Nem lehet ennek a filmnek csak úgy félvállról nekifutni. Szóval szerintem nálunk a csendes-óceáni hadműveletekről lényegében lófaszt nem tanítanak. Volt egy Pearl Harbor, aztán a japók kaptak két atombombát, Victory! Ennyi volt a háború, pedig a valóságban sokkal több forgott itt kockán, jelesen itt dőlt el, hogy az USA nagyhatalommá válik a 20. század második felére.

Midway nagyjából olyan jelentőségű, mint Sztálingrád, vagy El-Alamein egy fordulópont. Amit leegyszerűsítve HÁROM jenki és NÉGY japán repülőgép-anyahajó vívott egymással, úgy hogy - a történelemben először - nem is találkoztak! Ez volt a teljes flottája a két országnak. Ha a japánok itt is elverik őket, onnantól kezdve az amcsik semmit nem tudtak volna kezdeni, mert a cirkálókat, csatahajókat már elsüllyesztették Pearlnél. A csata nagyjából hat és fél percig zajlott, és nagyon úgy néz ki a vezetőség mindkét oldalon meg volt gárgyulva, mert Nimitzet azért baszogatták húzza haza a seggét a nyugati partra és azt védje, a japánok meg egy olyan bonyolult haditervet forraltak ki, hogy azért tisztelettel megérdeklődtem volna tőlük: ha arra számítottak, hogy Midwaynél nem lesznek ott a repülőgép-hordozók, mégis hogy akartak döntő csapást mérni a flottára?

A filmből - ami a végletekig valósághűen ábrázolja az eseményeket, ezért a film két és fél órából két óra azzal telik, hogy azonos egyenruhába öltözött emberek tologatnak térképeken kis hajókat és beszélgetnek, vagy sokatmondóan a távcsövükbe néznek - az is kiderül, hogy itt senki nem tudott semmit inkább csak reménykedett, a technika egy rakás szar volt, és 99%-ban a szerencsén múlt, hogy nem a japánok győztek. A sorozatos rossz döntések azt is indikálják ezt a csatát nem is nyerte meg senki, ezt csak elveszteni lehetett, és a japánok többet hibáztak, mint az amcsik. A jelenetnél, amikor nem tudják eldönteni, hogy torpedókkal, vagy bombákkal szereljék fel a gépeket, és aztán ezzel megy a drága idő, miközben azt se tudják, hogy ők hol vannak, vagy az ellenség merről jön, szó szerint fogtam a fejem.

A film az 1957-es Híd a Kwai folyónnal elindított hullám farvizén úszott be 1976-ban. Ekkor gyártották a monumentális, szélesvásznú háborús filmeket, amik a mai napig ismerős lakói a tévéműsoroknak - akár főműsoridőben is! -, pl. A halál 50 órája, A leghosszabb nap és sorolhatnám. Minthogy a kései években érkezett, ezért szinte semmi amerikai patriotizmust nem találunk benne, a japánokat sem vérszívó pszichopatáknak, hanem embereknek ábrázolják, akik ugyanúgy hibáznak, és teszik a dolgukat. Mindez hozzájárulhatott, hogy a film nem lett valami sikeres, és hogy az említett többi filmet százszor előbb és gyakrabban vetítik. Pedig ez volt az egyik Sensorrundban vetített film a négy közül - később abbahagyták, mert a mozik faláról a hang leszedte a vakolatot.

A filmet telepakolták híres színészekkel, legviccesebb az egészben, hogy a kvázi főszereplő Charlton Heston karakterét egy az egyben kihagyhatták volna és csak jobb lesz tőle a film - egyrészt az ő személye az egyetlen, aki kitalált -, másrészt kapott egy annyira filmbe nem illő mellékszálat a hülye fiával, annak szerelmével, ami nem is értem mit keres itt. Nem Michael Bay volt az első, aki fölösleges szerelmi szálat tett egy háborús eposzba. Egy dologra jó volt, hogy kritizálja az amerikaiak politikáját. Állítólag van egy hosszabb verzió a tévéknek, ahol ezt a szálat jobban kifejtették, Heston kapott egy másik küldetést, és a feleségével való kapcsolata szorosan kötődött ehhez, de mint lenni szokott, elveszett. Ugyan mire vigyáznak ebben az életben, ha nem arra, amiben ezer ember munkája fekszik?

A filmben sokkal érdekesebb Henry Fonda, vagy Hal Holbrook karaktere, James Coburn beesik, hogy szóljon három mondatot, és Robert Mitchum is cameózik egyet. A filmben továbbá feltűnik Robert "Második" Wagner és a szemfülesek elcsíphetik Tom Sellecket mielőtt Magnummá vált. Japán oldalon is impozáns a szereplőgárda, Yamamotot Toshiro Mifune játssza, de szerepe nem hálás, mert van vagy húsz mondata. Az igazi főszereplő, aki talán a legjobb alakítást is hozza az James Shigeta, akit 12 évvel később Alan Rickman fog fejbe lőni a Nakatomi toronyház irodájában. De itt van John Fujioka - Kamasuka a Kincs ami Nincsből -, és Pat Morita is a Karatekölyökből.

Szóval egy nagyon ügyesen összeszedett, tehetséges színészgárdával leforgatott film ez, amit megtekintésre ajánlok mindenkinek, akit érdekel a II. Világháború, de sok-sok türelem kell hozzá. Fun Fact a filmbe ahol csak lehet eredeti dokumentum anyagokat is beillesztettek, és legnagyobb megdöbbenésemre ez nem lógott ki az összképből.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4