Éljen Semmelweis Ignác, az anyák megmentője!
"És arra is emlékszem, hogy a kapcsolatunk a Moszkva téri metróaluljáróban ért véget, stílusosan egy borosüveg társaságában: a peron mellett ültünk a földön, és a Dominika bejelentette, hogy lefeküdt egy 17 éves kölyökkel. Amikor megkérdeztem, miért, az volt a válasz, hogy világéletében a Quimby „Fever” című számára akart dugni, és amikor a gyerek felhívta a lakására, és berakta a számot, nem bírt ellenállni a kísértésnek, na erre aztán már tényleg nem tudtam mit mondani."
A Zimmer Feri 2 tényleg olyan, mint a címe, egy ötlettelen, sótlan, vértelen és még fokozhatnám folytatás, aminek ki lehetett volna találni egy „szellemes” alcímet, de minek, amikor bőven elég számára az arab kettes, hiszen ugyanaz a film pepitában, mint az első rész csak ezúttal az ötlet sajnos már ismert.
A Művészetek Völgye Fesztivál idén több programmal várja a fesztiválozókat, mint valaha, akik közel 3000 lehetőségből választhatnak majd július 19. és 28. között Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend helyszínein. A fesztivál ezúttal is számos újdonsággal készül, köztük új helyszínekkel, fenntarthatósági és művészeti programokkal, saját színdarabbal, erősödik a kortárs képzőművészeti kínálat, de idén számos múzeum is látogatható lesz a Völgyben. Visszatér sokak kedvence, a Völgyimpró és a Zenélő Busz is.
Legendás zenészekkel és közönségkedvenc színházi produkciókkal bővült a már bejelentett Művészetek Völgye program. Július 19. és 28. között a fesztivál ezúttal is minden nap különleges előadásokkal készül a Színház Színpadon és a Színház Színpad Templom helyszínen, a Cirque du Tókertben pedig olyan neves előadók lépnek színpadra, mint Zorán, Kern András, Falusi Mariann, Bródy János vagy Dés László, aki ezúttal is kivételes vendégekkel érkezik.
Van ember, akinek be kellene mutatni eme filmet? Egy időben rogyásig adták a csatornák, viszont idén nem adta le egyik sem, úgyhogy gyorsan előszedtem a DVD-t, hogy nosztalgiázzak egy kicsit. S minthogy gyertyaszentelő kapcsán írtam az Idétlen Időkigről, gondoltam, nem hagyhatok ki egy ilyen alkalmat.
A Tükörországot ember legyen a talpán, aki teszem azt tíz évesen felfogja. Ahhoz képest, hogy a folytatás tömve van versbetétekkel, az alapkönyv nem tartalmaz olyan sokat, és ami van, az is illeszkedik a regénybe. Ezen kívül helyet kapott benne egy idegen nevek kiejtését taglaló oldal, amin összesen három – rettenetesen bonyolult – szó fonetikus írása olvasható. A Tükörországot Carroll 1872-ben, hét évvel a Csodaország után írta a nagy sikerre való tekintettel, és egy hasonló szimbólumrendszerre építette rá az egész elbeszélést, mert míg az első könyvben a kártya a fő motívum, itt a sakk lesz.
Off with her head! A Csodaország valamiért sokkal ismertebb. Valószínűsítem, hogy az ismeretlenség homályából előtörő matematikus professzor, ellentmondásos műve, elemi erővel hatott mind a célközösségre, mind a sorok között olvasókra, mind pediglen a cenzorokra. Végül rásütötték a MESE bélyeget, de jól is volt ez így, mert legalább elkerülte az égetést, a vérpadot, meg minden egyebet, amit Viktória királynő olyannyira preferált.
Hogyan születnek barátságok? Egyáltalán, hogyan barátkozzunk? Hogyan lehet megszerezni valakinek a barátságát, akiről tudod, hogy neki biztos nincs szüksége a tiédre? Hát leginkább úgy, ha elhiteted vele, hogy neked sincs szükséged az övére. Amikor egy helyen vagytok látványosan nem szólsz hozzá, és lefoglalod magad valami teljesen mással, de azért mindig találsz valami semleges okot egy-egy interakcióra. Aztán elkezd érdeklődni, mert te olyan más vagy, olyan titokzatos, olyan művelt, olyan vicces. Olyan érdekes. Lassan eléred, hogy ő akarjon barátkozni veled, és a végén fel sem merül benne, hogy ő ezt valójában nem is akarta. Nos, a Saltburn is valami hasonlót próbál elérni a nézővel, de nem sok eredménnyel.
Hát ez nem volt egy nagy eresztés. Igazából húsz évnyi lemaradásomat pótoltam. Mondjuk olyan tizenöt éve már mindenképpen el kellett volna olvassam, csak 15-20 éve ebből mindössze a Valhallás kiadás létezett és az internet hiányának érezhető mivolta nem engedte, hogy beszerezzem. Azt se igazán tudtam mely könyvek képezik az eredeti hat regényt, és mi a sorrend. Aztán telik múlik az idő, és elkallódik a dolog. Pedig a Dűne életem egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt, a legjobb korban húsz évesen olvastam, aztán megnéztem a filmeket, játszottam a játékokkal, csak azok a fránya regények nem akartak jönni. Viszont. Lehet így volt jó.
A most következő kritika archív anyag, Szent Patrick napja miatt kapartam ismét elő. De az Oscaron nem rég csúnyán - és nagyon megérdemelten - leszerepelt Megfojtott virágok miatt is aktuálissá vált. Ez volt a film, ami miatt előfizettem a Netflixre - és azóta se sikerült lemondani, és ez volt a film, ahol Scorsese elkezdte ezt a bődületesen vontatott mesélési stílust. A kritika eredetileg a TheGeek online portálon jelent meg, most minimális változtatással tárom a nagyérdemű elé.