Jó lesz ez a film, van benne vonat...

Akármekkora hülyeség, ezzel nyugtattam magam amikor megváltottam a filmre a jegyet, és behuppantam a kényelmes moziszékbe a Duna Pláza legnagyobb termében. Alig vagyunk páran, kuss lesz, nyugalom lesz. Királyság. Mindezek után nagyjából tíz teljes percig volt képes a film arra a bravúrra, hogy fenntartsa az érdeklődésem. Nem tudok szavakat találni arra, hogy ez a film mennyire borzalmasan, bődületesen, kritikán alulian rossz. És pont az a szörnyű ebben, hogy egy vonatos filmet tettek tönkre. Lehet valaki nem tudja, de számomra a vonatok elképesztő eleganciával bírnak, igazi fétisem alakult ki velük kapcsolatban, ahova lehet én vonattal utazom. Tudom, országunk nem igazán a tip-top vonatjairól híres, de még ez sem érdekel. Egy vonat zakatol, egy vonat elringat, lehet rajta könyvet olvasni, aludni, sőt még étkezni is, ha kifogjuk azt a luxust, hogy található rajta étkezőkocsi. Miközben egy autóbusz ráz, zötykölődik, semmi kultúrája, történelme, és... sose lehet tudni, honnan tat, hová.

Ha egy történetbe egy vonat szervesen integrálódik az JOBB lesz pusztán ettől. Maga a közeg rengeteg alkotót ihletett meg. Itt van rögvest Alfred Hitchcock, aki a 13-as számú háztól folyamatosan felhasználta a vonatot filmjeiben. Londoni randevú, Idegenek a vonaton, Észak-északnyugat. Vagy könyvekben; Agatha Christie Gyilkosság az Orient Expresszen, Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül, két kedvenc számítógépes játékom közül pedig a The Last Express egész végig egy vonaton játszódik, míg a Broken Sword - The Shadow of the Templars is tartalmaz vonatos epizódot. Persze nem mondom, hogy minden vonatos film tetszett, lásd a nem is olyan régi Snowpiercert, de az egy nézhető alkotás, voltak vele problémáim ez kétségtelen, de arra rá merem mondani, hogy attól mert nekem nem tetszik, bizony az még egy film. DE EZ???? Ez a mozgóképre hányt hulladék.

A film 51.000 milliót termelt csak nálunk a nyitóhétvégén, ergo egy sikerfilmről beszélünk, amit Paula Hawkins sikerkönyvéből adaptáltak. Tudom, mindenki a remakeket gyűlöli, meg a folytatások folytatását, de ez a harmadik kategória, amit hentesbárddal képesek végezni, legyen az bármi, jelen esetben könyv. Teljesen egyértelmű volt a számomra, hogy itt valami nagyon elveszett a celluloidig vezető szakaszon. Mondjuk a narratíva, vagy az írónő stílusa, leírásai. A karakterek megjelenítése, motivációi, a hangulat, meg úgy minden. Fél óra elteltével feladtam, hogy bármit követni tudjak, vagy megértsek, mert a film amolyan Trónok harcásan ugrál a három nő közt, akik a főbb szerepekben tündökölnek. Mellettük összesen három férfi is asszisztál, meg később egy nyomozónő. Hogy ezt jobban feldobják, vagy megkavarják nem csak a nézőpontok közt, de az időben is ugrálunk totál random módon, majd később már a fikció, és realitás közt is.

Egy óra után, már csak azért fohászkodtam, hogy legalább a végén legyen egy csavar, ami mindent megmagyaráz. Amit ugyan meg is kapunk, de az nem egy ÚBAZMEEEEG, hát ilyet kitalálni, ez az író egy zseni. NEM! Ez egy kis pukk, mint amikor úgy csavarod bele a dugóhúzót a parafadugóba, hogy az beleszakad, és aztán vagy belenyomod fakanállal, vagy megpróbálod átlyukasztani, és reménykedni, hogy még ki tudod húzni. Tehát az a meglepetés, ami kellemetlen. Mindezek után elgondolkodtam. Miért vártam ezt a filmet? Miért gondoltam hogy jó lesz? Mert a trailert olyan szemét módon vágták össze, hogy ezt gondoltam: Hmm a csaj a vonaton meglát valamit az egyik házban, talán egy gyilkosság áldozatát, talán magát a gyilkost is, de senki nem hisz neki, és ő sem tud semmit tenni, hiszen a vonat robog tovább, ő meg csak a gyilkosság pillanatát látta egy olyan helyről, ahonnét tehetetlen. A film ezután arról fog szólni, hogy saját nyomozásba kezd a maga egyszerű módján és a film vége diadalt arat. Ez a trailer ezt sugallta, ezt ígérte. Egy izgalmas thrillert. Nyilván a producerek tökéletesen tisztában voltak vele, hogy a végtermék vállalhatatlan, és megpróbálták menteni a menthetőt, a könyv sikere úgyis eladja majd a jegyeket.

Miközben a filmben tíz perc után kiderül, hogy Emily Blunt karaktere masszív alkoholista, - aki az első tíz percben tökéletesen józannak tűnik, maximum kicsit ábrándosnak és motiválatlannak - aki nem mintegy véletlenül lesz tanúja "gyilkosságnak", hanem ő éjjel nappal azt a házat lesi. Legalábbis abban a fél percben amíg a vonat elhalad a ház előtt. Mert Blunt karaktere megállás nélkül vonatozik, közben meg tapicskol az önsajnálatban. Mert nem is azt a házat nézi valójában, sokkal inkább a mellette lévőt, ahol régen lakott, amíg el nem vált a férjétől. Ezek után a film hülyének nézve a nézőt negyedóránként vesz egy ilyen félfordulatot. Főhősünk nem is alkesz hanem pszichopata, mert jó ötletnek tartotta elrabolni az ex új feleségének gyermekét, mert évek óta hazudozik a környezetének és saját magának, és mert a valósággal már teljesen elvesztette a kapcsolatot. Olyan filmszakadásai vannak, hogy azt bárki megirigyelné egy legénybúcsú után.

Az alakítását is szörnyűnek tartom, én imádom Bluntot, most meg ő is bebizonyítja, hogy egy tehetségtelen rendező öt perc alatt makimajmot képes belőle csinálni. Bár könnyen lehet, hogy ezen tovább rontott a kritikán aluli szinkron, ami a szokásosnál is borzasztóbbra sikeredett. Pedig a rendező Tate Taylor csinálta a Segítséget is, szóval valamennyire csak ért a kamerához. De ez az időben, karakterek és realitás, fikció közötti ugrándozás nagyon durván kifogott rajta. Az új feleséget játszó Rebecca Fergusonnak esélye sincs kibontakozni, megismerkedni az ő szerepével, és tragédiájával, mintha nem is azt a nőt látnám, aki olyan izgalmas volt a legutolsó Mission Impossible-ban. A Hét mesterlövészben és Hardcore Henryben is domborító Haley Bennett pedig egy buta szőke, semmi több. Azt se tudja mit akar, illetve, azt hiszi, amíg el nem teszik láb alól.

Férfiak téren se jobb a helyzet, mert az egyetlen aki kiemelkedik a trióból az Luke Evans mert ő legalább mély beleéléssel játssza a kőbunkót, akiről azt hitte hősünk, maga a földre szállt amorózó. Justin Theroux-ról épp eleget mond, hogy az utolsó jó filmje az Amerikai Pszichó volt, Edgar Ramírez pedig... a csajoknak tuti bejön majd. A filmben üdítő jelenség Lisa Kudrow, az már nem annyira, hogy mennyire rosszul öregedett meg.

A párbeszédek olyanok mintha legtöbbször két gyp-s beszélgetne egymással. Illetve nem mintha egy szellemileg visszamaradott írta volna őket, aztán két ugyanilyen előadta volna, és aztán hasonló szellemben szinkronizálták volna. Itt tényleg senki nem lett volna, aki az asztalra csap: Bassza már meg, én színész vagyok, ilyet nem mondok el. Normálisak maguk? Nem viccelek, fizikai fájdalmat okozott ezeket a fogcsikorgatva előadott párbeszédeket végighallgatni. A mindig olyan üde és friss Danny Elfman ezúttal megfelelően asszisztál ehhez a hagymázas rémálomhoz, jellegtelen zenéje elveszik mint egy elhaló kiáltás. Még talán a film képei a legjobbak.

Tehát a film zavaros, miközben csavarosnak akar látszódni, elég hamar rájöhetne a néző ki a bűnös. De nem akar rájönni, mert nem érdekli. Aki meg úgy ül be a filmre, hogy olvasta a könyvet, az ugye többet érthet az egészből, az meg SPOILER! már tudja ki a gyilkos. Érdektelen, unalmas, rossz és hiteltelen színészi játékkal teli, lelketlen és logikátlan, buta párbeszédekkel, és pocsék zenével. És a tetejébe még hosszú is. Majdnem két teljes óra! Ezt a rakás szart a Holtodiglannal egy lapon említeni, ami egy kibaszottul lehengerlő, földbetaglózó mestermű a legnagyobb szégyen, amit ember idén filmes téren elkövethet.

Ne nézzétek meg ezt a filmet, ne költsétek erre a pénzeteket, mert nem jó! A lány a vonaton az idei év egyik, ha nem A legrosszabb filmje. Még ez a cím is félrevezető. Minek hívnak valakit lánynak harminc fölött? Ő egy NŐ! Egy hús vér NŐ. Eszméletlenül nevetségesen hangzik, ahogy lányként hivatkozik saját magára. Lehet könyvben ez is jobb volt, de kimondva nagyon durván gáz. Viszont érthető, hogy miért ezt adták címnek. Mert ha azt mondják ALKOHOLISTA a vonaton, akkor az mindenkit elriasztott volna, mert az igazság legtöbbször fáj.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

Ui: és naná, hogy a vonatnak semmi funkciója nem volt