Minthogy ez egy hagyományteremtő jellegű rendezvény volt, - vagyis ez volt az első InfoBál - felkészültem, hogy lesznek a szervezésben gikszerek, de bátran állíthatom, pláne, hogy van viszonyítási alapom, hogy ilyen felkészültséggel és profizmussal nagyon kevés helyen találkoztam. Az eseményt az InfoBál szervezőbizottsága, a Magyarországi Aktív Kommunikációs és Társadalmi Fejlődésért Felelős Egyesület (Makom) keretein belül szervezte Urbán Viktor és Kondi-Gávai Máté vezényletével. Az operatív lebonyolításban a RedOne Event Ügynökség vett részt. Megítélésem szerint, sok helyen nem is hirdették az Infokommunikáció ünnepét, így duplán örülünk, hogy oldalunk az elsők között tudósíthat erről az eseményről, amit múlt szombaton, február 7-én tartottak meg a Budapest Marriott Hotelben. Méghozzá pazarul.

Előző munkahelyem miatt meglehetősen jól ismerem hazánk szállodáit. Ugyan mi más jelzővel lehetne illetni a rendezvény helyszínét, mint csodálatos, lenyűgöző, páratlan. Egy olyan ötcsillagos szálloda, ami ráadásul a Duna partján fekszik, az egyik legszebb kilátást nyújtja, különösen este, a Budai vár, a Mátyás templom, és a Lánchíd irányába. Bár állítólag, amikor megépítették, éppen emiatt támadták, hogy ezt a kilátást sajátította ki magának, amit egészen addig a Vörösmarty térről is élvezni lehetett.

Az esemény 18:00-tól vette kezdetét, miután regisztráltunk és leadtuk a kabátokat, máris felderíthettük az előteret, ahol a különféle támogatók prezentálták termékeiket, mint pl. az EuroFleet flottaszolgáltató, a Nobilis Pálinkafarm csapata, a Thomas Menner pannonhalmi sörfőzde - valami elképesztő jó sörük van -, a Bonbonier csokoládé manufaktúra, a Bock és Holdvölgy pincészetek hazai, és a Vinox külföldi borválasztéka. Ha mindettől elpilledt az ember, akkor felfrissíthette magát Kékkúti ásványvízzel, vagy tölthetett magának egy csészényi George Clooney élményt - Nespresso what else?

A hölgyeknek az Oscar Hair & Beauty kínált látogatási lehetőséget szépségszalonjukba, illetve a Maison Marquise ruhaszalon ruhakollekcióit is megcsodálhatták egy bemutató kapcsán. Egyik legszebb koktélruhájukat, egy sárga, keleties darabot, az est műsorvezetőnője viselte. A férfiak többségét nyilvánvalóan lenyűgözte az est folyamán premier előtt leleplezett vadonatúj Land Rover Discovery Sport, aminek utcáról való beemelését a BauTranS végezte és egy kis videó is bemutatta. A kocsi leginkább azért keltette fel a figyelmem, mert ez lesz az első autó, aminek az egész orra átlátszóvá tehető egy kütyü segítségével. Akárhogy is nézzük, ez egyharmad Halj meg máskor élményben részesít. Az autó hivatalos bemutatója a Land Rover Magyarország képviselője, Kerekes János elmondása szerint február 20-án lesz.

Ha mindez nem lenne elég, a bejáratnál természetesen welcome drink várta az érkezőket, ahol igazi orosz pezsgők és üdítőitalok széles választékából lehetett mazsolázni. Nézelődni ekkor még nem sok időnk volt, hiszen közös fotózásra is volt lehetőség, amit vétek lett volna kihagyni, azután pedig még arra is kellett időt hagyni, hogy levadásszuk melyik asztalnál is fogunk ülni. Több mint kétszász vendég esetén, ez bizony csak elsőre könnyűnek látszó logisztikai feladvány.

A füzetben ugyan az estély megnyitását jelző Himnusz felcsendülésére 18:50-et írtak, de kis csúszás mégis befigyelt, ami természetesen magával hozta, hogy ezután minden csúszott, és egyre többet. Azonban ez szerencsére egyáltalán nem hatott ki az est fantasztikus hangulatára. A báli nyitány során elhangzó ünnepi köszöntők kellemes meglepetést okoztak. Lelkiekben felkészültem egy csomó unalmas, és hosszadalmas beszédre, de az előadók legtöbbje remek időérzékkel rövid és velős köszöntőket mondott. Különösen tetszett, amikor a bál egyik védnöke, Laufer Tamás úgy tett humorossá egy ismert viccet, hogy - szándékosan, vagy véletlenül - elrontotta a poént. És én az ilyet mindig értékelem. Deutsch Tamás is bejelentkezett az internet segítségével, hogy így köszöntse az első InfoBált. Szóval ezek a beszédek összességében frissek, és életszagúak voltak, piros pont érte.

19:15-től - a Táncláz Tánciskola táncosai bemutatásában a nyitótáncokat csodálhattuk meg, mely mi is lehetett volna más mint minden bálok nyitótánca, a Kék Duna keringő Ráadásul a hölgyek kedvenc színeimbe öltöztek, fehér, vörös, és fekete. Majd ezután kezdetét vette az ünnepi díszvacsora, aminek elfogyasztását Cséki Kálmán zongorajátéka kísérte - és Eli Wallach óta tudjuk, hogy a muzsika jót tesz az emésztésnek.

Nézzük a vacsorát. Három menüből lehetett választani még napokkal a bál eseménye előtt. Mi egy A és B menüt kértünk, de húgom menüjét összekeverték és végül ő is B-t kapott, amin az elején ugyan bosszankodtunk kicsit, mert így - felidézve egykori étteremkritikáimat - kevesebbet tudtunk kipróbálni a konyha tudásából, de utólag kiderült a B menü volt a legjobb választás. Azért leírom mi volt a másik kettőben is.

A menü:

előétel - Grillezett kecskesajt madársaláta ágyon - hozzá Holdvölgy Intuition No. 1 2007 (Zéta Szamorodni)

főfogás - Kacsamell francia rakott burgonya tortácskával - hozzá Egri Korona Borház vörös bora

desszert - Csokoládé "ganache" és csokoládé mousse duó - hozzá Bock Royal Cuvée 2009

B menü:

előétel - Vörös tonhalfilé carpaccio - hozzá Bock Hárslevelű 2012

főfogás - Bélszín érme szalonnás zöldbabbal és burgonya habbal - hozzá Holdvölgy Meditation 2007 (Birtok Furmint)

desszert - Körtés Profiterol étcsokoládé öntettel - hozzá Egri Csillag 2013 - Gál Tibor Pincészet

C menü:

előétel - Padlizsán carpaccio rukkolával és parmesan forgáccsal - hozzá Bock Hárslevelű 2012

főfogás - Gorgonzolás, spenótos rizottó diós erdei gombás crust-tal sütve - hozzá Egri Csillag 2013 - Gál Tibor Pincészet

desszert - Mascarpone krém mandulás piskótával - hozzá Holdvölgy Intuition No. 1 2007 (Zéta Szamorodni)

Na, mindenkinek csorog a nyála? Akkor kezdem. A carpaccio isteni volt, friss mini császárzsemlét hoztak mellé, és már várakozott az asztalon egy kis virág alakú vajdarabka, no az előbb elfogyott mint a carpaccio. Úgy érzem túl sokat kellett egy zsemlére tennem, és amikor szembesültem vele, hogy bár a weboldalon csak menüként egy palack bort tüntettek fel, de itt minden fogáshoz külön bort hoznak, akkor csöppet megijedtem, hogy én itt ma (is) nagyon be fogok rúgni. Mert nem lesz ami felszívja. A történethez hozzátartozik, hogy előző este borkóstolón voltam, és már egyszer megfogadtam, hogy többet bort, ennyifélét soha. Sikerült tizenkilencre lapot húzni.

A bélszín érme ellenben olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, szétolvadt a szájban, még szinte múúúzott is egy picit, annyira friss és omlós és szaftos volt a hús. A burgonya kellően levegős és puha, a szalonnás zöldbab, talán egy picikét túlságosan is szalonnás volt, de a zöldbab magában annyira ressre sikerült, hogy el is gondolkoztam, mért nem eszek én otthon több zöldbabot, ha ezt ilyen finomra is el lehet készíteni. Azt viszont eddig el se tudtam képzelni, hogy a bélszínhez bármi más passzolna, mint egy jó testes, száraz vörös bor. Viszont a Höldvölgy Pincészettől Jójárt Gergő és végül maga az íz is meggyőzött, hogy hét év palackérlelés után is a mádi kövek milyen dinamikus savszerkezettel tudnak felruházni egy Furmintot, és egy nagyon érett, nagyon komplex, nagyon gyümölcsös tétel került a poharakba.

A desszert egy igazi ajándék volt, én különösen édesszájú vagyok. A borban áztatott vilmoskörte egyenesen telitalálatnak bizonyult. Amikor pedig rájöttem, hogy még a csoki kiöntő is csokiból készült, és azt is el lehet ropogtatni, majdnem kibújtam a bőrömből lelkesedésemben. Úgyhogy még a kanalat is megettük. Eddigre már jó ötletnek találtam, hogy a vendégeket várta egy nagy pohár, jeges ásványvíz az asztalon, ami nagyban segített megőrizni józanságom. És persze George Clooney... what else?

A különböző fogások között nem csupán zongoraszót hallgathattunk, de többek között megcsodálhattunk egy ruhabemutatót is - annyira gyönyörűek ezek a modell lányok, komolyan, a legtöbben amikor az újságban látják őket, csak fanyalognak, hogy photoshop, stb, meg valójában nem is így néz ki, fényképezés, árnyékolás, beállítás, stb. Igaz, a valóságban sokkal gyönyörűbbek. Majd a Grácia Hegedű Trió húzta a talpalávalót egy félórán keresztül. Egyébként is csípem az instrumentális zenét, az ilyen elektronikus hegedűversennyel különösen le lehet venni a lábamról. A záróakkordot Budai László és Pirity Andrea világbajnok tangópárosának vérpezsdítő tánca jelentette.

A következő két órában a Why Not akusztikus pop kvartett zenélt, és aki akart természetesen táncolhatott is - hiszen ez egy bál velejárója -, azonban a parkett meglehetősen kicsiny volta, ahogy láttam sokakat elriasztott. Így mi is inkább szépen sorban kipróbáltunk mindent, amit lehetett az előtérben, felállítottak egy kinectet is, ahol egy új program segítségével kicsit átlényegülhettem Tom Cruise szerepébe a Különvéleményből. Húgom szerint bénáztam, miközben ide oda keresgéltem Budapesten - igen, azt, hogy ki milyen bűnt fog elkövetni -, de hát csak öt percre próbáltam ki.

Utána elmerültem kicsit az Oculus Rift technológiájában is. Annyit olvastam róla, hogy több se kellett, hogy fejest ugorjak az élménybe. Annyiszor meg akarták valósítani az igazi virtuális valóságot - a 90-es évek tele volt zsákutcával -, de akkor még nem állt mögötte korunk programozó zsenije, John Carmack. Egyre inkább hajlok afelé, hogy ez az ürge megint megcsinálta. Szédületes élményben volt részem, ráadásul szemüveggel! Mintha átléptem volna egy másik dimenzióba. Kicsit még elbeszélgettünk a drónokról - kár, hogy nem hoztak egyet -, mert ezekről is annyit olvasok mostanában különféle oldalakon, és jó volt ezúttal szakértői véleményt hallani.

A James Bond hangulatot már csak egy valamivel lehetett fokozni jobban, látogatást tettem a szálloda kaszinójában, ahol blackjack, póker, kockajáték és rulett közül ez utóbbi mellett tettem le zsetonjaimat. Az a mondat csengett a fejemben, amit Santino kritikáiban olvasok: klasszikus Bond jelenettel kezdődik a film, Bond játszik, és nyer. Hát én veszítettem derekasan, és ahogy láttam a legtöbben szintén, nem is csoda, hogy legtöbbször elkerülöm az ilyen helyeket. Aztán egyszer csak fordul a kocka, és elkezdek zsinórban nyerni, először csak színekkel, majd egyre nagyobb téttel, hogy a végén kipörögjön a piros 16-os, amire egész végig makacsul dobtam mindig egy zsetont. A croupier gratulál a játékomhoz, én meg úgy döntök, itt kell abbahagyni, hiszen az estének még koránt sincs vége.

Az est folyamán különböző játékok is zajlottak. Kétezer forintért tombolajegyet lehetett vásárolni, aminek sorsolása éjfél előtt félórával kezdődött meg. Az ajándékok értéke tízezer forinttól a félmillióig terjedt, és finom boroktól kezdve, a szépítő kezeléseken át, egészen a külföldi nyaralásig terjedt. A Discovery felfedezése számomra sokkal érdekesebb volt. Száz darab borítékot rejtettek el a kocsiban, és az est folyamán mindenki kivehetett egyet, ráírhatta a nevét, és egy kis urnába helyezhette. Négy borítékban tesztvezetés lehetősége lapult, egy, kettő, és egy hetes intervallumban. Illetve a BauTranS jóvoltából a negyedik lehetőség egy kis autós repülés élmény volt. Sajnos nem nyertünk. Valamint csendes aukción történő licitálással, öt darab festményért lehetett versenyezni. A befolyt pénzösszeget a Csodalámpa Közhasznú Alapítvány kapta, mely tartós betegségben szenvedő gyerekeknek segít immáron tizenegy éve.

Az InfoBál hajnali kettőkor zárta kapuit, de természetesen már előtte egy félórával leléptünk, mert ilyen későn a 13. kerületbe visszakacsázni meglehetősen problémás. Persze idejutni se volt könnyű, köszönhetően a BKK felújítási munkálatainak, amit a 3-as metrón végeznek... de reméljük lesz foganatja.

Zárásként csak annyit tudnék mondani, igazán kellemes csalódás volt az est. Minden szervező közvetlen, és barátságos volt, mindenkivel el lehetett beszélgetni, és látszott a hostesseken is, hogy nem csupán a sztenderd marketing szöveget mondják. Úgyhogy az exkluzivitás nagyfokú profizmussal párosult a szervezés terén, meg se mondaná az ember, hogy ez egy "első bál" volt. Mindezek miatt külön köszönet Varga Dorinának, aki kifinomult ízléssel, és mindenre kiterjedő odafigyeléssel gondoskodott arról, hogy a vendégek semmiben se szenvedjenek hiányt. Én igazán szeretek fanyalogni, kákán is csomót keresni, - ez főképp kiéleződik ha hazai szervezésről van szó - így bevallom régen varázsoltak el ennyire, mert sikerült mindent halál lazán, és ugyanakkor rendkívül elegánsan megoldani. Ennél jobban nem is lehetne indítani egy olyan báli szériát, amely nem titkoltan arra törekszik, hogy a következő negyven évben is fennen hirdesse, az informatika mindennapjaink elidegeníthetetlen részévé vált.

Fotók: Magyar Nikoletta és infobal.hu

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!