Lassan ideje ráfordulnunk az Oscar jelöltekre is - bár igazából minek? Mai díszpintyünk a Belfast, amit HAT Oscar díjra jelölt az Akadémia. Igazából meg nem tudnám mondani mikor vártam ennyire, egy meglepően rövid film végét. Unalmas, érdektelen, didaktikus, és még lop is innen-onnan, meglepően…

- Az emberek a véres hurkát is szeretik. Az emberek barmok. - Szeretem a véres hurkát!

"- Hallottál már a munkáról, tudod mi az a munka? - Azt akarom, hogy ez az ember börtönben rohadjon, és addig nem nyugszom, amíg ezt el nem érem! - Ki vagy te? Ki a fasz vagy te, bazdmeg? Bazdmeg a fenyegetéseidet, és bazdmeg a bátyádat is! - Mit mondott? - Jól hallottad, bazdmeg!"

27 éves koromban, 2006 novembere és 2007 márciusa között, tehát 2006-2007 telén minden egyes éjszakán három választásom volt. Vagy pornót nézek, vagy a Budapest TV végtelenített timelapsét, vagy pedig az akkoriban indult A+ csatornát, amely az itthoni anime hullám harmadik fázisát indította be, és…

"- No, no! No need to thank me, you're sunny smile is thanks enough! - Yeah I'll give you a sunny smile!"

Jól van. Röviden összefoglalom amit mondott. Valaki játékért több tízmilliárd vont ajánlott, ezért maga vele ment. Pirosalámpa, ződalámpát kellett játszani, és aki lebukott, azt agyonlőtték. De amikor elakart jönni, elengedték, és nem tudja hogy néznek ki, vagy hogy hol történt az egész. Jól mondom?

Már nagyon régóta nem tudtam úgy igazán lelkesedni egyetlenegy trailerért, vagy egyetlen közelgő mozifilmért sem.  Aztán jött a Dűne előzetese. Számomra hipnotikus élményt jelentett, a gyönyörű képekkel, az áthangszerelt Pink Floyd zenével. Végre újra azt érezhettem, hogy ÉN EZT LÁTNI AKAROM.…

Az ázsiai filmekhez eleve tolerancia kell. Már csak azért is, mert - ó minő borzalom - ázsiaiak játszanak benne, akiket az európai, vagy fogalmazzunk úgy, nyugati ember képtelen megkülönböztetni egymástól. Kicsik, fekete a hajuk, vágott a szemük, és legtöbbször éppen elég ha a ruhaneműt, vagy a…

"Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk."

Egy újabb mozi azok közül, amelyek meghatározóak voltak abban, hogy megkedveltem a japán filmeket. Rég volt az első találkozás, még „megboldogult” tinédzser koromban. Klubhálózatban vetítették, ahol mindig akadt valami érdekesség. Ezúttal kezdve a címmel. „Az ördög fogadója.” A szocializmusban ilyet…

Tisztogatás. Milyen egyszerű szó. Viszont milyen borzalmakat takar a jelentése. Elsősorban II. Világháborúból ismerjük, pedig korántsem csak akkor arra az időszakra jellemző. A mostani filmben elsősorban azutáni alkalmazásáról van szó. Igen, elméletileg már békeidőben. Ami a balti államokban még…

„És most ki kell nyírnom ezt a faszom bohócot.” Öt évvel ezelőtt, amikor elolvastam Stephen King masszív regényét, majd megnéztem a belőle készült tévéfilmet, azzal zártam a kis élménybeszámolómat, hogy ugyan egyikkel sem voltam igazán elégedett, mégis, ha egyszer készül ebből a történetből egy…

A nagyvilágban az hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor az vadul ütős- vágós rúgósak, ha történelmiek, akkor  véres kardozósak , horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem? Persze,…

Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta…

A most következő mondatommal már eleve sokakat megbotránkoztathatok: Kristen Stewart TUD játszani. Tudom, ez elsőre eretnekségnek hangzik, de ha így vélekedsz, ne is olvass tovább, inkább menj el most rögvest a legközelebbi „DVD-tékába”  – elnézést, nem tudom visszafogni a röhögést –, és nézd meg…