Minden évben fordítok annyi figyelmet a legrangosabb filmes díjkiosztóra, hogy legalább a főkategória jelöltjeit megnézem. Nem mindegy, kinek szurkol az ember, kit kell utálni, vagy kiátkozni a filmes kánonból a díjátadó után. És nem árulok el különösebben nagy titkot, minden egyes évben ez számomra a mélypont. Rosszabbnál rosszabb, unalmasabbnál unalmasabb filmeket, boncasztalra való lószarokat kell végigszenvednem, amiknek különben a közelébe sem mennék, de ilyenkor mégis kénytelen vagyok. Mert hogy nézne ki, ha nem látnék rá az év legnagyobb eseményére. Idén hatalmas kő – mit kő, kőszikla, sőt hegyomlás – gördült le a szívemről, amikor megláttam a jelölteket. Szinte egyik sem tűnt vérlázítóan rossznak, és majdnem mindegyiket megnéztem volna egyébként is.
Tovább