„Vannak gyufák otthon... mostanában a kék fejű a kedvencünk... mert vágyunk a változatosságra... és mert kifinomult ízléssel rendelkezünk..."

„Gyere velem Londonba... és legyél a feleségem!"

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a második értekezést az Utazókról, mert ritkán írok két kritikát egyazon filmről. Ez általában két különböző szerző tiszte az oldalon. Vagy akkor írok, ha nagyon nem értek egyet az adott kritikával, vagy éppen más megvilágításba szeretném helyezni a filmet.…

Értetlenül állok az Utazók vesszőfutása előtt. Mit néztek már megint a kritikusok? Mit ütnek rajta? Vagy az a baj, hogy januárban jött? Tudniillik a január a legnagyobb uborkaszezon a filmvilágban, ez a dögkút, ahova bedobálják azokat a filmeket, amelyekről még a készítőik is úgy vélik, nem fognak…

Na jó, ezt addig húztam, halasztottam ameddig lehetett. Essünk túl rajta. Először is, teljesen biztos voltam benne, hogy a tavalyi migráns helyzet pillanatok alatt megihleti a filmeseket, akik kellő nyállal, meg csöpögéssel fogják ezt a kérdést, egyik vagy másik irányból szélsőségesen eltorzítani.…

Mit vársz egy filmtől? Hogy meghökkentsen? Elvarázsoljon? Valami szokatlant adjon? Én minden esetben egyetlen dolgot várok el, hogy bevonjon, hogy beszippantson, hogy érdekeltté tegyen, abban hogy én ezt akarjam nézni. Hogy ne úgy gondoljak arra a kilencven-százhúsz percre, hogy jól van, mindegy mi…

A Café Society egy tipikus Woody Allen film. Hihetetlen, hogy ez az ürge még a betűtípusra se unt rá negyven év alatt, ugyanaz a jazz szól a főcím és a stáblista alatt, ugyanúgy kilencven percben mesél el egy történetet, és bár egészen mást vártam tőle, örülök, hogy sikerült meglepnie. Woody megint…

Ha valakivel előfordult már, hogy belefutott egy klassz csajba, aki helyes, értelmes, és valami elképesztő módon dolgozik a kémia kettejük közt, akkor ezt a filmet imádni fogja. Ha pedig olyan helyzetben következett ez be, amikor mindez egy oltári nagy véletlennek volt köszönhető, és az idejük is…

Új podcasttel jelentkezünk, amelyben ezúttal BEM mozis kultélményeinkről fogunk értekezni. A mikrofonnál Santino és Scal. Az adás SPOILERES.    Letölthető mp3 formátumban:https://mega.nz/#!ftAEgYKJ!WEIvlOvbgR5drT-A6rtmuRVkZoHahQg1jMoBXJWze6s Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a facebook…

Tim Burton az 1989-es, hatalmas sikereket elért Batman után, de még a jóval vitatottabb (ám szerintem szintén zseniális) Batman visszatér előtt forgatott egy filmet, amelyben végre, életében először teljesen szabad kezet kapott, hisz nemcsak rendezőként, hanem producerként és társforgatókönyvíróként…

Úristen! Ez a film... ez betette az ajtót. Szó szerint. Pedig istentelen sok szar filmet láttam mostanában, de azért ez mégiscsak túlzás volt. A kínszenvedés netovábbja. A Patyomkin páncélost ugyan még nem láttam, de azért ez a borzalmas mocskot Az aranypolgárhoz hasonlítani erősen meredek. És akkor…

Könnyed esti kikapcsolódásnak tűnhet eme film, melyben két barát, asszonyt, mobilt, gondokat hátrahagyva kikapcsolódik egy laza hét erejéig, nagyon finom borokat kóstolnak, és egy utolsó nagyot buliznak, mielőtt egyikük kimondaná a boldog(talan)ító igent. Vagy mégsem? Ha megnézzük a rendező nevét,…

Ez egy szuper film. Annyira átlagos, meg hétköznapi, hogy akár már holnap megeshet veled. Ha szeretsz az éjszakában mászkálni, és a fővárosban laksz, akkor meg talán már ma is. Hogy ennyire ne vegyük észre mi van az orrunk előtt, az szinte már fáj, pedig tényleg ilyenek vagyunk, olyanok miatt…

Én kiöntöm neked a szívemet, te meg önző módon csak magadra tudsz gondolni?

Ezek a színészek ilyen keveset érnének? Vagy jó kedvükben írtak alá? Sam Rockwell, Anna Kendrick és Tim Roth, meg az összes többi gázsija kijött nyolc szaros millából? Mi van? Ja, hogy ezért nem maradt pénz normális rendezőre, forgatókönyvíróra, operatőrre, világosítóra, vágóra. De komolyan. Még a…