SCOL motorját - ezt azóta ingyenes lehet hasznosítani - és bár elsőre tök jól hangzik, hogy ego módban 360 fokban foroghatunk bárhol, de a megvalósítás már nem ilyen jó. A beállítások személyre szabása olyan spártai, hogy egyedül az egér érzékenységét csúsztathatjuk, de nem fogjuk, mert még a leglassúbbnál is túl gyorsan pörög. Az inventory kimerül a bal sarokban található hátizsákban és Palm-top hordozható számítógépben (ez mekkora zsákutca volt, belőhető vele a hihetetlen távoli jövő ahol játszódik a játék). Ugyanakkor ennél balfaszabbul ezt se nagyon tudták volna megoldani. A hátizsákba értelemszerűen azok a tárgyak kerülnek amiket sikerül megtalálnunk. Használni is tudunk pár dolgot, ha azt ráhelyezzük az arcunkra, pl. cipő, kesztyű, búvárruha, stb. Ha azonban nyitva a hátizsák, nem tudjuk használni a számítógépet, és a keresgélni sem tudunk, mert a kurzor lecsúszik  valamelyik sarokba és a játék pörögni kezd mint a ringlispíl. Tehát a metódus a következő, lehajolunk megfogunk valamit, vissza alapállásba és betesszük a zsákba, lehajolunk a másik cuccért, megint vissza alapállásba és betesszük azt is, és így tovább, ha ki kell venni valamit, azt is külön külön szépen mindent. Mi ebben a nehéz? Csak annyi, hogy vannak rejtvények, ahol mint a tíz tárgyat ki kell vegyük, és végigpróbáljuk majd ha nem jó eltenni újra. Have fun!

A Palm-top csak azért gázos, mert itt tudunk menteni, kilépni a főmenübe, elolvasni - mind az öt darab - könyvet, újranézni a hasznavehetetlen jegyzeteinket, amiket a főhős egy egy mondatban konstatál mit is kellene most tenni, meghallgathatjuk Némó filozofálását, és két külön gomb is van, ahol meg számolhatunk, és programozhatunk, mindezt azért mert a játékban mindkettőt lehet használni EGYETLEN egyszer. Erre majd gyere rá az adott helyen!

Az irányítás különösen akkor idegesítő, ha egy rejtvény megoldása időre megy. Ilyenkor többnyire a jobb oldalon feljön egy mechanikus mérőcske, mondjuk ami az életerőnket, a levegőnket, vagy az időmennyiséget mutatja, és ha ez a zéróhoz akkor Game Over, és remélem mentettél, mert a gép nem fog. Nem mondom, 24 hely elegendő a játékhoz, de azért egy autosave a humanitáriusság jegyében nem ártott volna, mert néha minden előzetes figyelmeztetés nélkül meghalunk. Pl. bemegyünk egy szobába - elég gyakran előfordul - és mérges gáz van bent, háhá meghaltál, mikor is mentettem utoljára, hinnye bassza meg, három órája?????? Másik szobában lézer vág ketté, töltés... és így tovább. Pl. miért nem lehet egy rejtvényt úgy megoldani, hogy nem szopatjuk meg a tisztelt játékost, ha már található egy ablak az ajtón esetleg benézhetnénk. Ááá lézer van a másik oldalon - több száz éve folyamatosan működő lézer :D - akkor szerzek valamit amivel megoldhatom ezt a problémát.

Mi több, a teljes harmadik fejezet arra épül, hogy van a tengeralattjáróban egy gyilkos robot, és valahogy meg kéne ölni. Na most mennyire logikus az, hogy felállítunk egy csapdát valami ellen amiről nem is tudjuk, hogy a hajón található? Mert ha tudjuk, akkor már megölt... Szóval csak ismételni tudom magam agyfaszt lehet kapni ettől a játéktól. A harmadik fejezetnél már meg se próbáltam szórakozni rajta, csak végig akartam szenvedni magam, legyen kipipálva oszt csá. Ráadásul a legtöbb rejtvény amúgy csak arra lett kihegyezve, hogy A szobából jussunk be B szobába, és az ajtót hogy is kéne kinyitni. De ez a legkevesebb, mert nem olyan vészesek ezek, sőt a "Gyilkos Számítógép amely lassan rájön, hogy nem Némó tért vissza, és ezért egyre durvábban próbál kinyírni minket" ötlete, kifejezetten tetszett, de ebből is ki lehetett volna hozni sokkal több mindent.

Az sem nyerte meg tetszésem, hogy sok ajtóról sosem tudjuk meg hova vezet, pedig ha már erről szól a játék akkor járjunk be minden egyes termet. Hiszen azt had ne higgyem már el, hogy a teljes tisztikar Némó hálószobáján keresztül sietett a hangárba, és sorolhatnám. Az is nagyon durva, hogy a felvehető tárgyak egy 2002-es játékban ennyire szemét és aljas módon belesimulnak a környezetbe. Három órán keresztül kerestem egy anyacsavart, aztán föladtam és leszedtem egy walkthrough-t, a csávó meg szabadkozik benne, hogy ez valóban nem volt fair a készítőktől, stb. És ezek nélkül a játék ráadásul pofátlanul rövid is lenne. Talán két óra. Öt fejezet az egész, az első és az utolsó nevetségesen rövid amúgy is, és ezt a hülye fejtörőkkel meg az eldugdosott tárgyak vadászásával próbálták kitolni a készítők. Még ha ismerjük is a megoldást, a legtöbb kalandjátéknak akkor is, 4-5 óra kellene legyen a tiszta játékideje, és majd ezt megszorozzák a szemét fejtörök. Ha például több olyat helyeznek el a játékban mint Némó hajókormányának kirakása, - az kifejezetten emlékezetesre sikeredett és tetszett is - akkor emiatt sem háborognék. De ez a próbálj végig mindent, vagy csalj és olvasd el a megoldást nekem nem gyere be. Bár állítólag vannak a játékban utalások, de ez a kezdetleges felbontás miatt NEM LÁTSZIK!!!!!

És ha mindez nem lenne elég a játék tele van BUGGAL. Bizony ezeknél a nem igazán A-kategóriás daraboknál, főleg az ezredforduló környékén ez gyakran megesett. Többször előfordul az, hogy felveszünk egy tárgyat, és később megint felvehetjük, bummm kurzor eltűnik, megoldás a három jó barát: ctrl+alt+del. Mikor mentettél? Nem elég korán. Azt írja egy tesztelő a fejlesztők nem vették ezt észre, átsiklottak rajta, mert nagyon kicsi az esélye, hogy ebbe bárki belefusson. Ennek ellenére valahány oldalon olvastam megemlítették, youtube-on szintén, nekem is sikerült belefutni, ilyenkor azért joggal kérdezhetem, mire fel kapják a pénzt a fejlesztők, vagy a tesztelők? Amibe egy mezei gémer belefut játszi könnyedséggel? Nem tudom a Microids mennyire nyúlt bele a játékba, lehet egy Androidos verziót kipróbálnék - nem, soha többet!!!!! Amúgy a játék néhány helyen zsákutcába visz ha nem egymás után csinálod a megfelelő feladatokat, egyedül a rutin súgta meg, hogy itt valamit nem úgy csináltam ahogy a fejlesztők azt eltervezték, és ezért nem kapom meg a továbbjutó videót, és ezért akadtam el. Töltés újra... és tényleg. De ha nem jut eszembe simán bolyongok ebben a kaszniban még három órát...

A játék lényegében bárhol kifagyhat, és ha magától kivág a desktopra akkor még jól jártál, máshol meg beakad a kurzor, és nem csak ott mutatja, hogy itt most kell valamit csinálni, hanem akárhová fordulsz. Micsoda nagybetűs MÓKA!!!! Apropó kurzor, azért ezt is megoldhatták volna egy ilyen játékban, mert ugyan változik a ha felvehetsz, machinálhatsz, de olyan nagy lett az animáció, hogy nehéz belőni hova is vigyük magát az irányzékot, közben ki kell vegyél valamit a hátitatyódból, elkezdesz pörögni, megint becélozni a pontos szöget.... T-Bot Interactive marha nagy mákotok van, hogy csődbe mentetek cirka tíz éve!!!!

Összefoglalva: a játék rövid, irányíthatatlan, csúnya, idegesítő, buta, lineáris, unalmas, monoton, egyhangú, érdektelen, egy jó alapötlet elbarmolása, ki nem használása, hikomat megvalósítása, ami ráadásul hülyére veszi a játékost, úszik a bugtengerben, és még csak azt se mondhatnám, hogy méltó megvalósítása Verne klasszikusának. Nem tudom mennyi jogdíjat kellett ezért fizetni, de valóban jó lett volna ezt a fantasztikus ketyerét irányítani és valami tanulságosabbal lezárni. Így meg marad a végén, hogy máris az ocsmány menüben találjuk magunkat, hiszen nem kapjuk meg a záró videót sem... de nem baj, a CD-ről megnézheted külön lejátszóval :D

Ismétlem, ez a teszt a játék PC-s verziójáról íródott, de azóta volt alkalmam kipróbálni a MIcroids által patronált verziót, és amennyit javítottak rajta ugyanannyit rontottak is. Ugyan a teljes kezelőfelületet kivágták a francba - nyilván nem merték megtenni, hogy iPad, iPhone, és kitudja még milyen portot feljavítás nélkül adjanak ki, meg ott ugye az irányítás miatt tuti melózni kellett vele - de emiatt le is butították az egészet. Kiszedték a játékból az összes időlimites feladványt, plusz még egy csomó feleslegesnek ítélt dolgot, (kormánykerék, főzés a konyhában) ezáltal mintegy 70%-al kevesebb dolgot csinálhatunk. A pixel vadászatot is megoldották, mert mindenütt ordít a jel, hogy ide nyúlt itt lehet valamit csinálni, de ez ebben a játékban pozitív, összességében egy rendezői verziónak is elmenne, viszont a játékidő drasztikusan lecsökkent, talán még az egy órát sem éri el. A képek is ebből a kiadásból származnak, de csak mert ezek szép nagyok, és az is látszik rajtuk, hogy ezeken sem változtattak semmit. Mindenki döntse el melyik verzió a szimpatikusabb, szerintem egyik sem. A CD-s verzióban el lehet molyolni, de bugos és idegesítő, a javított verzió meg csonka. Senkinek nem tudom javasolni semmilyen verzióban, kivéve ha nem olvassa a napi politikai eseményeket, vagy nem kávézik, és akkor a pumpája egy óra múltán garantáltan az egekbe szökken. Viszont ha már Nautilus, akkor lehet többe fáj, de nekem sokkal jobban bejött a Váci utcában található Verne étterem, azt javaslom inkább oda menjetek, ha kicsit Némó kapitány bőrébe akartok bújni, sokkal jobban jártok, és közben jól is laktok.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!