Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Született gyilkosok

2011. december 16. - Santino89

"Csak szeretet ölheti meg a démont. És most reklám." 

Oliver Stone megvásárolta Tarantino második forgatókönyvét, de ő nem olyanfajta rendezőnek tartotta magát, aki csak asszisztál egy jó sztorihoz, neki ennél jóval több kellett. Két másik íróval közösen(akik közül egyikőjük sem alkotott sem ezelőtt, sem ezután bármi figyelemre méltót) szétszabdalták Tarantino eredeti forgatókönyvét. Miért ne, hisz megtehették; Tarantino-nak akkor még nem volt nagy neve a szakmában, mindössze a közepesen sikertelen Tiszta románc szkriptje, és egy kisebb fesztiválsiker, bizonyos Kutyaszorítóban állt a ma már világhírű író háta mögött.

Mindenesetre érdemes elolvasni az eredeti forgatókönyvet (magyarul is kiadták), és megfigyelni a különbségeket. Stone-ék kihagytak egy rakás nagyon ütős jelenetet: a testépítők rajongását az őket örökre megnyomorító sorozatgyilkos párocska iránt, vagy a bírósági részt, amelyben Mickey saját maga ügyvédjeként kivégzi az ellene tanúskodó lányt. Apróbb változásokat lehet észrevenni még az időrendben, de rengeteg mindent egy az egyben meghagytak. A média és ezzel együtt az egész rendszer nagyon erős kritikája, illetve a különböző filmes nyersanyagokra, tévéműsorokra váltás már Tarantino eredetijében megfigyelhető, Stone igazából ezt a koncepciót vitte tovább. És kétségtelen, hogy neki szintén voltak egészen kiváló ötletei ilyen téren, gondolok például a Mallory múltját bemutató sitcom betétre, sőt nekem még az indiános szál is kifejezetten tetszett. Az újságíró, Wayne Gale sokkal emlékezetesebb karakterré nőtte ki magát, akinek remek szöveget írtak, de ugyanígy eltúlozták az eredetihez képest McLusky és Scagnetti figuráját. Mindezzel együtt sokkal erősebbé vált a rendszerkritikus szál Tarantino jóval lazább – bár legalább ennyire brutális - forgatókönyvéhez képest. Viszont nem hunyhatunk szemet afelett az amúgy teljesen felesleges, és a sztori lényegét sértő részek felett sem, melyekben a párocska egymást csalja meg szinte ad hoc módon.

Stone mellett szól még az is, hogy csodálatos színészgárdát hozott össze, mindenki tökéletesen hozza az általa játszott karaktert: Woody Harrelson nagyon tökös és karizmatikus tömeggyilkosként, Juliette Lewis aranyos, nagyon szexi, és végtelenül veszélyes. Tommy Lee Jones még sosem volt ennyire visszataszító, Tom Sizemore pedig még sosem volt ennyire sármos, illetve undorító egyszerre. Robert Downey Jr. Vasembereken és elvonókon innen, még jóval a sztárrá válás előtt fantasztikusan hozza a simulékony „médiagecit” (mely rendkívül találó kifejezés egyébként innen származik, és Tarantino forgatókönyvében sem volt még megtalálható). Ez a karakter igazán sokatmondó, ahogy lenézi, zombinak nevezi a nézőit, de egyetlen motivációja mégis csakis kizárólag a minél magasabb nézettségi mutatók elérése. Mindeközben totálisan érzéketlen, de folyamatosan törekszik a gagyi hatásvadászatra.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Született gyilkosok Tarantino első három forgatókönyve (a másik kettő ugye a Kutyaszorítóban, illetve a Tiszta románc) közül egyértelműen a leggyengébb. Stone helyenként kihagyott belőle nagyon ütős részeket, máshol viszont sokkal inkább kiélezte az egész sztorit. A színészgárda, mint már említettem fantasztikus, mégsem lett szerintem jó film a Született gyilkosokból, pedig így minden esélye meglett volna rá. Ha Stone megelégedett volna ennyivel, akkor mindnyájan sokkal jobban jártunk volna. Azonban, vagy a mérhetetlen egója, vagy a rengeteg elfogyasztott kokain (de talán mindkettő) folytán ezt nem

hagyhatta. Így a Született gyilkosok egy rendkívül különleges, egyedi világú mozi lett. Fekete fehér képek, színes képek, 16 mm-es filmre vett nyersanyagok, animációs betétek, fotók, filmrészletek, döntött kamerabeállások, undorító zöld szűrők, kilpbetétek, tévébejátszások, reklámok és még a ki tudja mi minden váltogatja egymás átlag 2 másodperces vágásonként, aminek köszönhetően élvezhetetlen és kis híján nézhetetlen lett az összkép. Olyan bántó ez az

egész képi világ még ma 17 évvel a film bemutatója után a Transformerses szarok szomorú világában is, hogy az valami észbontó. Ráadásul mindezeket öncélúan, bármiféle értelmes rendezői koncepció nélkül hányta Stone egymás hátára. Én igazán elismerem, sőt tisztelem filmek esetében az egyedi megoldásokat, a különlegességeket, de a Született gyilkosok az élő bizonyíték arra, hogy ez önmagában kevés.

Azt viszont semmiképpen sem mondanám, hogy ne érné meg legalább egy esélyt adnunk a Született gyilkosoknak. Már csak a médiáról alkotott kritikája okán is ezerszer inkább ajánlanám minden tévé előtt senyvedő zombinak, mint a VV 8-at, vagy a Győzike visszatért. Bár azonosulni csak a tömeggyilkos, ám szerelmes párocskával tudtok, mert ez a mozi azt suggalja, hogy még ők a legkevésbé romlottak ebben az egész gyomorforgató rendszerben.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása