Mr. Hunt, magának van még egy küldetése, mit gondol így hatvanon túl is menni fog? A világ megmentése a tét, persze, csak ha vállalja.

Hát, Tommy boy megint megcsinálta! Még mindig megcsinálta. Beülök a terembe, és megtörténik az, ami már eszméletlen régen. Hogy van egy film, ami az elejétől a végéig képes bevonni, eladja a bődületes ökörségnek hangzó MacGuffint két akciójelenet között, és aztán nincs megállás az Impossible Mission Force vonatján. Ilyen szédületes akciófilmet, ilyen székbeszögező jeleneteket, ilyen adrenalinpumpáló majdnem három órát - amin egy pillanatra sem érződik meg a hossza - tényleg nem tudom mikor éreztem utoljára. Talán az Amerika kapitány - Tél katonája vetítésén, de az szuperhősmozi szóval csak félig számít, és akkor megint odajutunk, hogy Eredet, 2010. Vagy esetleg Mission Impossible 4-5-6. De azok közül is itt a legnagyobb a tét, itt vannak a legelmebetegebb trükkök, kaszkadőrmutatványok, jelenleg - és jódarabig - EZ a világ legjobb akciófilmje.

De ha azt hiszed túlzok, akkor legyen csak ezé az évé, pedig azért idén már volt egy John Wick 4 - de ott azért érződött a tétnélküliség, meg a film hossza -, és egy Halálos Iramban X - amit meg képtelenség komolyan venni, bár marha jó szórakozás. Utóbbi filmmel azért is kell összehasonlítani, mert most is kapunk egy akciószcénát Rómában de micsoda különbség van a kettő film között. Fast 10-nél agyatlan akciópornó az egész, itt meg egy nagyon ügyesen, okosan felépített, környezetét kreatívan használó jelenetsor, amelyben szintúgy megtalálható a suspense mint az önreflexív, kikacsintós humor, és mindössze egy Bond filmet kellett remixelni hozzá. A kreativitás egyébként az egész filmre jellemző, hirtelen nem is tudom, hogy melyik volt a kedvenc részem, a goa party Velencében, a zúzás a sivatagi szélviharban, a reptéri fogócska Abu Dabiban, vagy a tengeralattjáró, ami csupán a jéghegy csúcsa.

Persze hazudok, naná, hogy az Orient Expresszes showdown, ahol egész egyszerűen nem hittem el, amit látok, miközben folyamatosan azt akartam, még, még tartson még egy kicsit, tartson még tovább!!! Az akciójeleneteket, és az elmebeteg ugrásokat látva már azon kaptam magam, hogy azt kérdezem, ugye ezt azért már nem csinálta meg? Ugye ez csak CGI? És nem, Thomas Edison Wayne megcsinálta. És tudjátok, hogy miért menőbb mint Batman? Mert ő létezik Batman meg nem! Kész csoda, hogy nem halt bele egyik, másik jelenetébe. Most akkor mi lenne velünk? Bár így is mi lesz velünk, amikor egy 62 éves embernek kell bázisugrania, ahhoz, hogy visszatérjen az akciófilm a mozikba, és a padlóról kaparjuk össze az állunkat.

Az pedig egyenesen telitalálat, ahogy a film a közelmúlt eseményeire reagál, és beintegrálja a korszellemet a történetébe. Itt az oroszok megint morcosak, és fenyegetők és a világ romlására törekednek, de még ők se tudnak mit kezdeni a Chat GTP fejlesztett verziójával, az ENTITÁSSAL. Valós félelem, hogy annyira ráfüggtünk a digitális életre, hogy amennyiben nem fejlesztünk ki analóg megoldásokat, akkor már nem is kell lassan betörjenek hozzánk, hogy éjszaka megfosszanak értékeinktől, töröljék különböző accountjainkat, eltűnjön a pénz a számlánkról, és sorolhatnám. Vagy az lesz a jövő, hogy csak és kizárólag arra kell majd az ember, hogy még okosabbá fejlessze az AI-t, és minden egyebet megcsinálnak majd a robotok? Lásd az elmúlt fél év képeit, irodalmi fiaskóit. Ennek a felvázolásába néha ugyan belebonyolódik a forgatókönyv, de 150%-on pörgő akció nem hagy különösebb helyet a hibák keresésére.

A csodálatos helyszínek, a kreatív akciójelenetek, és az önirónia mellé a film olyan szereplőgárdát szállít, akik között az utolsó mellékszereplő is a helyén van, karakterben van, és szívét lelkét beleteszi az alakításba. Tom Cruise-t lehet utálni, de a profizmusa kétségtelen, a csapat nem lenne teljes Simon Pegg és Ving Rames - akinek a legtöbb jelenetét sajnos már csak ülve rögzítették - nélkül, és visszatér Rebecca Ferguson is, aki még mindig olyan bájos, olyan magával ragadó és szerethető, hogy élő példa Hollywoodnak milyen egy igazi, vagány női karakter a 21. században. Az új szereplők közül Esai Morales a gyengébb láncszem, Cruise még mindig nem bírja legyőzni a saját egoját, az antagonista egész egyszerűen nem lehet olyan karizmatikus, mint ő, bár ha jól sejtem az ő igazi arcát majd a folytatás fogja felfedni. Szerencsére Pom Klementieff kellően ellensúlyozza, már régen lehetett látni egy henchment, aki ennyire élvezi a gonoszkodást, a legjobb James Bond bérenc, csak nem James Bond filmben játszik. Az is látszik, hogy mennyivel jobban állt ez a szerep neki, mint agyonmaszkírozva a Galaxis őrzőiben, ahol nem igazán tudta megmutatni mennyit is ér.

Vanessa Kirby jéghideg, számító, és halálos Fehér Özvegyként is cuki, - kis fricska a Marvel flopnak - az igazi nagyágyú viszont Hayley Atwell, aki szintén Marvel filmekből kilépve itt csillogtatja tehetségét igazán. Képes Crusie mellé felnőni, és mindezt úgy, hogy a film szándékosan megmutatja, hogyan lehet egy női karaktert életszerűvé, szerethetővé tenni, anélkül, hogy idegesítő, vagy irritáló lenne, miközben érezhető, hogy beavatják, hogy ő legyen a főhős utóda. Tud jegyzetelni ugye Doktor Jones? Igazi öröm volt látni kettejük mentális párbaját, és az, hogy a film így bemert szólni a woke-ideológiát nyomató Disney-nek, azt mutatja, hogy nem csak a rajongóknak van elege abból, hogy egymás után mészárolják, és alázzák a nagy múltra visszatekintő filmeket, hanem a készítőknek is.

Úgyhogy nagyon remélem, hogy milliárdos kasszarobbantás lesz belőle, és Hollywood végre rájön, ilyen filmek kellenek, hogy az emberek ismét szeressenek moziba menni, nem pedig mindenféle kitalált baromságot lenyomni a torkukon egyetemes igazságként. Szóval a lehetetlen küldetés most leginkább az lesz, hogy ki kell böjtölni a következő egy évet, amikor kiderül, tudják e még ezt bárhová is fokozni. 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4