The Rover. Jó cím. Szép autó. Hagyhatták volna.

De nem. Valamiért kellett nekik. És valamiért a főhősünknek is kell. A gengszterek tovább mehettek volna a saját autójukkal. El is cserélhették volna hősünkkel. De nem. Miért nem? Hiba a készítőktől, hiba a gengszterektől. Hősünknek miért kell? Az apokalipszis után nem mindegy már? Nem. Szimbólumszagot érzek a levegőben. Az egykor volt szép napok a Rover. Ez nem a szimbólumok filmje, a legvégén megtudjuk.

A végtelen, kopár, ausztrál táj. Szép fényképezés. Kevés beszéd. Súlyos szavak. Aki beszél, félfogyatékos. Robert Pattinson. Túljátssza, de egyszer még lehet belőle színész. Vannak szép pillanatai. Guy Pearce – tökéletes. Pattinsonról eszembe jut a vámpírsrác, Guy Pearce egy szerepnek sem a rabja. Viszont Pattinson karakterén lehet röhögni. Ebben a kegyetlenségben ezt meg kell becsülni.

Hirtelen halál. Mint az életben. Mint az ausztrál filmekben. Az ajánlat. Váratlan, gyors. Akár a mondatod közepén. Egy pillanat, és vége. Ennyi volt, show must go on. Néha tragédia, néha poén. Mint a te életed. Aztán csend. Leülnek, várnak. Ég a tábortűz. Hülyeségekről dumálnak. Néha unalmas. Máskor felpörög. És megint unalmas. A pénznek nincs értéke. Egy papírfecni. Mégis van. Ki érti az embereket?

Szikár történések, felbukkanó, majd eltűnő szereplők, elsülő fegyverek. A halottak kísértenek, de nincs lelkizés, továbblépés van. Mi mást csinálhatnál ebben a világban? Érdemes figyelni az ausztrál filmekre. Ez nem kiemelkedő, de érdekes. Érdemes egy próbát tenni vele. Ha bírod a vért. Road movie. Epizodikus.

A végén megtudod, miért fontos a Rover. Miért kellett ennyi embernek meghalnia. Céltalan? Talán, de erre neked kell választ adnod. Kell ez neked? Nem átütő. Nem világmegváltó. De egy ilyen világban már ennek is örülni kell.