A Conan, a barbár akkorát bukott mint kevés film a 2011-es nyári szezonban, véleményem szerint igencsak érdemtelenül. Amit lehet kihoztak ebből az alkotásból, és sokkal több, ennél rosszabb rebootot/adaptációt tudnék kapásból említeni. Leginkább egy komoly kérdést vetett fel: biztos, hogy szükség volt rá?

Robert E. Howard örökségét visszaadni elég nehéz, mivel a történetek epizodikusságát sokkal jobban bemutatná valami normális sorozat, mégis inkább a filmeket favorizálják, meg játékot fejlesztenek belőle. Ha ettől megpróbálunk elvonatkoztatni, még mindig ott marad az elidegeníthetetlen tény, hogy a tökéletes Conan, Arnold Schwarzenegger, akit egyszerűen képtelenség pótolni bármilyen téren. Személye legalább úgy összenőtt Conan alakjával, mint Christopher Reeve alakja Supermanével.

Hozzájuk képest bizony erős hátránnyal indulnak azon versenyzők, akik a címszerepekben próbálnak tetszelegni. Vegyük például ezt a Momoa gyereket. Annyira azért nem szörnyű. De hol van belőle az a fajta karizmatikusság amit ez a szerep megkívánt volna? Egyetlen ember játszhatta volna el hitelesen Conant, mégpedig Dwayne Johnson, de ő is vagy tíz évvel korábban. Azonban amit lehet Momoa megtesz, de még ez is kevés. Sőt valójában akkor kapunk többet amikor ő nincs a vásznon, márpedig ez egy olyan szereplő esetében, aki a film 90%-ban szerepel, elég nagy baj.

Éppen ezért talán az a félóra a legerősebb, amikor bemutatják Conan gyermekkorát. Végre láthatjuk a képsorokat, ahogy Howard leírta: "csata közben jött a világra". S ekkor nem zavaró sem a narratíva, sem a helyszínek közötti csapongás. Persze később is megkapjuk ezt, de akkor már lényegesen többet kell kapkodni a fejünket, mert Hybória bizony nem egy talpalatnyi föld, és ebbe a készítőknek félig meddig bele is tört a bicskájuk.

Amiről viszont senki nem beszél, hogy ez az utóbbi idők legvéresebb, legbrutálisabb filmje. Szóval olyan, amilyennek egy barbárról szóló filmnek lennie kell, és ezért minden dicséret megilleti. Hiába a lobbi a PG-13-as besorolásra, művér, és CGI vér egyaránt csapódik. Conan súlyos pallosával, koponyákat zúz be, bordákat tör ketté premier plánban, amire a nagyszerű - és látható - csatajelenetek csak rátesznek egy lapáttal. A CGI-vel megtámogatott világ sem zavaró, sikerült megmaradni azon a szinten ami még nem túl sok, pedig tudjuk, hogy itt mindent egyesek és nullák hoztak létre. Akkor mi vágja taccsra a filmet?

Talán a dramaturgia, ami elég bugyután lett megoldva, a vágás, ami nyersebb egy articsókánál, a B-filmes színészi játék és a suta párbeszédek. A nagyívűnek látszó történetvezetés, ami nagyon is egyszerű, csak bonyolultan próbálták elmesélni. A stílustalan zene, ami nem illik Conanhoz és még csak nem is emlékezetes. Szóval minden más, ami nem a látványt és az akciókat jellemzi.

Éppen ezért moziban működhetett volna a Conan, - még ha a 3D ismét csak alibi - de máshol mindez elveszik. És nem marad más, csak egy fájó, alternatív jövőkép, ahol Schwarzenegger politikai ambíciói fitogtatása helyett méltóképp lezárta a trilógiát a Conan, a királyban.

Santino kritikáját megtalálhatod ITT.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!