Ébresztő Miszter Anderson! A történetek valójában soha nem érnek véget, legalábbis amíg van rá kereslet és elég sok hülye, aki pénzt fizet érte, hogy moziban lássa. Mert ezeket a folytatásokat a remény adja el, a remény, hogy talán jobb lesz, mint a legutóbbi - amit szintén ez adott el, de ezt mára úgyis elfelejtették. Szóval úgy döntöttünk folytatást akarunk, akkor is ha semmi értelme. És Veled vagy Nélküled, de meg is csináljuk.

Igazából nem tudom mit is mondhatnék. Hogy le vagyok sújtva? Hogy tökéletesen azt kaptam, amire számítottam? Meglehetősen kétségbe kell esni, ahhoz, hogy az ember lenyúljon egykori - egyetlen - sikeréhez. Márpedig Wachowskiékkal ez történt. Megcsinálták ezt a tök jó Fülledtséget majd onnan egyenes út vezetett a Mátrixig, ami nem egy film egyszerűen, az ott egy filmtörténeti mérföldkő. A görögéknél az számított idiótának, aki nem tudott olvasni, vagy úszni, a filmes világban meg aki nem látta a Jó, a Rossz és a Csúfot, meg a Mátrixot. Megkerülhetetlen alapkő, látszik, hogy benne van az előző 20-30 év minden kreativitása, amit ez a két tesó görgetett maga előtt. A gondok az univerzum építéssel kezdődtek.

Pedig a Mátrix - Újratöltve idejében még nagyon reménykedtem, hogy jól fog elsülni. Sose láttam addig olyat, hogy back to back forgassanak két részt, - ami valójában egy csak ketté lett szelve. Ami egy kisebb trendhez is vezetett, sőt, hogy közben kijött egy Animátrix, készült egy Enter the Matrix videojáték, és a teljes képet az kapta meg, aki mindegyiket megnézte, kijátszotta, ötlet szintjén formabontó és forradalmi volt. A megvalósítás viszont már sokkal csúfosabb lett. Míg az első részben filozófia, egzisztencialista kérdések röpködtek percenként úgy, hogy nem tűnt sem mesterkéltnek, sem pedig erőltetettnek, a második rész már arra a bizonyos recskázásra hasonlított, amit a művészek annyira szeretnek a vászon előtt végezni. Majd aztán a Mátrix - Forradalmak fél évvel később beütötte az utolsó koporsó szeget a franchiseba.

Illetve egészen pontosan ez két ismét sikertelen játék, a Path of Neo, meg a Mátrix Online után véglegesült 2005-ben - amik a csődbe juttatták az akkori kor egyik legkreatívabb fejlesztőcsapatát a Shinyt, mintegy mellékesen megjegyezvén. Azután jött az útkeresés, gügye Speed Racer, entelektüelkedő Felhőatlasz, és retekszar Jupiter felemelkedése. Három ilyen reccsenés tíz év alatt éppen elég arra, hogy elásson bárkit. A testvérek ezután áttértek a sorozatokra, ahol mérsékelt sikereket elértek, és közben tervezték a nagy visszatérést. Hát vajon mi legyen az, csak nem az egyetlen sikerük?

Olyan ez a Feltámadások mint egy ízletes, zaftos steak a Mátrix világában. Gyönyört ígér minden falatja, valóságos költemény az ízlelőbimbókhoz, látszólag nagyon rendben van, miközben eszed még jól is csúszik, de a helyzet az, hogy belül egyesek és nullák halmaza, és csak elhitetik veled, hogy minden ilyen fasza, hogy ne hányd el magad attól a turhától, amit épp lenyomnak a torkodon. A Mátrix - Feltámadások trailere nagyon alattomosan, és profit orientáltan pozicionált, egy ismert, és a Mátrix világával jól rezonáló zenére, hasonló, már már hommage jeleneteket vágtak össze, amiben a láthatóan zavart Keanu Reeves keresi az élet értelmét. Mindegy mi lesz, nézzük meg, ide nekem a piros pirulát.

És igen, ebben a filmben Reeves-sel kezdődik, és végződik nagyjából minden ami a filmben jó. De nem ő volt a rossz a két elcseszett folytatásban sem, amit ez a rész nemhogy megpróbál retconolni, de kvázi tudomást se vesz róla - jó tanács a nézőknek is. Azokat a kérdéseket, amelyek azok a filmek szültek idestova 18 éve a nézőkben, nem válaszolja meg, hanem - mint a hidra - növeszt még két újabbat. A film első félórája másból sem áll, mint a szent Mátrix újrabiflázásából, újranézünk/játszunk konkrét jeleneteket, hol távolságot tartva, hol azon röhögve - ezt egyébkét nem értem miért gondolják bármelyik régi filmnél jó útnak a készítők -, mintha Lana Wachowski - a tesója nem vett ebben ugyanis már részt - így felülbírálta volna egykori énjét, és ma már ő is csacska marhaságnak tartaná, amit akkor komolyan gondolt.

Ebben a világban Neo ismét alszik, ugyanakkor az új Mátrixban elhitették a néppel, hogy csupán egy fasza számítógépes játék fejlesztője, és ezért szeretik annyian. Amikor nem tudják eldönteni mi a valóság, és mi a káprázat. Ezek a jelenetek nem is rosszak. Bár majdnem sikerült megalázni az alapanyagot is. Ilyen fokú tiszteletlenséget utoljára a Trainspotting 2 kapcsán éreztem. Ott csinálták ezt, hogy újrajátszották a jeleneteket, meg saját magukon röhögtek. Valójában kezdem megutálni a nosztalgiát, pedig régen szerettem. De ideje felébredni belőle. Elhiszitek, hogy van egy jelenet, amiben hőseink bemennek egy moziba, ahol a Mátrixot vetítik Neonak, hogy felébresszék az emlékeit? Mennyire gáz ez már?

Az új szereplők Bugs - Jessica Henwick - kivételével egytől egyig gázosak. Kapunk egy új Morpheust - Yahya Abdul-Mateen II - és egy új Smith ügynököt is - Jonathan Groff - személyében. Mert Lana összerúgta a port Laurence Fishburne-el és Hugo Weavinggel. Igazából felmerül a kérdés akkor minek kellett a karaktereket visszarángatni, ha ennyire hiteltelenek és semmilyenek az új színészek megformálásában? Sőt egyenesen nevetségesek, ahogy összehasonlítják egykori nagy jeleneteiket, és "viccesen" reflektálnak rá, hogy bezzeg az egykori Morpheus megadta a módját, bőrkabátban járt. Szóval minek is kell cikizni az egyetlen valamirevaló filmed Lana? Mert egyből ott van öt másik, amit lehetne, sőt kell is.

Lehet Keanuval is csak azért nem veszett össze, mert valakivel el kellett adnia a mozit. Carrie-Anne Moss-al jobban elbánt az idő mint Keanuval, igazából értelmetlen is az egész ráépített történeti szál, mert amint véget ér a nosztalgia hullámvasút és valami újból kellene várat építeni, hát az bizony nem jobb mint a legutolsó két rész. Pedig most lett volna idő ötletelni, meg kreativitást gyűjteni, volt rá 18 év. Ehelyett mit kapunk? Röhögjük ki Neot, hogy a múltban ragadt. Kérdőjelezzük meg, hogy egyáltalán létezik-e a Mátrix! Neil Patrick Harris sem volt az évszázad ötlete. Ennek az embernek Barney karaktere után semmit nem lehet elhinni. Úgy lóg ki az egész Mátrix világából, mint a vörös ruhás lány.

Az egyetlen igazán jó jelenetet a Merovingi szállítja, aki mint egy külső hangként pocskondiázni kezdi a filmet - ezt a mostanit, nem a régit -, és felsorolja azokat a dolgokat, amik miatt igazán lehet utálni elcyberpunkosodott, vírusos valóságunkat. Sose értem, ha egy rendező látja mi a probléma a munkájával, akkor miért lép bele pontosan ugyanúgy - khm Jay és Néma Bob reboot. Szóval ez van, szépen fényképezett, és helyenként jól koreografált érzelmekre alapozó rohadék ez, helyenként jó zenei betétekkel. Csakhogy a moziterem itt keltetőszékek sokasága, ahol a te mint néző duracell elemmé alakulsz két és fél órára, és időddel, energiáddal, no meg pénzeddel a Warner Brothers szörnygépezetét táplálod. De hát téphetem én itt a számat...