Niki tényleg jól látta a dolgokat. A legdurvább, hogy nem tanítják, talán csak egyetemen találkozhatsz vele, akkor is HA felveszed a szakirányt. Meg tegyük a szívünkre a kezünket, ugyan ki a kóchengeres péket érdekelne egy 15. századi ingyenélő, akit jobb híján filozófusnak hívnak? Nekem szerencsém volt, a tanár egy órát rááldozott a filozófia szakon, pedig ha az igazi filozófusokkal tesszük mérlegre azért hamar elvérzik. Mert szerintem ő nem ez volt, hanem egy korát megelőző politikus, afféle szürke eminenciás, akinek egyeneságú szellemi utódai majd Richelieu és Mazarin lesznek.

Éppen ezért örülök neki, hogy mostanában többet adják ki, mert húsz éve volt talán két kiadása, egy beszerezhetetlen, meg egy okádék. Maximum szájhagyomány útján terjedt, mint a Mein Kampf - mármint hogy létezik egy kiadása, nem az hogy egymásnak mesélték volna az emberek, azt azért még se. Merthogy nem akarják bizonyos körök, hogy ez tananyag legyen, ellentétben aki politikusi utakra téved, annak ez még mindig egy Biblia, merthogy a cél szentesíti az eszközt. Meg az erőnek nem kell mentség, és hasonlók.

Amikor végre rávettem magam, hogy jó, olvassuk el, lássuk mit tud, akkor egyébként az első hatvan oldal csalódás volt, mert ahogy Danténél itt is érezhető, hogy az itáliai gondolkodás meglehetősen nacionalista, mármint, hogy felettük csak az ég van, elvégre a Római Birodalom örökösei - igaz a németek is ezt mondják -, de az vitathatatlan, hogy a pápaság székhelye is az Örök Városon belül helyezkedik el - igaz ezt meg a franciák bekkelték ki egy látványos időszakig. Nem vettem még földrajz atlaszt amikor olaszhonban jártam, de nem lepődnék meg, ha kicsit máshogy lennének benne a képek, mondjuk egy nagy csizma, és a Vezúv meg 8900 méter magas lenne, na szóval értitek.

Mindezek miatt, ha nem vagy tisztában az akkori adok-kapokkal, a különböző városállamok és az azokat irányító családok helyzetével, hadakozásaival - igazából ha tisztában vagy ezekkel az is mindegy -, akkor egy büdös szót nem fogsz érteni belőle. Sőt ha érted, akkor még mindig ott lesz, hogy ez a része meglehetősen unalmas, és ez azért probléma, mert ezzel indít, és annyira tömény, hogy a sokévi átlag le is teszi húsz oldal után.

Viszont!

A könyv második fele annyira borzalmasan erős, olyan örök érvényű gondolatokat közvetít, olyan világszemléletről, éleslátásról, kikristályosodott, józan értelemről tesz tanúbizonyságot, ami felülírja ezt a lagymatag előhangot. Azok a konkrét tanácsok, amelyek elhangoznak - példákkal alátámasztva - azt mutatják, hogy Niki nem csak művelt ember volt, de tudott olyasmiket mint pl. „a hülyeség definíciója, ugyanazt csinálni, és mást várni”.

Nem csoda, hogy száműzetésben élt, veszélyes ember lehetett, de annyira, hogy megölni is gondot okozott volna. A Trónok Harca népes szereplőgárdája elbújhatott volna a köpönyegében ha intrikáról van szó. És bizony meg lehet nézni, a sikeres uralkodók mai napig így kormányoznak, mert bevett recept, nem csak királyságok, nem csak diktatúrák, a magukat demokráciának hazudó köztársaságok is. Nem véletlen hogy a rendőrség mindig a kormányhoz hűséges - akkor is ha az a kormány aljas, és többnyire az -, nem véletlen, hogy milliárdokat költenek hadseregre békeidőben is a 'gondolkodó' és előrelátó országok. Mert akkor is kell ha nincs rájuk kvázi szükség.

Részletesen kitér a választásokra különböző helyzetekben, a lehetséges kimenetelekre, hogy milyen nevelésben részesüljön a Fejedelem. Hogy inkább szeressék-e vagy féljenek tőle? És igaza van. Etikátlan a gondolkodása? Talán. Számít? Nem hiszem, mert a végkövetkeztetés kegyetlenül hiteles. Azóta eltelt 500 év és másból se állt a történelem, minthogy ki vert agyon kit, és aki olvasta a Fejedelmet, vagy nem olvasta de eszerint a vezérelvek alapján járt el, az győzött. Aki nem, sőt szembe ment vele, vagy mást szeretett volna, az elbukott. Pedig nem ő találta fel az itáliai viaszt. Lényegében semmit se tett, ült, rendszerezett, megfigyelt, és leírta a következtetéseit, miszerint kettő meg kettő az négy. És az ezer év múlva is négy lesz.

Azonban van ennek egy másik rétege is, amit nem hinném, hogy sokan észre vettek. A Wikipédia tizenegy minőségben említi Nikit, pedig a pszichológust is odabiggyeszthetné. Merthogy mindezen vezérelvek leképezhetőek az egyénre is, pl. hogyan viselkedj egy társaságban, a baráti körödben, vagy a családodban, hogyan légy sikeres, hogyan vezess egy vállalkozást, hogyan viselkedj a pároddal, hogyan oldd meg a problémákat.

Kedvencem, hogy minden esetben két oldalról kérhetsz segítséget, egy nálad gyengébb féltől, vagy egy nálad erősebbtől. Az erősebb rád telepszik, és bár elűzi a jelenlegi bajt, később megfojt és nagyobb gondot okoz majd, mint az, aki ellen segítségért folyamodtál hozzá, tehát kerülendő, a gyengébb meg nálad is gyengébb, tehát csak lehúz, és semmi hasznod nem származik belőle. Ezt úgy ajánlanám a jelenlegi ellenzék figyelmébe. Tehát konklúzió, neked kell megerősödni belsőleg annyira, hogy meg tudd oldani a problémát önmagad.

És tele van ilyen allegóriákkal, kivetíthető szituációkkal, helyzetekkel, idézhető mondatokkal - volt hogy egy egész oldalt aláhúztam, mert minden szava arany - az utolsó hatvan oldal, ami miatt egy fantasztikus érzés, nem csak egyszer olvasni, de újraolvasni, újra, meg újra felfedezni és elsajátítani a benne lévő értékeket. Valójában Niccoló Machivelli főműve a legjobb öngyógyító könyv, ami csak létezik, - úgyhogy 'kilátástalan' helyzetben lévő nőknek is tudom ajánlani - mert szerencsére nem mindenki kormányozhat egy országot, de saját maga felett, ha öntudatra ébred igenis átveheti az irányítást. Elvégre önmagunk Fejedelme - jó esetben - csakis saját magunk lehetünk.