Az eredeti Majmok bolygójáról pár hete írtam egy kisebb esszét, és akkor megfogadtam, hogy ha beledöglök is végignézem a teljes eredeti sorozatot... ismét. Jelentem... beledöglöttem. Már az első folytatásba is, és jelenleg miközben ezen sorokat pötyögöm... javában haldoklom. Az agyam már nem képes sokáig fenntartani a látszatot, hogy még értelmes lény írja eme ismertetőt. Borzalmas film az eredeti címén Beneath the Planet of the Apes-re keresztelt kreálmány, rosszabb mint amire tizenöt év távlatában emlékeztem. Segített félrevezetni az is, hogy legtöbben azt írták róla, "ez még jól sikerült". Pedig ha létezik a világon fölösleges folytatás, akkor az ez a film.

Meg fogtok lepődni, tökéletes magyarázattal szolgálhatok, miért gondol erre a filmre mindenki úgy, mintha ez annyira még nem lenne rossz. Mert ezután következett még három. És ha így nézzük valóban van benne valami. De van amit nem így kell nézni, hanem hasonlítsuk az elsőhöz, az eredetihez, az alapvetéshez, és máris elvérzik az első kanyarban. Legjobb példa erre a Hegylakó 2, amit rajtam kívül mindenki utál a Földön, pedig ha azt nézzük, még készült annak is utána három folytatása. Azokhoz képest a második rész egy többszörösen Oscar díjas alkotás. De nem azokhoz hasonlítja senki, hanem az elsőhöz... nagyon helyesen.

Először is, valaki adjon magyarázatot arra, miért kellett ezt a történetet mindenáron... PÉNZÉRT!!! Ó bazz, elfelejtettem... írtam fent, hogy hülyülök. A stúdió mindenáron folytatást akart. Igazából ha már a folytatásoknál tartunk, emlékeim szerint a harmadik rész volt még ami értékelhető, mert az az egészet fordítva mutatta be, meg legalább elvetette a magját az egésznek, mintha a kör bezárult volna. De fene tudja, mire ahhoz elérek, lehet a véleményem megint változni fog. Egyelőre ott tartunk, hogy a második rész - aminek nálunk még alcímet se adtak, csak hozzácsaptak egy kettest - egy ötlettelen, önismétlő, lapos, üresjáratban bővelkedő, közhelyes film amely kétségbeesetten majmolja a nagy elődöt. Charlton Heston pedig volt akkora sztár, hogy a fejesek mindenbe belementek, csak vállaljon szerepet a produkcióban, és ezáltal csalja be a nézőket a mozitermekbe.

Ennek megfelelően látszik minden egyes pillanatban, hogy mennyire tele van a töke az egésszel. Nehézkesen beszél, meg se próbál játszani. Maga a film is éppen csak túlhaladja a másfél órát, sőt ha lecsípem belőle a négy percnyi ismétlést - úgy látszik ez bevett szokás volt a 60-70-es években -, akkor pontosan 90 perc. Meg se próbál már olyan nagyívű lenni, mint az első film, csak izzadjuk ki azt az egész estés mozifilmet. Majd azt látjuk, hogy mindenféle "látomás" zajlik, és Star Treket megszégyenítő vizuális effektusok közepette Hestont elnyelni a nagy semmi.

Eközben megjelenik Heston klónja James Franciscus, akit a Földről küldtek Taylor után. Kapott egy jellegtelen nevet, Brent, és nagyjából ugyanazt az utat bejáratják vele mint az első részben Heston karakterével. Lezuhannak egy ugyanolyan hajóval - igaz ezúttal szárazföldre, nem a vízbe -, a kapitány a landolás után meghal, ezáltal elérve, hogy Brent ugyanúgy egyedül maradjon. Majd találkozik az egymagában lovagló Novával, aztán rácsodálkozik, hogy jéééé, hiszen itt majmok vannak mindenütt. Pár perc erejéig összefut Zirával és Cornéliussal, kicsit betekintünk a majomvárosba, aztán persze szökni kell, és irány a Tiltott Zóna, ahol állítólag Taylor eltűnt.

Na most a film fele azzal telik el, hogy mindazon átesik Brent is, amin egyszer már Taylor is - leszámítva, hogy nem esik fogságba, és nem rendeznek tárgyalást. Heston valóban kiszúrt a filmmel ebből a szempontból, mert ha rábólint, és normálisan áll a dolgokhoz, a végén a folytatás érdemben is hozzá tett volna az első részhez. De így, nagyjából egy félórát lehet hasznos, és plusz információnak venni, jelen esetben a Tiltott Zónát, mi is található benne. De mielőtt leleplezzük, ugyan hagy kötözködjek már kicsit. Miért küldtek Taylorék után bárkit is? Olyanról már hallottam, hogy két expedíciót küldenek, hátha az egyik nem ér célba, de ha valamit így kiszámítanak, akkor rájöhettek volna, hogy nem tudják utolérni. És miért? Hogy hazarángassa az első expedíció négy tagját? Miért csak két embert küldtek? Vagy feltételezzük, hogy még ketten meghaltak a kompban, de Brent szépen ás egy sírhalmot, feltételezem eltemette volna a többieket is, ideje bőven volt rá.

És ha már annyira mentőakciónak indult a második hajó... mégis miért 3955-be küldik vissza? Taylorék ugyanis 3978-ban érkeznek majd meg. Nem tudom, hogy ennyire trehányak voltak, vagy ez szándékos hiba. Vagyis bizonyíték, hogy az időutazás egy humbug, és nem lehet tudni mennyi idő telt el a Földön eközben. Pedig ebből kihozhattak volna egy valóban érdekes szituációt, egyfajta, prequel-sequel-t, amiben Taylor már egy öreg Brenttel találkozott volna, aki már 23 éve a majmok között él. De nem, miért is. Sőt láthatólag inkább Heston öregedett - a két év alatt vagy tízet - Nova viszont egész jól tartja magát.

A filmben tehát ott rejlett a lehetőség, hogy jó folytatás legyen, hiszen nem kellett már megismertetni a nézővel a status quo-t, ideje bőven lett volna kibontakoztatni egy nagyobb ívű történetet. De nem élt vele. Sőt, amivel ki akarja bővíteni az maga a tömény baromság. Kiderül ugyanis, hogy a Tiltott Zónában mégiscsak élnek emberek. De nem vadak, hanem szuperintelligensek, akik mentális energiát használnak. És ezzel végre megmagyarázza az addig érthetetlen, és légből kapott látomásokat. De ezzel több gond is akad. Egyrészt, eddigre eltelt a film két harmada, és a néző ott ül hülyén, frusztrálva a természetfeletti dolgok behozása miatt. Másrészt valóban igaz az, hogy a Tiltott Zóna addig volt izgalmas, míg nem adtak rá magyarázatot miért is félnek tőle a majmok. Most meg kiderül, hogy háborút vezetnek ellene.

És ezek a telepaták is. A létező legnagyobb filmes paradoxonok egyike. Állítólag testileg gyengék, és csak ilyen védekező agybaszkurálással tudnak élni. Azért egy két puskát igazán elbírtak volna. De, ami ennél is vérlázítóbb. Kik ellen fejlesztették ki a mentális fegyverüket? Mert mint ahogy elmondják, a vademberekre abszolút nem hat, hiszen nem értelmesek. Utána kiderül, hogy a majmok ugyan látják, de ők se annyira értelmesek, hogy hosszútávon visszatartsa őket. Vagyis összesen két esetben érnek el eredményt. Igen. Taylornál, és Brentnél. Ezek az agyalágyultak arra vártak évszázadokat, hogy idekerüljenek a nagy semmiből intelligens emberek, akiket aztán majd jól az őrületbe kergethetnek, mert végre valakin működik, jujj de jó!!!!

Szóval agyhalál a film minden szempontból. Az pedig egyenesen vérlázító, ahogy a végén az összes fontos karaktert kinyírják, mert felrobbantanak egy szuepr atombombát. Ez a bomba dolog annyira mondjuk nem tré, de ez még mindig csak Amerika északi fele, ráadásul el lett túlozva. Egy bolygó elpusztításához azért nagyon kevés. Viszont annyi jó mégis csak volt benne, hogy a Fallout sorozat sokat merített belőle és tökéletesebbre csiszolta., A New York-i metróállomás - ahol Brenttel ugyanúgy megtörténik a nagy felismerés, de láthatólag jobban viseli - kifejezetten tetszett. Bár kérdéses, hogy a majmok egyik napról a másikra miért gondolják úgy, hogy bemerészkednek a rettegett Tiltott Zónába. Baromságnak tartom a tüntető csimpánzokat is, melyek egyértelműen a Vietnámi háború ellen tüntető hippik allegóriája - és akkor így utólag beleláthatjuk a a filmbe, hogy megsejtette a scientológusokat is, de nyilván erről szó sem volt.

És a végére hagytam a legfontosabb kérdést. Ha Taylorék megússzák a nagy kalandot, vajon partiba vágták volna Novát? Mert nekem nagyon úgy tűnt, hogy mindketten szeretnék megdömöckölni, és bár ez meglehetősen nyilvánvaló, mégsem neheztel egymásra a két barát egy percig se. Merthogy állítólag ezek ketten haverok lennének. Nagyon vicces a jelenet, ahol Taylor karaktere pár másodpercig habozik hogy is hívják ezt a sehonnai bitangot. Szegény Franciscus, ahogy megjelenik Heston - akármennyire is telibeszarja az egészet - úgy elhalványul, mint a cikória kávé íze, miután az ember belekortyol valami frissen darált arabicába. Szerintem még csak nem is különösebben okos, a kapitánynak ott bizonygatja, hogy semmi probléma - amikor láthatóan haldoklik és percei vannak hátra -, és nem úgy néz ki a dolog, hogy Brent csak a lelket akarná tartani társában. Sőt egész film alatt kifejezetten ellenszenvesen viselkedik, pedig az első rész után azt hittem Taylort nem lehet überelni.

Ráadásul ha mindez nem lenne elég, a filmnek végső soron ugyanaz a mondanivalója mint az első résznek. Az atombomba bizony rossz. Értem? Értem, de ezt már az első részben is megtudtuk. Kétségtelen, hogy 1970-ben a hidegháború kellős közepén az embert sokkolhatta, ha egy filmben felrobbantanak egy atombombát - a film végén vakító fehérség lesz, nem pedig sötétség ahogy az lenni szokott. De a készítők elfelejtették, hogy ez ugyan sokkoló, de nem hagy kielégülést, megnyugvást a nézőben. Emlékszem, amikor a Galaxis útikalauz-t néztem a moziban tíz éve, és azt hittem tök poénos lesz amikor a vogonok elpusztítják a Földet. Torokszorító érzés volt látni, és egyáltalán nem volt humoros, végső soron megmérgezte az egész film élvezetét. És itt van Taylor karaktere is, az egész első rész alatt átkozta az emberiséget, mert azok acsarkodnak, és bombákat gyártanak, és végső soron fel is robbantották az atomot. Erre a második részben kiderül, hogy ő se jobb, sőt ő maga lesz az, aki megnyomja a piros gombot, mert ha már az embereknek rossz, dögöljön meg a szomszéd majma is... 

A film háttere -

A folytatás az üzletembereket igazolta, hiszen brutálisan visszahozta az árát, majdnem tizenkilenc milliót fialt. Már ekkor lehetett tudni, hogy Heston akarata ide, atomrobbanás oda, ezt folytatni kell. És ugyanígy volt az első résznél is, ahogy beütött a kasszasiker, a Fox máris azon agyalt, hogyan is kellene mindezt folytatni. Rod Serling, az eredeti forgatókönyvíró elő is állt egy ötlettel, de a stúdiót nem érdekelte. Ezután megkeresték magát a regényíró Pierre Boulle-t, aki megírta Az emberek bolygója című folytatást. Itt tizennégy évvel később az eredeti események után Taylor a vademberek élére áll, és felkelést vezet a majmok birodalma ellen, akik ezután visszasüllyednek az állati sorba. Lényegében úgy viselkedett volna, ahogy a filmben az Ursus nevű gorilla. De a Fox ezt is rossznak ítélte, mert ők ugyanazt akarták mint az első résszel. Legyen meglepő, és sokkoló.

Ezután került a képbe Paul Dehn angol író, és Mort Abrahams, a film egyik producere. Nászukból az avaron született ez a csoda. A gyermeknek pedig a Planet of the Apes Revisited munkacímet adták. Dehn a történetbe beleírta saját tapasztalatait 1945-ről, átitatta az atomháborútól való félelemmel. Sőt, olyan nyalánkságokat is tervezett, mint egy félig ember, félig majom kisgyerek szerepeltetése, és bár az első felvételekig az ötlet még életben maradt, a Fox később ezt elkaszálta, hiszen óhatatlanul fajok közötti nemi aktust sugallt - arról nem is beszélve, hogy lőttek volna a G besorolásnak. A végső címet végül az eredeti film befejezése adta, hiszen a szabadságszobor helyzete logikusan arra engedett következtetni, hogy New Yorkot a jövőben legalább hatvan méternyi föld takarja - a szabadságszobor talpazattal együtt 93 méter magas.

A Fox életbevágónak ítélte Heston szereplését, a színész viszont eredetileg nem is akart játszatni a filmben. Kézzel lábbal hadakozott ellene, később pedig kizárólag úgy vállalta el, ha már a film elején megölik a karaktert. Hosszas tárgyalások előzték meg a végső verziót, amiben Taylor eltűnik a film elején, majd a végén ismét felbukkan. Heston azt is kikötötte, hogy két hétnél többet nem hajlandó a filmmel foglalkozni, és Taylornak a film végén meg kell halnia. Így végül az összes jelenetét nyolc nap alatt felvették, a kapott összeget pedig jótékonysági célzattal felajánlotta. Nem volt mit tenni keresni kellett valakit, akivel pótolják Hestont. Így került a képbe a tettvágytól égő Franciscus, aki örült, hogy megszabadulhat a skatulyaszerepeitől - előzőleg szinte kizárólag orvosokat, ügyvédeket, tanárokat alakított. És alakításán látszik is ez a bizonyítási vágy, de hát ha valakiben nincs tehetség és ugyanakkor még karizmával sem rendelkezik, az nem egy nyerő leosztás.

Az első részt jegyző Franklin J. Shaffnert is megpróbálták megnyerni a projecthez, de ő helyette - nagyon jól ráérezve - inkább leforgatta A tábornokot. Ezután Don Medfordot kérték fel, aki el is vállalta a rendezést, de ekkor történt egy elég sok mindent befolyásoló tényező. Történetesen a Fox hirtelen azon kapta magát, hogy a csőd szélére került. Olyan bombabiztos sikereknek ígérkező filmek buktak meg, mint a Star!, a Hello Dolly!, vagy a Tora! Tora! Tora! Tanulság? Sose tegyél felkiáltójelet egy film címébe! Ekkor a költségvetést a tervezett öt millióról a felére vágták, Medford pedig visszalépett. Így került a tévéfilmes Ted Post a helyére, akitől azt vártra a stúdió, hogy a televíziózásban szerzett tapasztalatait hasznosítsa. Történetesen: minimalizálja a költségeket - oldja meg a filmet feleannyiból - és gyorsított ütemben minél előbb fejezze be a forgatást.

Post amikor elolvasta a forgatókönyvet az első reakciója az volt, hogy ennek semmi értelme. A Fox viszont nyomatékosan megkérte, hogy minél előbb készítse el a filmet és ne okoskodjon. Postról tudni kell, hogy nem készített a későbbiek során sem kiemelkedő mozifilmeket, de ilyen rosszat se talán, vagyis annyira azért nem volt ő elveszett ember. Az akkoriban nagy sikerrel futó Homályzónából is több részt készített, első filmje pedig Clint Eastwood Akasszátok őket magasra! westernje. De ő készíti el később A Magnum erejét, a Vidd hírül a spártaiaknak! és A jó fiúk feketében járnak című filmeket is.

Az új rendező szerint szerint a bolygó elvesztése, minden remény elvesztése is egyben. Úgy gondolta a forgatókönyv durva sebészi beavatkozást igényel. Megpróbálta az ügy érdekében visszahozni az első rész scriptjét végül kipofozó Michael Wilsont is, de a költségvetés ezt nem tette lehetővé. A stúdió viszont ugyanezen ok miatt szabad kezet adott neki, így a forgatókönyvet kénye kedvére átírhatta. A segítséget végül magától Franciscustól kapta meg, akivel összeültek egy hétre, és a lehetőségek szerint próbálták feljavítani a még mindig durva lyukakat tartalmazó forgatókönyvet. Franciscus főleg Brent karakterét akarta elmélyíteni, hogy a néző jobban együtt tudjon érezni vele, mint az első részben Taylorral. Így a filmben Brent már megteszi azokat a dolgokat, amiket a néző is tenne, és ebből a szempontból valóban van potenciál a karakterben, de szerintem végső soron elsiklottak afelett, hogy az első résznek épp az adott töltést, hogy Taylorral rengeteg igazságtalanság történt az egész film alatt. Hozzá képest Brent egy könnyed kis pikniken vesz részt.

Franciscust egyértelműen azért szerződtették - noha lehet erre ő maga nem jött rá -, mert hasonlított Hestonra. Ő is született atléta volt, kisportolt testtel, rendszeresen teniszezett, és ez jól mutatott egy olyan filmben, ahol a 90%-ban félmeztelenül szaladgál fel és alá. Előtte ugyan szóba került Burt Reynolds neve is, de a megcsappant pénzmennyiség után erről a továbbiakban szó sem lehetett. Roddy McDowall sem tudott részt venni a forgatáson, mert éppen Angliában rendezett egy filmet. Így ez az egyetlen epizód, amiben nem ő alakítja Cornéliust. Technikailag azonban mégis ő az egyetlen színész aki mind az öt eredeti filmben felbukkan, hiszen a második rész elején, mint említettem láthatjuk az első rész utolsó perceit, ahol szerepel.

Ursus karakterét Orson Wellesnek ajánlották fel, aki meglehetősen irtózott a gondolattól, hogy az egész forgatást majomjelmezben töltse, így a szerep végül James Gregoryhoz - A mandzsúriai jelölt - vándorolt. Kim Hunter, Maurice Evans, és Linda Harrison újra visszatért Zira, Dr. Zaius, és Nova szerepében. Utóbbi ezúttal már meg is szólal - egy egész szót kimond, meglehetősen kiábrándító torokhangon.

A filmben szereplő atombomba ötlete eredetileg Hestontól származott, de Posték csak akkor tették be a forgatókönyvbe, amikor a forgatás alatt a Fox kirúgta a stúdiófőnök Zanuckot és ő is nyomatékosan felszólította a forgatáshoz amúgy se sok kedvet érző rendezőt, hogy így elvághatja minden további, és lehetséges folytatás létrejöttét. És, most tételezzük fel, hogy valóban létezhet a jövőben, egy olyan szuper atombomba, egy alfa-omega végítéletfegyver, amely az egész bolygót elpusztítja. Szegények, ha tudták volna, hogy a stúdió már a film megjelenése előtt a harmadik részen agyal...

A tényleges forgatás végül az előző részből okulván, 1969. februárjában kezdődött el. A gyártás során ott spóroltak ahol csak lehetett. Ugyan valamennyi maszk, kosztüm le lett gyártva az első filmhez, a statisztákat mégsem sminkelték órákig, farsangi/halloweeni gumimaszkokat hordtak a háttérben. A majomvárosban is kizárólag olyan részeket láthatunk, amiket már az első részben mind megépítettek. Az egyik gorillát a sok közül kinevezték Ursusnak, kapott egy röhejes tökfödőt, és tessék máris kaptunk egy új karaktert, amiből a film egyébként nem tobzódik. A föld alatti mutánsok meglehetősen gagyik, főleg ezzel a túróstészta fejükkel, ha kértek volna tanácsot Roddenberryéktől a Star Trekből, tuti legalább tíz jobb verzióval állnak elő. Nekik ekkorra különösen nagy gyakorlatuk volt fából vaskarikát gyártani.

Összesen két új helyszín található a filmben. A mutánsok temploma a Hello, Dolly! átalakított hotelcsarnoka, valamint a 42. utcai metróállomás, amit valóban kellőképp posztapokaliptikussá varázsoltak. Egy urbánus legenda szerint a Supermanhez is felhasználták a díszletet, de ez már csak azért sem lehetséges, mert azt a filmet teljes egészében Angliában forgatták. Ugyanakkor ha tüzetesebben megnézzük ezt a díszletet, még az is lehet, hogy a Mátrix - Újratöltve is itt játszódik :D.

A film zenéjéhez ugyancsak szerették volna megnyerni Jerry Goldsmith-t, de Schaffner őt is lenyúlt A tábornokhoz, így zeneszerzőből is új kellett. Leonard Rosenman végül a saját stílusát vegyítette úgy, hogy közben Goldsmith erőszakos dallamai is megmaradtak, sőt, véleményem szerint meg nem lehet állapítani a zenéről, hogy ezt nem Goldsmith szerezte, mert szinte végig ugyanazokat a hangjegyek csendülnek fel mint az első részben. A kész film végül meglehetősen sok idő elteltével, 1970. május 26-án került a mozikba, és a történet lezárása helyett elindította a lavinát. Minden évben jött egy majmos film, egészen 1975-ig, amikor a tévésorozat végre megbukott. De készült a második részből később regény is, zenei CD, sőt, ez volt az első Majmok bolygója rész, amit még ugyanabban az évben képregénnyé adaptáltak.

Egyre inkább hiszek abban az alapvetésben, amit már meg nem mondom hol hallottam. Tudniillik, amikor egy sci-fi történet kibontakozik, azt kéri a nézőjétől, hogy higgye el amit állít. De csak egy dolgot. Ha behoz egy másik szálat is, hogy akkor most hidd el ezt is, az a nézőben kontraproduktívvá válik, és onnantól kezdve már az első állítást is megkérdőjelezi. Jelen esetben az első állítás, hogy a bolygón a jövőben a majmok uralkodnak. Oké, megvettük. És utána a film végén higgyük el azt is, hogy itt amúgy éltek ám szuperintelligens emberek is, akikről az elmúlt kétezer évben a majmok még csak nem is tudtak, akik telepaták és hallucinációkkal operálnak. Na jól vagy gyerekek, hagyjatok békén. És ez a legnagyobb vétke ennek a filmnek. Hogy még az első rész paraszthajszálon ingadozó logikáját is lesöpri, csak hogy egy sokkal szánalmasabb megoldást kínáljon. Ebben az esetben pedig sokkal jobb elhinni azt, hogy az ember valóban visszasüllyedt az állati sorba, és ezért nem tudott tenni semmit a később kialakult helyzet ellen, mint azt, hogy tehetett volna, de inkább karba tett kézzel nézte végig.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!