Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2014 legjobb filmjei (Lazók)

2014. december 29. - Lazók György

Ez az év se változtatott a filmiparban uralkodó trendeken, ám az érdektelenre csiszolt folytatások, rebootok, és képregény-adaptációk özönében továbbra is készülnek izgalmas, eredeti filmek, amik nem egy tízéves intelligenciájára vannak szabva. Csak nehezebb őket megtalálni. Elsikkadnak a heti nyolc premier között, vagy el se jutnak hozzánk. Idén emiatt nem csupán a hazai mozi- és DVD-bemutatókból válogattam, hanem a „netes premierekből” is. A visszaszámlálás húszról indul, kezdjünk is neki!

2014-title2.jpg


20. Halhatatlan szeretők

2014-lovers.jpg

Az egykor meghatározó kultfilmes, Jim Jarmusch a maga ízléséhez igazította a vámpírok mítoszát. A visszatérését jelentő alkotásban inkább intellektuális lények ők, mint vérszívó szörnyetegek. A Halhatatlan szeretők erős hangulatképekkel és száraz humorral dolgozik. Jarmusch karakterei tanulmányozása mellett nem foglalkozik a cselekménnyel, ám olyan jól el lehet merülni világában, hogy ez sokáig nem jelent problémát. Egyedül a film lezárása fordul át toporgásba. Az éj csendes szépségét már antológiájában, az Éjszaka a földönben is csodásan megragadta, a vámpírlét pedig kiváló lehetőséget biztosít a rendezőnek, hogy merengő körutazásokat tegyen a sötétségbe borult, pusztuló Detroitban. A vámpírfilmek törzsközönségének vajmi keveset tud nyújtani, de azok számára, akik szívesen elfilozofálgatnak az öröklét mibenlétéről, annál többet.

 

19. Godzilla

14-18.jpg

A szörnyek királyának legújabb reinkarnációja nem annyira izmos, mint az érkezését előkészítő reklámkampány, azonban a konkurencia javát így is maga alá gyűri. Gareth Edwards nagyobb komolysággal és tisztelettel nyúlt a japán ikonhoz, mint tette azt Emmerich a maga idejében, de végeredményben az ő alkotása is egy buta látványfilm lett, csak ügyesebben leplezi. A legelőnyösebb változáson maga Godzilla esett át, aki már nem csupán egy óriásira nőtt gyík, hanem egy földön járó isten. Az emberek – beleértve sajnos a dögunalmas főszereplőket is – a legtöbb, amit tehetnek, hogy jelentőségteljesen bámulják őt, ahogy helyrekalapálja a természet elfajzásait. A kolosszusok összecsapásával pofátlanul megváratnak, a mézesmadzagot újra és újra elhúzva az orrunk előtt, de mikor akcióra kerül a sor, annak minden perce tömör gyönyör. Godzilla több sebből vérezve is elvégezi, amire teremtetett.  

 

18. Sírok között

14-17.jpg

Liam Neesont se akármilyen élvezet nézni, ahogy kiosztja a népeket. A régi motorosnak számító forgatókönyvíró, Scott Frank filmjében is elcsattan pár pofon, ám nem az akcióról szól, mint azt az előzetesek igyekeztek sugallni. A Sírok között annak az időnek a kései darabja, amiben rendíthetetlen magándetektívek uralták a mozivásznakat. Ekkoriban a szavak és a tettek súlya anélkül is elég nagy volt, hogy lövöldözéssel adjanak nekik nyomatékot. A Lawrence Block sokadik Matt Scudder-regényét adaptáló krimiben különösebb meglepetések nélkül áll össze a rejtély, ugyanakkor a tét közben egy elrabolt lánnyal is gazdagodik. Mint tudjuk, az ilyen helyzetek megoldásában Neesonnak nagy gyakorlata van. Az elnyújtott végkifejletben módot is kap, hogy használja különleges adottságait, a film mégis inkább azért a noirokat idéző hűvösségéért érdemel helyet a listán, amivel eljuttatja hősét a leszámolásig.

 
17. Harag

14-16.jpg

David Ayer annyi zsarufilm után most egy II. világháborús akciófilmmel próbálkozott, amiből éppen olyan kevés akadt az utóbbi években, mint jó krimiből. A Harag felemásan sikerült, így megosztotta a Filmbook csapatát is. Tény, hogy vannak benne sekélyesen kidolgozott szereplők; mesterkélt párbeszédek, amiknél sokkal kifejezőbbek a képei, és a végén bizonyos tekintetben szembefordul azzal, ahogy addig kizárólag a túlélésre törekvő katonáit bemutatta. Ezzel együtt a háborút Ayernek idealista rizsa nélkül, Ryan közlegényt is elsápasztó brutalitással sikerült bemutatnia, amiért már önmagában jár a pacsi. A Steven Price csodás zenéjével kiegészülő csatajeleneteken kívül emlékezetes marad még belőle a reggeli, ami egy békés pillanattal ajándékozhatná meg a szereplőket. Ebbe trappolnak bele aztán a bajtársak és elintézik, hogy semmi szép ne maradjon belőle.

 

16. A megtisztulás éjszakája: Anarchia

14-14.jpg

Amerika se néz biztató jövő elé, legalábbis James DeMonaco szerint, akinek a világában egy estére minden bűncselekmény engedélyezett. A film első része alig egy éves, mégis szinte teljesen kikopott az emlékezetemből. Csak annyi maradt meg belőle, hogy nem használta ki az alapötletben rejlő lehetőségeket. A folytatásnak volt hová fejlődnie, és a várakozásoknak a film kivételesen meg is felelt. Az író-rendező ezúttal kivisz minket az utcára, bele az éves irtás sűrűjébe, aminek alkalmunk van megismerni a valódi hátterét, a cselekmény mégis pergő marad. A második felvonás előnyére vált, hogy a feszültség helyett az akciót helyezte előtérbe. A fokozatosan megkedvelhető szereplők közül messze kiemelkedik Frank Grillo, akiről ordít, hogy a Megtorló diszkont változatát játssza, de olyan jól, hogy megérné rábízni az igazit.

 

15. Országúti bosszú 

14-15.jpg

A nagy becsben tartott Animal Kingdom rendezője, David Michôd az év legvalószínűtlenebb párosát hozta össze a civilizáció széthullása után játszódó drámájához. Az Országúti bosszúban Guy Pearce és Robert Pattinson egy ellopott autó miatt lépnek szövetségre. A két színész ugyan távolról sincs egy súlycsoportban, mégis az Alkonyat-sorozat árnyékából kitörni próbáló Pattinson az, aki egyszerű jelenlétével életet visz a nihilbe. Azt hihetnénk, hogy a jószándékú srác pozitív hatással lesz társára, de épp fordítva történik. A megmaradt emberségét is eltemetni készülő alak kezdi megmérgezni a kölyök lelkét. Guy Pearce egyetlen tekintettel képes elmondani karaktere történetét. Az általa játszott kíméletlen férfi és a gyámolításra szoruló fiú akár barátokká is válhatna, azonban a maguk választotta út végén nincs más, csak halál. Michôd az újrakezdés reményének utolsó darabját a szemünk láttára rakja sírba.

 
14. Egy szerelem története: a nő + a férfi

14-13.jpg

Ned Benson duplafilmjét, melyben egy pár különválását mutatja be két egyéni szemszögből, fesztiválkörökben nagy kíváncsisággal várták. A rendező nagyformátumú kísérletéhez felkapott színészeket nyert meg. A magyar címben van némi félrevezetés, szerelmet itt csak nyomokban találunk. Leginkább emlék formájában tör elő a főszereplőkből, akik gyermekük elvesztését próbálják feldolgozni. A nő lassan, kínok között szedi össze magát, míg a dühét a környezetén levezető férfi élete darabjaira hullik. Benson annyira adott szereplője nézőpontjára fókuszál, hogy a pár másik tagja háttérbe szorul. Ugyan bejárják a maguk útját, mely néhányszor keresztezi egymást, a teljes képet csak a két felet összerakva kapjuk meg. A lassan csordogáló filmekhez jó adag türelem, és megfelelő hangulat se árt. Nem mesteri, de szép próbálkozás volt ez Benson részéről, amit főképp a most is kiváló Jessica Chastain és James McAvoy kedvelőinek tudok ajánlani.


13. Szaftos szavak

14-12.jpg

Betűző verseny. Így kapásból kevés jut eszembe, ami ennél unalmasabb lehet, az inkább komikusként ismert Jason Bateman mégis eköré építette fel első rendezését. Hogyan lehetne érdekesebbé tenni? Kezdetnek megteszi egy főszereplő, aki a legkevésbé se illik a gyerekeknek megrendezett vetélkedőhöz. Például egy szabadszájú tapló. Egy férfi, aki kihasználva egy kiskaput, bejut a versenyre és sorba alázza le a kölyköket a legarcátlanabb pszichológiai csel bevétésétől se tartva. Bateman lubickol a magára osztott szerepben. Rendezésében sokkal több élet van, mint azokban a felejthető vígjátékokban, amiket amúgy be szokott vállalni. Mikor a film az egyik rivális kissráccal kialakuló barátságáról kezdett szólni, nagy volt az esélye, hogy a történet belesüpped az unalomig ismert fordulatokba, de olyan lazán játszotta ki érzelmi kártyáit, amit megirigyelhetne tőle a hasonló kapcsolatot bemutató St. Vincent, mely Bateman alkotásával ellentétben eljutott a hazai mozikba.

12. A Grand Budapest Hotel 

14-11.jpg

Wes Anderson aktuális filmje, mint rendesen, kívül-belül magán viseli a kézjegyét. Talán nem olyan könnyen szerethető, mint a Holdfény királyság, de éppúgy tele van különc figurákkal; egyszerű, mégis ötletes képi megoldásokkal. Technikailag a film legérdekesebb része a 4:3-as képarány, amit olyan szépen használ, hogy sajnálni lehet, hogy ma már egy nagy rendező se alkalmazza. A sztori bár egy képzeletbeli országban játszódik, Európa, és ezen belül Magyarország viharos történelmére rá lehet ismerni. A filmben szinte az abszurditásig fokozódik, miképp adja Hollywood apraja-nagyja egymásnak a kilincset. A centrumban a Ralph Fiennes játszotta szoknyavadász főportás és apródjának kalandjai állnak. A szétszórt történetnek az ő párosuk, illetve a játékos humor ad lendületet. Mint a legtöbb egyéni látásmóddal rendelkező alkotónál, úgy Andersonnál is fennáll a veszélye, hogy önismétlővé és manírossá válik. Ennek A Grand Budapest Hotelben vannak előjelei, ám összességében továbbra is rokonszenves színfolt ő Hollywood egén.

 

11. A holnap határa 

14-10.jpg

Tom Cruise nem múló bizonyítási kényszere a nyár legszórakoztatóbb popcornfilmjét eredményezte. Doug Liman rendezésében a Világok harca találkozik az Idétlen időkiggel, a furcsa kombináció pedig a vártnál is ütőképesebbnek bizonyul. A csontra rágott inváziós műfajnak a folyton ismétlődő nap ötlete érdekes csavart ad. Tom Cruise többször hal meg a filmben, mint egész karrierje során, amit a vele kevésbé szimpatizálók bizonyára nagy örömmel néznek végig. A II. világháborút idéző partraszállás bármilyen fantasztikusan van megcsinálva, elkerülhetetlenül monotonná válhatott volna, de a készítők mindig képesek frissen tartani a történetet. A holnap határában remekül keveredik az akció és a humor. A film sokkal viccesebb, mint amire előzetesen számítani lehetett. Cruise-t gyáva katonaként látni üdítő, ám persze nem marad el, hogy végül szuperhőssé ne váljon. A holnap határát csak még élvezetesebbé teszi a mellékszereplő gárda, élén a keménycsajként is szexi Emily Blunttal és a jeleneteket rendre lenyúló, mindig szívesen látott Bill Paxtonnal. 


10. Cold in July

14-9.jpg

Szégyenszemre Jim Mickle fesztivál kedvenc krimije elkerülte a honi forgalmazók figyelmét. A film Joe R. Lansdale regénye alapján készült, akinek több könyve is megjelent hazánkban. Mint a legtöbbjük, a Cold in July is Amerika déli részén játszódik. A Michael C. Hall (Dexter) játszotta képkeretezőhöz egy éjjel betör valaki, és ő ijedtében lelövi az illetőt. Az egyszerűnek tűnő esetről hamar kiderül, hogy jóval szövevényesebb a háttere, mint gondolnánk, de ennél többet a történetről bűn lenne elárulni. A film a legnagyobb természetességgel vált rendszeresen műfajt. Thrillernek indul, majd csavaros krimibe fordul, hogy modern westernként fejeződjön be. A humorral oldott műfaji zsonglőrködés közepette a sztoriban marad egy-két lyuk, azonban remek karaktereit – köztük Don Johnson emlékezetes magánnyomozóját – illetően következetesen megy végig a férfitörvények által kikövezett úton. A főszereplők folyton változó viszonyrendszere külön érdekfeszítővé teszi a filmet, melyet feltétlenül látnia kell annak, aki szereti a régimódi, kiszámíthatatlan történeteket. 

 

9. 12 év rabszolgaság

14-8.jpg

Steve McQueen alkotása meglehet jobban járt volna, ha nem ítélik oda neki a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, mivel okkal sejthető politikai korrektség közrejátszása győzelmének hátterében, amitől csak nehezebb elhinni, hogy tényleg jó. Ami azt illeti, méltán nevezhető alapfilmnek is a témájában. Készítői egyszerűen, mégis erőteljesen mutatnak rá, mitől annyira égbekiáltó a rabszolgaság intézménye. A főszereplő Solomon Northupot nem csupán a családjától, a jogaitól és a szabadságától fosztják meg, hanem az emberi mivoltától. Haszonállat lesz, egy tulajdon, amivel azt tesznek, amit akarnak. Akár halálra is verhetik, de a film célja nem az, hogy addig dörgölje az orrunk alá az ostor verte sebeket, míg rosszul leszünk. A kilátástalan mindennapokat nézzük végig, melynek során ez a művelt és intelligens férfi fokozatosan feladja a tartását és engedelmes rabszolgává válik. Így megy el 12 éve.

 

8. Minden odavan

14-7.jpg

J.C. Chandor filmjére mondták, hogy a Gravitáció a tengeren, amiben van is némi igazság. Robert Redford szintén a semmi közepén harcol túlélésért, ám Sandra Bullockkal ellentétben ő csak megára számít. Sehol egy jópofáskodó George Clooney, aki rakétával a hátán megmentené a szükség óráján. A Minden odavan egy letisztult, egyfős dráma, ami egy vihart nem számítva még csak nem is törekszik arra, hogy látványosan bajba sodorja főszereplőjét. Fontosabb a készítők számára, hogy bemutassák miként éli meg a sokat tapasztalt főszereplő az eseményeket. Láthatóan nem esik kétségbe például, amikor léket kap a hajója. Megszokta, hogy mindent meg tud oldani egymaga. Ez a magabiztosság mállik le róla apránként, hogy a filmtörténet legindokoltabb bazmegelésével kétségbeesésbe forduljon át. A Minden odavanban nagyobb a csend, mint az űrben, de ez hozzátesz a hangulatához. Redford a kifáradásra utaló A hallgatás szabálya után újra megmutatta, hogy korai lenne őt leírni.     

  
7. Világvége

2014-world.jpg

A Cornetto-trilógia záródarabjában Edgar Wright a horror és az akciófilm után a sci-fi műfajra szabadította rá a Simon Pegg - Nick Frost párost. A filmet először a tavalyi Cinefesten láthattuk, de a széleskörű bemutatásra csak idén kerülhetett sor. Mivel a rendezőnek mifelénk nincs akkora bázisa, a plázamozikat elkerülve egyből DVD-n és Blu-rayen jött ki. A Világvégéből a korábbi részekkel szemben nem lett azonnali kedvenc, még a hűségesnek mondható rajongók is húzták a szájukat, pedig a túlértékelt Vaskabátokra köröket ver rá. A történet sokáig semmi jelét nem mutatja a sci-finek, majd úgy szabadulnak el benne a gyilkos robotok, mint a vámpírok az Alkonyattól pirkadatigban. Felsejlik a zsáner több régi darabja, de a középpontban inkább az iskolai barátok között felszínre kerülő tüskék, és úgy általában az emberiség hülyesége áll. A film első fele határozottan jobban sikerült a másodiknál, melyet a színészek közötti hibátlan komikus összhang hajt előre. Utána leginkább egyik kocsmából rohangálnak a másikba. A szereplők alkoholszintjével egyenes arányban nő az akciójelenetek száma is, melyek a maguk módján szintén mókásak. A lökött befejezés méltó a trilógia hírnevéhez. A kisebb hibák ellenére tehát ennek a Cornettonak is ott a helye a többi között.


6. Holtodiglan

14-6.jpg

David Finchertől a Hetedik óta elvárják a nézők, hogy lepje meg őket. A Gillian Flynn bestsellere alapján készült Holtodiglan már a szereposztással sokkolt. Ben Affleck rendezőként elért sikereivel helyreállította a karrierjét, de színészként még mindig a Pearl Harbor és Gigli sztárjaként élt a köztudatban. Előadói eszköztára azóta se bővült jelentősen, viszont a meglévőt végre érdemben kamatoztathatta. A felesége megölésével megvádolt Nick Dunne szerepét mintha ráöntötték volna. Ha valaki, hát Affleck tisztában van vele, hogy milyen az, amikor valakit újra és újra szétszed a média. Fincher jól tudta, hogy színészét éppen annyira lehet utálni, mint szeretni, ettől a kettősségtől pedig Nick még kevésbé kiismerhető. Ahogy a főszereplő házaspár, a film se az, aminek látszik. Úgy tesz, mintha krimi lenne, de valójában morbid humorú, kegyetlen szatíra a házasságról. Férj és feleség harcában Affleck méltó „ellenfele” Rosamund Pike. Félelmetes alakítása láttán kétszer is meggondolod, hogy tudod-e, mi jár annak a fejében, aki melletted fekszik.    

 
5. Éjjeli féreg

14-5.jpg

A forgatókönyvíróként idáig alig-alig villantó Dan Gilroy első, de annál jelentősebb rendezésében egyszerre nyújtja egy pszichopata felemelkedésének a portréját, valamint erős kritikáját az elbúlvárosodó híradózásnak. Gilroy, ahogy a vérre és tragédiára vadászó Louis Bloom kamerájának a nézőpontjára vált, minket, a film nézőit is a cinkosává teszi. A főszerepet játszó Jake Gyllenhaal az utolsó gesztusig felépítette magában a szerepet, és ijesztő átalakuláson ment át, hogy minél hitelesebb legyen. Ahogy az a nagy alakításoknál megfigyelhető, az egész figura lényege ott tükröződik a szemében. A film során a város fényeiben úszó éjszaka arcot kap. Képi világa és James Newton Howard atmoszférikus, enyhén ’80-as éveket idéző zenéje okán történhetett, hogy többen a Drive-ra asszociáltak, pedig a film több rokonságot mutat a Taxisofőrrel. Le merném fogadni, hogy az Éjjeli féregnek is meglesz a maga kultusza. Tükre a kornak, amelyben élünk. Odakint egyre tülekednek a Louis Bloomok, hogy megszerezzék, ami szerintük jár nekik, és közben akaratlanul is a maguk képére formálják a világot. 

 
4. A rajtaütés 2.

14-4.jpg

Gareth Evans filmjének első része agyatlan vagdalkozás volt, azonban a folytatásban ez már a múlté. A történet nem csak sötétebb és összetettebb, de jóval színvonalasabban van megírva. A szereplők árnyaltak, a dialógok természetesebbek, a verekedések pedig pont addig tartanak, ameddig kell. Evans olyan biztos kézzel vezeti a cselekményt, mintha az előző résszel az összes tanulópénzt egy részletben kifizette volna. Elsőre megrettentem attól, hogy a film két és fél órás, de a rendező végig a lényegre összpontosított. Aki látott legalább egy beépített rendőrökről szóló filmet, annak nem fog újat mutatni, de műve nem is marad el az ismertebb daraboktól sem. Az akciójelenetek, melyekre már az első rész idején elkezdtek felkészülni, annyira magasra teszik a lécet, ahonnan nehéz lesz a film készítőinek is elérni, ha valóra váltják ígéretüket és elkészül a trilógia utolsó fejezete. A rajtaütés 2 az egyik legnagyobb minőségi ugrás, amit folytatás produkált. Csak azoknak okozhat csalódást, akik az első rész egyszerűségét várják el tőle. 

 

3. Nebraska

14-3.jpg

Bevallom, nem rajongok különösebben Alexander Payne munkásságáért, de azzal, hogy Bruce Dernre osztotta új rendezése főszerepét, máris felkeltette az érdeklődésemet. Az alulfoglalkoztatott, veterán színész egyetlen jelenettel képes maradandó nyomot hagyni maga után, így abban biztos voltam, hogy miatta érdemes lesz megnézni a Nebraskát. A film puritán, fekete-fehér képeiből egy sivár Amerika rajzolódik ki, de ebben a szegényességben is van valami a szépség. A történet szerint Dern egy reklámlevél miatt azt veszi a fejébe, hogy nyert egy millió dollárt, és ráveszi a fiát, hogy menjenek el érte. Payne minden sallangot elhagyva, szimpatikus minimalizmussal mesél. Bob Nelson csodás forgatókönyve nem is igényel mást. A szűkszavú beszélgetések rengeteget árulnak el a szereplőkről. Az öreg bolondsága, egyszerű vágyai mögött is képesek pár szóval feltárni az embert. A befejezést ezerféleképpen el lehetett volna rontani. A keserű realitással való ütközés elkerülhetetlennek látszott, ám, ahogy megoldották, az nem csupán meglepett, de könyékig meghatott. Apáknak és fiúknak egyaránt kötelezővé tenném a film megnézését!   


2. Amerikai botrány

14-2.jpg

David O. Russell rendesen magára talált mióta a Multik haza! című izéjével felborzolta a népi kedélyeket. Ahogy a Napos oldal felállította azt a tételt, hogy egy kicsit mind lököttek vagyunk, úgy az Amerikai botrány szerint mind szélhámosak is. Ha nem másokat, akkor hát magunkat csapjuk be. A történet ugyan egy nagy átverés körül forog, a menetét mégse ez határozza meg, hanem a karakterek egymáshoz való, összekuszálódó viszonya. David O. Russellt igazán ezek a személyes vonatkozások érdeklik, és nagy tehetséggel bontja ki őket. Ehhez akkora teret biztosított elképesztő színészgárdájának, amekkorára csak módja volt. A ’70-es évek divatját, zenéit az Amerikai botrány rendkívül szórakoztatóan használja fel. A hossza ellenére nem az a leterhelő dráma, ami elveszi az élettől is a kedvet, épp ellenkezőleg. Russell filmje az év kevés kihagyhatatlan darabjainak egyike, mely inkább idézi Scorsese fénykorát, mint az öregedő mester legutóbbi munkái. 

 
1. Snowpiercer 

14-1.jpg

Joon-ho Bong filmjével nálunk sajnos próbálkozni se mertek, gondolván, hogy aki akarta, az már rég letöltötte a netről. Valószínűleg így is van, mégis hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki boldog lenne, ha ezt a bámulatos alkotást óriásvásznon láthatná! Mert ritka az a filmcsemege, ami a szemet és az agyat egyformán úgy jóllakatja, mint a Snowpiercer. Amellett, hogy elsőosztályú akciófilm, átkozottul erős szociális kommentárral bír. A történet a megfagyott, jövőbeli földön játszódik, mikor az emberiség maradéka egy vonaton rója köreit. A szegények a hátsó részben, szörnyű körülmények között tengődnek, ám Chris Evans vezetésével lázadás veszi kezdetét. Minden vagon, ahová velük együtt jutunk el, más meglepetést rejt. Egy elképesztően véres összecsapás következik vagy a borzalmas igazság egy újabb darabját ismerjük meg, sose tudhatjuk. A rendező bátran keveri a műfajokat. A groteszk poénok és a brutális akciójelenetek bármennyire is telibe találnak, olyan eklektikus elegyet alkotnak, amely nyitott hozzáállást követel. A Snowpiercer nem a könnyen besorolható filmek közé tartoznak, de, aki pont ezeket unja, annak nagy élményt fog jelenteni.

Ha nem volt elég, íme Santino kolléga éves listája.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.30. 17:32:28

Te mazochista vagy öregem! Húsz filmes toplista áááá, belehalnék se csinálnék ilyet :D

Godzilla - egy toplistán????? jézus mária, ezért kell csak top10-et csinálni, akkor nem derülnek ki az ilyen nemi eltévelyedések :D nagyon ritkán vettem részt olyan vetítésen aminek megítélésében ennyire egyöntetűen nyilatkozott volna a sajtóközönsége. Lényegében Lisztes után te vagy a második ember aki ezt a filmet valamennyire elfogadja ;)

Megtisztulás éjszakája - most attól, hogy a házból kivitték a városba a dolgot még nem lett jó. Nem tudnak mihez kezdeni az ötlettel. Látszólag az érződik ezen a filmen, hogy öööö a Kaptár is ezt csinálta, akkor csináljuk mi is. DE! A kaptár akármennyire gagyi van stílusa, és emlékezetes karakterei. Ennek? Igyekeznek bemutatni a különféle szálakat, deee hát nem kezdenek vele semmit. A javulás mondjuk látszik, ha így haladnak kb. a 27. 28. folytatás már egy egész nézhető filmecske lesz.

Egy szerelem története: a nő + a férfi - ez a film nagyon érdekel, remélem minél előbb sort tudok keríteni a megtekintésére.

A Grand Budapest Hotel - szintén nézős már bekönyvjelzőztem :D

A holnap határa - ez a film viszont túlságosan lent van. Holnap majd kiáradozom magam, az év majdnem legjobb filmje, nagyon sokat agyaltam melyiknek adjam oda e megtiszteltő címet, végül egy paraszthajszállal mégis lemaradt. Ahhoz képest, hogy "ez az én filmem" örülök, hogy végül mindenki filmje lett.

12 év rabszolgaság - nagy kihagyása az évnek, de az Isaura sorozat után én valahogy kerülöm ezt a témát, azért majd megtekintem.

Világvége - ez viszont valóban szuper, magam is kiáradoztam róla ... ööö magam az oldal felületén. Nekem a legjobban tetszett a Cornettoból

Holtodiglan - ez a hamarosan elkövetkező Mozimaraton egyik biztos befutója, minthogy az utóbbi 3 hónapban már a monstre filmek lefutottak (Hobbit, Interstellar maradt már csupán). Amúgy engem Fincher nem lepett meg a hetedikben.

Éjjeli féreg - szintén tervben van, már a bemutatója megvett.

A rajtaütés 2. - engem nem kapott el annyira a rajtaütés láz, az első részre már nem is emlékszem, de azért hivatalból majd megsassantjuk ezt is.

Amerikai botrány - ez viszont... hát erre szavakat se találok. Hogy ez a film bármilyen listán ennyire előrepofátlankodjon. Írtál róla az oldaladon, mert mindjárt meg is keresem. Tényleg Botrány ez a film, pláne hogy ennyi Oscarra jelölték, de szerencsére elhasalt, nagyon megérdemelten.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.12.30. 18:01:49

@scal: A Godzillában elsőre én is inkább a rosszat láttam meg, de másodjára inkább tudtam értékelni, amit jól csinált. Mondjuk ehhez kellett, hogy feliratosan nézzem meg, mert a szinkron gyilkolja filmet. Főleg Háda jár ebben az élen, akinek a tolmácsolásában Cranston a világ legszarabb színészének tűnik.

Az Amerikai botránnyal úgy veszem észre sokan nem tudnak mit kezdeni. Fura, mert a film erényei annyira önmagukért beszélnek, hogy nem is érzem igazából szükségét, hogy megvédjem.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.30. 18:53:27

@Lazók György: pedig nem ártana, mert amíg néztem olyna érzésme volt, hogy most pont ez kapálódzott hogy Filmesítsetek meg, itt vagyoook, vegyetek már észreee Köszi!!!! Az alakítások zseniálisak... és ennyi :D 70-es években játszódik, de ennyi

Godzilla meg - az egyetlen amire itt rácsápolt a nép, hogy végre megint készült egy nyugati Godzilla és lemosta a "az nem Godzilla, csak Godzillácska" Emmerich akármit, meg visszatért a szörny eredeti alakjához, de ezt leszámítva annyi sebből vérzik, hogy úúúúú eeeeee

lehet majd megnézem szinkron nélkül is, mert az igaz, hogy manapság már ritka a jó és igényes szinkron, dee alapvetően az egész szörnytéma rémségesen túlhaladott... kb mintha jó ötletnek tartanák, hogy egy majom két gépfegyverrel irtson lóhátról

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.12.30. 19:26:08

@scal: Nekem bármikor jöhet egy jó szörnyfilm. Minél nagyobb dögökkel, annál jobb. Még a Tűzgyűrűt is élveztem, pedig annak legalább annyi, ha nem több rákfenéje volt, mint az új Godzillának.

Az Amerikai botrányban nem éreztem semmiféle kapálózást. Szerintem, ha egy film azzal rengeteget el tud árulni egy szereplőről, hogy annyit mutat, ahogy megfésülködik, az valamit nagyon jól csinál.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.30. 20:55:40

@Lazók György: jó hát végül is a te listád, de a botrányban NEM a szereplőkkel volt a gond, azt én is mondtam hogy jók voltak, inkább az, hogy ezekkel a karakterekkel aztán nem nagyon tudtak mihez kezdeni

a Tűzgyűrűnek is vannak hibái, de nem annyi mint a Godzillának, pl. a film 90%-ban robotokat és szörnyeket látunk, és nem csukódik be egy ajtó, amikor már éppen megérkeznének

ráadásul a Tűzgyűrűben az emberek a kezükbe vették a sorsuk irányítását, míg a Godzillában rábízták magukat egy szörnyre, hogy az majd "let them fight" jól megmenti őket a két másik szörnytől, akik atombombát esznek reggelire

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.12.30. 22:23:55

@scal: A 90 százalék azért erős túlzás. Rengeteg időt elvesz pár irritáló karakter, mint amilyen az ázsiai csaj. A Godzillában, ha el is kapják az akciót, de többnyire történik valami, míg a Tűzgyűrűben vannak részek, amik totál feleslegesek és csak nyújtják az amúgy is vékony sztorit. Legalább húsz percet lazán ki lehetett volna vágni belőle.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.12.30. 23:19:15

@Lazók György: a Tűzgyűrűben engem leginkább a két idióta comic relief idegelt, az ázsiai csaj egem nem idegesített, lévén az egyik főszereplő volt :D

lehet meg lehetett volna vágni a Tűzgyűrűt, majd újranézem, deee a Godzillából viszont kb ugyanennyi az ami értékelhető anyag, még ehhez kellett volna minimum 70 hasonló hasznos percet leforgatni, kivenni belőle KickAsst, és Cranstoint megtenni főszereplőnek, Watanabet meg nem bábként rángatni

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2015.01.02. 13:32:17

Én inkább azt éreztem az Amerikai botránynál, hogy lenne ott a háttérben egy nagyon jó sztori, csak éppen magasról tesznek rá, mert az a lényeg, hogy a színészek hogyan fürdenek a saját dicsfényükben. Alapvetően pedig ez baromi öncélúvá, sőt unalmassá tette nekem a filmet.

A Godzillát nem is értem úgy egyáltalán, hogyan találhatja valaki jónak :D De megyek is vissza Transformerst nézni.

A Cold In July-t viszont a te ajánlásod miatt néztem meg, úgyhogy azt köszönöm szépen, mert megérte.

Az Éjjeli férget nagyon hasonlóan látjuk ezek szerint, mert nem szándékosan ugyan, de mindkettőnknél 5. lett.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2015.01.02. 14:32:40

@Santino89: A karakterek, nem pedig az őket játszó színészek vannak a középpontban. Bárki, aki mást gondol, az szerintem lemaradt a lényegről.
süti beállítások módosítása