Nem halok meg – 44. Magyar Filmszemle

2025. március 06. - scal

A Nem halok meg egy úgynevezett „követős” dokumentumfilm, amelynek főszereplője Einspach Gábor galériatulajdonos és műgyűjtő, akiről a film elején megtudjuk, hogy hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála. Az ő mindennapjait követi végig a stáb, kendőzetlenül bemutatva küzdelmeit, fizikai és lelki téren is. A film erőssége, hogy nem akar sem pátoszba hajlani, sem direktben üzenetet közvetíteni a néző felé, de még csak drámára sem törekszik. A történéseket a maguk mivoltában, lecsupaszítva, de abszolút a főszereplő Gáborra fókuszálva, az ő személyiségén keresztül megélve látjuk.

A Filmszemlén a mozifilm levetítése után Dér Asia rendező, Szalay Károly vágó és a főszereplő Einspach meséltek a film keletkezési körülményeiről. A stáb ugyanis nem tudta, hogy hova fog kifutni a film, hiszen azt az élet alakította. Gábort egy közös ismerősükön keresztül ismerte meg Asia, és mivel kölcsönös volt a szimpátia, elkezdődhetett a forgatás. Ahogyan Gábor elmesélte, arra gondolt, hogy vagy az útját követi le a film a gyógyulásig, ami sok tanulsággal bír, vagy emléket állít majd neki, amit esetleg a gyerekei visszanézhetnek később.

És valljuk be, ez utóbbira volt több esély egy olyan betegséggel vívott küzdelemben, amelyben a gyógyulási ráta alig öt százalék. Azonban ahogyan a film címe sugallja, Gábor hinni akart abban az öt százalékban. Nagyon. Kitartása és folytonos derűje átütő a vásznon, még úgy is, hogy vannak mélyebb és kilátástalanabb periódusok, sőt, olyan is előfordul, hogy a kamerák előtt lesz rosszul. A film azonban remekül egyensúlyoz a remény és a kétségbeesés között. Gábor küzdelmeit cseppet sem ideologizálja, csupán empatikusan mutatja be. Elkezdünk neki drukkolni, anélkül, hogy ismernénk, mert emberi ahogyan bemutatja őt a film, bárki lehetne ő, aki küzd az életben maradásáért.

A film után volt szerencsém pár szót személyesen is váltani a főszereplővel, és mikor megköszöntem neki a bátorságát, hogy beengedett bennünket ebbe a nagyon is tabuként kezelt betegség és kezeléseinek világába, elmondtam, hogy a szüleimmel végig kellett csináljam ezeket a lépcsőket. És addig azt sem tudtam mit jelent az a szó, hogy kemoterápia, jó, hogy valaki ezekről nyíltan tud beszélni. Szóval köszöntem a szüleim nevében is, hiszen rajtuk keresztül a filmmel kapcsolatban érintett vagyok. Gábor sejtelmesen elmosolyodott, és annyit mondott: „Mindenki érintett.” Hogy pontosan hogyan értette, nem firtattam, de sokat gondolkodtam a mondatán. Azt hiszem, nemcsak mindenki érintett, hanem mindenkit megérint. Mindenki kap belőle egy mondatot, amit a saját életébe építhet, amely segíthet kitörni a mókuskerékből, amelyben Gábor is pörgött sokáig.

A film ugyanis nem csupán a betegségre koncentrál. Nagyon sok dolgot megtudunk Gábor életéről. Megismerjük a gyerekeit, a barátait, a munkáját, a mindennapjait. Megtudjuk, hogy nemrég vált külön a párjától, és hogy mennyire megviselte a szakítás. Valójában néha úgy tűnik, hogy ezekben az apró szeletekben több dráma van, mint magában a főfolyamot jelentő betegségben. Gábornak ugyanis újra kell értelmeznie az életét, de nem hagyja magát lenyomni. Számomra az mutatta legjobban az igazi személyiségét, amikor még a rákkal küzdve is randiappot nyomogatott. Mert hitt a jövőben.

A történet nemcsak azt mutatja be, hogy milyen orvosi gyakorlat van egy súlyos betegség leküzdésére, hanem azt is, hogy mennyire sokat jelent ebben a küzdelemben az önmegismerés, az életöröm, a bátorság, és hogy mekkora segítséget jelenthet mindemellett ebben a küzdelemben a támogató család és a barátok. Hogy ez nem egyéni harc, ebben mindenki részt vesz a beteg környezetében. Gábor azt is megmutatja, hogy még a legrosszabb pillanatokat is lehet méltósággal és reménnyel élni.

Ahogyan azt a film címe is sugallja, nemcsak meggyógyul, hanem párt talál és új galériát nyit. Ami különösen megható, hogy azóta a történetével segít másoknak válaszokat keresni. Mert benne eleve ott volt. Ő tudta, hogy csak egyetlen válasz létezik: Nem halok meg.