Eltelt tíz év és szomorúan kell megállapítsam, hogy The Rock bizony 2003 óta nem csinált ilyen jó filmet. Kicsit féltem újranézni, mert nagyon rég nem láttam, de ez a film ugyanolyan veszettül szórakoztató mint annak idején volt, pedig nem két nap telt el. Azt hiszem pontosan ilyennek kell lennie egy akció-kaland filmnek, egyáltalán nem buta, a forgatókönyv egy pillanatra nem ül le és mégis látványos, szórakoztató, vagyis képes kiszolgálni a tömegeket, mégis érthetetlenül állok előtte, hogy a mozibemutatókor megbukott, és folytatás soha nem készült hozzá. Talán nem is baj, mert így megmaradhatott a maga formájában tökéletesnek, amitől nem kell sokat várni, csak hogy kikapcsoljon másfél óra erejéig, és néha bizony ennyi bőven elég.

Sőt, én most úgy éreztem, hogy ami leginkább kilóg az éppen a kaland elem, ami e körül a NAAAGY kincs körül bonyolódik, és mindössze egyetlen szaros aranybálvány, a megtalálására pedig a film kevesebb időt szentel mint a rengeteg dumára ami körülötte zajlik. De természetesen ez is maximum úgy lógott ki, hogy közben nem volt zavaró. Peter Berg második filmje, nagyon ügyesen zsonglőrködik a különféle műfajokkal, a poénok egyáltalán nem fárasztóak, az akciók pedig magukért beszélnek, az akkoriban elstartolt Rockkal, akiről mindenki azt hitte ő lesz az új korszak akciósztárja - a világ talán legjobb cameo jelenetében maga Arnold adja át neki jelképesen a stafétát.

Berg előző filmje, a Ronda ügy is tetszett, bár az erősen fekete komédia volt, viszont a színészeket már ott is remekül válogatta össze, nem ő tehet arról, hogy utána Christian Slater lesüllyedt a vállalhatatlan gagyiba. Szerencsére Rockkal nem történt ez meg, de azért én szerettem volna ha az elmúlt dekád alatt felmutat még pár hasonló filmet. Ráadásul itt még nem volt annyira rommágyúrva, egész normális megjelenéssel rendelkezik, haja is van, szóval semmi gond vele. Ráadásul akár tetszik akár nem még színészkedni is látjuk néha, karaktere pedig egyáltalán nem egydimenziós. A morcos behajtó emberke ki akar szállni ebből az egészből és miközben vele együtt várakozunk a zseniális nyitójelenetre éppen jegyzetelget a rádióból mi is kell majd ha végre valahára megnyitja az éttermét. Az pedig ahogy a kicseszett Brazíliában sem rohad le róla az öltöny valami annyira karizmatikusan komikus, hogy rajta kívül mindenki más rosszul jönne ki belőle, de Rock nem.

A film felépítése klasszikus, vagy klisés, ahogy tetszik, alapjában vége az Utolsó Rohanás nyomdokain halad, csak a környezet más. Tipikus a munkájából kiugrani készülő, utolsó melót elvállaló, kemény öklű fazon karaktere, akiről azért a film végére kiderül hogy egyáltalán nem az a betonfejű, és a szíve nagyon is a helyén a van. Ahogy a film felépítése is pazar. Kezdve a karaktert heroizáló első tíz perccel, amikor részletesen bemutatja egyik átlagos hétköznapját. Egy sportolótól kellene behajtani de persze az nem hajlandó rá, probléma, hogy az egész támadósor vele partyzik és aztán ezt a sok állatot Rock iszonyatosan elveri, valamint stílusosan leszereli őket ha fegyvert használnak - hősünk ugyanis nem szereti a fegyvereket valami okból ami a múltjában keresendő. És a legnagyobb poén, hogy nem is azért hívja fel a főnökét hogy majd máskor meglepi amikor nincs itt ennyi sportoló mert fél, hogy elgyepálják, hanem mert ha kiüti őket, akkor a kórházi kezelés miatt lőttek az idei szezonjuknak. És miután ez a kis előjáték lement, jön a főcím.

Nem találtam rá magyarázatot miért fut két címen is a film. Ugyanúgy található DVD a Welcome to the Jungle mint a The Rundown címek alatt. Állítólag ez az utolsó a hivatalos, bár szerintem az előző sokkal kifejezőbb. Sőt a filmnek volt egy harmadik címe is, ami a Helldorado lett volna, de ezt még a fogatás alatt elvetették. Mindenesetre ez is tipikus és jól bejáratott ösvény lett a 2000-es évekre, hogy egy rövid felvezetés után kezdődik az igazi történet, amiből persze nem maradhat el a nagy leszámolás sem.

Seann Willam Scott már más kérdés, de a hülyegyerek szerepét itt játssza a legjobban. Igazából ilyesmit vártam a Golyóálló szerzetestől is, de az ehhez a filmhez képest hatalmas csalódás. Persze bárki más eljátszhatná ezt a kalandor-szélhámos karaktert, de azért mégse baj, hogy Stifler került bele ebbe a moziba, mert akik szeretik azok azért nézik meg a filmet, akik meg nem azok meg azért mert ennyit egyik másik filmjében sem verték pofán és már maga a feltételezés is röhejes, hogy ez az ember neki akar menni a Rocknak, aki egy hivatalos pankrátor volt. Persze nem nehéz alakjában felismerni Indiana Jonest, vagy éppen Terence Hill mindenki hülyére vevő karakterét., de persze a nagy elődöknek ez sokkal jobban állt. Talán Scott volt az egyetlen aki kétségbeesetten szeretett volna kitörni a Pite filmek vonzásából, de tartok tőle, hogy a kellő tehetség hiányzott a srácból mindehhez.

Rosario Dawson természetesen itt is gyönyörű, éppen Az utolsó éjjel, meg a Nagy Sándor közt ugrott be ebbe a filmbe, kellemes kiegészítője az amazonasi mókának, az ő karaktere is hihető, érthető a motivációja, ráadásul egyáltalán nem az a fekete-fehér mint ahogy a filmben lényegében senki sem. Minden karakternek meg van a maga jó és rossz oldala is, és az egész film során ezek váltakoznak. De azért hagy ne higgyem már el, hogy ez a nő szóba áll S. W. Scottal.

A film igazi meglepetése, hogy képes volt bevonzani Christopher Walkent, aki simán el is utasíthatta volna, mert hát ezek a színészek azért nem az ő szintje, de mégis ha ő nem lenne benne, talán az egész film kevesebbet érne. Minden egyes megnyilvánulása aranyat ér. A Fogtündéres beszámolója pedig simán felveszi bármelyik Scorsese film monológjával a versenyt. Ráadásul azért került be, mert a Disney megfenyegette a készítőket, hogy a Micimackós esetet - amikor beszorul az odúba mert torkoskodott - fel nem merjék használni, hiszen az az övéké (whhhat????). Ráadásul karaktere is nagyon ambivalens, mert lényegében egy elnyomó rohadék igen, de mindezt a kapitalizmus jegyében teszi, és nagyon úgy fest, hogy senki fejéhez nem tartott pisztolyt amikor az embereknek hitelezett. De jó legyem ő a nagy gonosz, elvégre egy ilyen névvel Hatcher (Kotlós) mindent megérdemel amit a filmben kap. A leszámolási jelenet pedig haláli, már belelőttek hármat de még mindig mondja a magáét, és amikor lényegében már halott, akkor is úgy viselkedik mintha nem most lőtték volna gyomorszájon háromszor.

A mellékalakok terén is nagyon jól teljesít a film. Brazília egy eldugott részén járunk, ami természetileg gyönyörű hely - ide akar mindenki menni nyaralni - de, ott élni már nem igazán - két hét után irány az otthon. Az arcok pedig tényleg kellően brutálisak, nyomorúságosak, vagy éppen szánni valók. Kedvencem a Trainspottingos Ewen Bremner skót pilótája, akinek jóformán egy szavát se lehet érteni annyira nyomja a folklórt - bár valójában írül beszél. És nem csupán miatta, de ezt Rock miatt is ezt a filmet nem szabad szinkronnal nézni, főleg mert nagyon elcseszték. Gesztesi már ekkor is iszonyatosan túlhasznált ember lett, színészileg és szinkronhangilag is, de Rockhoz egyáltalán nem illik az orgánuma - nincs olyan ember az országban aki eddig hitelesen tudta volna szinkronizálni ezt a hegyomlást.

Az akciójelenetek iszonyatosan jól koreografáltak, meglátszik hogy ezt a filmet kizárólag a pusztakezes harcra építették Rocki múltja miatt, és helyenként ugyan elkerülhető lenne, mégsem erőltetett, hogy már megint egy verekedés kellős közepében találjuk magunkat. Az őserdős jelenet ráadásul egy az egyben a Kincs, ami nincset idézi, ahol Hill karaktere behülyíti a bennszülötteket hogy a Nagy mackó verekedni akar, kicsit tényleg Spencer&Hilles a páros amit kapunk a filmben, de ez sem zavaró egy percig sem. Maga a film végi leszámolás pedig szemet gyönyörködtető, aki akciófilmre vágyott a 2000-es években az itt megkapta a magáért, és ez igaz a filmbéli rossz fiúkra is.

A film zenéje nagyon szép, Harry-Gregson Williams dallamai kitűnően aláfestik ezt az egzotikus tájat, megadják az egész kaland jellegét, Dél-Amerikát amúgy is a mai napig belengi valami misztikusság, biztos csomó kincs van még ott, hiába irtják az őserdőket, hiába bányásznak, hiába élnek az emberek bádogvárosokban. Az európaiak szeretik túlromantizálni az egészet, közben meg valahol Hawaiin folyt a forgatás miután Brazíliában kirabolták a stábot és jobbnak ítélték ha valami biztonságosabb helyszínt keresnek.

Mindezek miatt számomra teljesen érthetetlen, hogy a film, hogy tudott megbukni, 85 millióból forgatták és mindössze 80-at hozott be ebből, pedig a kritikusoknak tetszett, a közönség szerette és mégis. Emiatt a lehetséges folytatás azonnal elúszott, mostanában nyilatkozott úgy Berg, hogy felvette a kapcsolatot a Sziklával és mindketten szeretnének készíteni egy folytatást, csak jelenleg még forgatókönyv sincs.

Ez a film viszont szerencsére létrejött, hamisíthatatlan nyári film, úgyhogy a mostani hőségben egy hideg ital mellé keresve sem találhatnánk jobb szórakozást.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!