A Zero kapcsán egy kávé mellett beszélgettünk Tóth Orsival, hogyan is került Nemes Gyula legújabb játékfilmjébe, hogyan látja önmagát és helyzetét a mai világban mint színésznő.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Én elsőként az Egyetleneimben találkoztam veled. Ott láttalak meg először. És az a film is zavaros volt, de nem ennyire. És annak volt egy hangulata. Onnantól vadászom a filmjeidet. Úgy látom, az elmúlt tíz évben nem használják ki a tehetségedet, amennyire lehetne.

Én azt gondolom, hogy Magyarországon nincs annyi film. Hogyha ennél több filmben látnám magam, akkor már én sem hinném el saját magamat. Azért nem készül annyi minőségi film az országban, és mindenben én sem szeretnék szerepelni. Ebből a szempontból elég válogatós is vagyok. Nem mintha túl sok filmet visszautasítottam volna, de eleve nem is keresnek meg olyan filmekkel, amelyek tipikusan közönségfilmek.

Miért lehet ez? Beskatulyáztak talán?

Egyrészt szerintem igen. Másrészt valakinek ez jobban áll. Valószínűleg én sem szeretnék abba a kategóriába kerülni, hogy egy olyan fajta húzónév legyek, ami a munkám nívójának már nem tenne jót. Ha csinálok valamit, azt szeretem úgy csinálni, hogy abban én magam hitelesnek érezzem saját magam. És hogyha ezt túl sokat játszom, vagy túl sokat adok ki magamból, akkor én nem tartom hitelesnek egy idő után.

Tehát inkább a minőségre törekszel a mennyiséggel ellentétben?

Szerintem a kevesebb több, igen.

Egy olyan filmben, mint például a Megdönteni Hajnal Tímeát el se tudnád képzelni magad, akár főszerep, akár mellékszerep?

Nem. És ez nem a filmet degradálja, vagy a benne lévő színészeket, hanem egyszerűen nem tartom erre a feladatra alkalmasnak magamat. Én nem tudnám megcsinálni azt és ott úgy, amit azok a színészek, az adott feladatban. Én nem vagyok egy ügyes színész.

Szerinted nem? Nagyon kritikus vagy magaddal szemben.

Egyáltalán nem. De nem kritikusan, hanem inkább reálisan látom magamat. Vagy legalábbis remélem. Nagyon sokáig színésznek se tartottam magamat ebből a szempontból. És ezt most nem rossz értelemben mondom, hanem, hogyha nem hiszem el azt, amit csinálok, nem hiszek benne, akkor sajnos egész egyszerűen nem tudom megcsinálni. Azért már elég sokat tanultam a szakmából, sok technikát, de nem vagyok technikás színész. De nagyon sok mindent megtudok hitből csinálni, de csak ha én magam elhiszem.

Akkor olyan szerepeket keresel, amelyekben kicsit megtalálod önmagad?

Olyanokkal találnak meg, hála Istennek. Tehát nem kell magam beleerőszakolni. Ami abszolút nem én vagyok, azt el se tudnám képzelni, hogy eljátsszam.

Olvastam, hogy te eredetileg nem is színésznőnek készültél.

Nem ragaszkodom ehhez. Nagyon szeretek színész lenni, nagyon szeretem ezt a pályát. De nem mindenáron. A magamutogatás része, és ez most lehet kicsit nevetségesen hangzik, meg kicsit hihetetlen is, de egyáltalán nem érdekel. És nem is csak a celeb része, hanem hogy mondandó nélkül kiállni egy színpadra, vagy benne lenni egy filmben. Az szerintem sokkal nyomasztóbb, mint nem lenni benne.

Mesélnél egy kicsit, mégis hogyan lettél színésznő?

Igazából véletlenül, gyakorlatilag elmentem felvételizni. Nagyon sok osztálytársam ide készült, és nagyon jó lett volna velük együtt lenni, meg benne lenni a csapatban. De nem volt bennem az, hogy én minden áron színésznő akarok lenni. Inkább egy kíváncsiság miatt adtam be a papíromat. Hogyha már itt voltam eddig, akkor lássuk, mi ez az egész. És akkor – pechemre vagy nem pechemre – felvettek, de az, hogy ez most jó-e nekem, vagy nem, azt én a mai napig nem tudom eldönteni. Tényleg nagyon jó dolgokat csinálunk, de ha nekem csak ezt kéne csinálnom, akkor én ezt nagyon hamar megunnám.

Mennyi időt töltesz színészkedéssel?

Ez időszakos. Általában egy darabban játszom egy évben, ez azt jelenti, hogy két hónapot próbálok. És akkor vannak előadások, a legjobb esetben havi öt alkalom. Szóval, nem sokat. És azt hiszem, hogy ez nekem bőven elég. A film egy egészen más dolog, de az is időszakos, és mindig látom ezeknek a végét. Pontosan tudom, hogy ezt az érdeklődést meddig kell fenntartanom magamban. De ha nekem nem lenne az, hogy utána lesz három hónapom, vagy vannak ilyen heteim, amikor teljesen másfajta dologgal tudok foglalkozni, akkor én ezt viszont már nem csinálnám. És ezt nem azért, mert jó, vagy rossz, hanem mert így van magamban rendszer.

Van olyan szereped, amelyre azt mondod utólag, hogy bánod, hogy eljátszottad?

Nincs. Az ember vagy megkap egy szerepet, vagy nem, és ha már megkapta, akkor próbálja a lehetőségeinek megfelelően a lehető legjobbat kihozni belőle. Olyan volt inkább, hogy nagyon sok mindenben nem értettem egyet forgatás közben. De abból is tanultam, hogyha mást nem, hát azt, hogy ezt a helyzetet hogyan tudom kezelni.

Melyik szerepedet tartod a legjobbnak, melyikre vagy a legbüszkébb?

A Johanna. Az még nagyon az elején volt, és nagyon arcon talált. Azzal így egy az egyben megtaláltam magam. Nyilván átvitt értelemben, de nem kellett túlagyalnom, valahogy nagyon természetesen jött ki belőlem ez az egész, és nagyon jó emlékeket hagyott bennem.

Kik azok, akikkel a jövőben szívesen dolgoznál együtt?

Ez is olyan, hogy nem gondolkodom rajta, mert azzal bekorlátozom magam. Akikkel eddig játszottam, azokkal is nagyon jó volt. Másrészt viszont annyira sokan jönnek újak, és annyira jó velük ismeretlenül dolgozni, hogy én azt is nagyon szeretem. Ami jön, és nyilván ami érdekes. De ilyen konkrét vágyam nincs.

Hogyan kerültél bele a Zeróba?

Hát felhívott a Gyula, hogy az Egyetleneim kapcsán csinálna egy következő filmet, és akkor annak a lezárásaként, mármint az én részemről, szeretné, ha benne lennék egy pici részben.

Fel se merült, hogy te legyél mondjuk a főszereplő?

Nem. Összesen két percet játszom, nem is volt a szerepben több. A Gyula úgy is keresett meg eleve, hogy mintegy lezárása az előző filmjének. Azt vinné valamilyen szinten tovább. Ez egy áthallás. De igazából ez egy teljesen önálló alkotás, nem kellett volna, hogy mindenképpen kapcsolódjon a tíz évvel korábbi filmhez, de hát a Gyula így gondolta ki.

Ez csak most jutott eszembe, de akkor mondhatjuk azt, hogy az a pár, aki ott összejött, az itt most szétment? Mert ott is a Krisztián volt a partnered, csak teljesen más karaktereket formáltatok meg.

Hát figyeld, tíz év eltelt (nevet).

Hogyan látod a jövődet, mint Y generációs színésznő? Mennyire találnak meg szerepekkel?

Én nem tudom. Valami majd csak lesz, ha meg nem lesz, akkor meg majd keresek mást. Ezen annyira nem görcsölök. Most éppen gyereket készülök szülni, éppen hat hónapos terhes vagyok, szóval én ezzel most pár évig biztos el leszek.

Tényleg? Észre se vettem, eltakarta a kabátod! Akkor gratulálok.

Kösz (nevet). Szóval vannak időszakok, amikor sokat játszok, aztán meg pár hónapig semmit, és akkor azért már tud hiányozni, de azért unatkozni nem unatkozom.

Most egy darabig nem is fogsz!

Igen, de amúgy is. Egyrészt abszolút jól elvagyok egyedül is, másrészt nagyon jól fel tudom találni magam, hogy lefoglaljam magam mindenféle egyéb dologgal. Például most a párommal csináltunk egy gasztrohelyet, és azzal elvagyok. Szeretek több lábon állni.

Zárásként meg akartam kérdezni, hogy van-e valami következő filmes terv, de most akkor ezt megtorpedóztad. Úgyhogy nem maradt más hátra, minthogy a FilmBOOK nevében megköszönjem az interjút.