Hát akkó' BAKFITTY!

Ha volt film, amit a hátam közepére kívántam, akkor az a Hadik volt. Mármint, hogy előbb utóbb meg kell nézni. Iszonyatosan lepontozták, egy pozitív kritikát se olvastam róla a tavalyi évben, és ha mindez nem lett volna elég - mert azért ezek számomra nem elriasztó dolgok - itt van ez a csodálatos poszter, amin baltaarcú hősünk mogorván néz. És akkor tegyük hozzá, hogy magát az érát sem szeretem, 1757, kit érdekel ez? Különben is, ki az a Hadik András? Történelemkönyvekben aztán keresheted. Gondoltam, olyan sírva röhögős lesz, mint a félresikerült Aranybulla, amit azért berúgva, begandzsázva, bemindenezve csak el lehet viselni. Azután eltelik félóra, és várom, hogy mikor lesz rossz? És hát az a helyzet, hogy a Kincsem óta nem láttam olyan jó kosztümös, magyar kalandfilmet mint a Hadik. Merthogy bőven vannak hülyeségei, de kit érdekel, amikor SZÓRAKOZTAT!

Illetve a Hadik sokkal jobb lett a Kincsemnél, mert hiányoznak belőle Herendi Gábor anakronisztikus baromságai, több benne az akció, szebbek a képei, és mégis egymilliárddal kevesebből készült, hat évvel később! Már az első képsorok meggyőztek, hogy itt valami mást fogok látni.  És még egy huszáros roham se kellett az ágyúk ellen - kis kikacsintás A könnyűlovasság támadására. Ez nem a Honfoglalás, ahol tíz ember pofozkodik a sárban. Itt jól megkoreografált, huszáros rohamokat, - Steve Dent kaszkadőrszakértő segített a forgatásnál, akit az álomgyárból importáltunk - csörtéket, és csetepatékat láthatunk. Mindeközben záporoznak ránk a gyönyörű nagytotálok, szépen megvilágított éjszakai jelenetek, amelyek egyenesen a barokk festészetet elevenítik fel. Dyga Zsombor drónfelvételei, ahogy a huszárok poroszkálnak a Kárpátok hágói közt olyan lélegzetelállítóra sikeredtek, hogy ha azt mondom utoljára a Gyűrűk Ura nézett ki ilyen jól, és ahhoz Új-Zélandra kellett menni, mindenki elmebetegnek fog tartani, pedig így van. S mindeközben Gulya Róbert hősies, eposzokba illő zenéjére baktatnak hőseink egyre csak tovább a céljuk felé. Biztos itthon vették fel ezeket a jeleneteket, mert egész egyszerűen elszokott a szemem az efféle igényességtől?

Hadik küldetés nem más, minthogy csellel vegye be Berlint, amíg Nagy Frigyes éppen a főseregével Mária Terézia orra alá igyekszik borsot törni Morva országban. A cél nem a város megtartása, csak annak megsarcolása és Frigyes nevetségessé tétele volt, mindez parádésan sikerült. Hadik a 450 kilométeres távolságot hat nap alatt teljesítette, vagyis naponta 80 kilométert lovagolt embereivel, a gyalogságot szekéren utaztatta. Hadik egy napig tartózkodott a városban, ahonnan 215 ezer tallérnyi sarccal, 425 hadifogollyal, a város hat zászlajával, és kéttucat borjúbőr női kesztyűvel tért vissza, miközben négyezer fős seregéből mindössze 88 embert veszített. A várost nem dúlta fel, így a hadművelet jelzésértékűvé vált. Frigyes ugyan Hadik indulása után három nappal később már értesült közeledtéről, de a kontingens, amit az elhárítására küldött egy nappal elkésett. Hadik már árkon, bokron, Berlinen túl volt mire nemezise megérkezett.

Nyilván rájöttél már, hogy egy sikertörténetet örökít meg a film, ahol nem arra helyeződik a hangsúly, ami történik, hanem arra, ahogy kivitelezik azt, és ahogy mindezt bemutatja Szikora János. Mert itt van rögtön a címszereplő, aki közel jár az ötvenhez - az igazi Hadik majdnem nyolcvan éves kort élt meg és irigylésre méltó karriert futott be -, Trill Zsolt sem az a szépfiú, azzal nem lehet vádolni, mint Vecsei H. Miklóst a Semmelweis kapcsán, és mégis kedvelhető, leginkább mert hitelesen tudja átadni mennyi mindent jelenthetett ekkoriban ez az életforma a férfiembernek. A magyar huszárok legendásan híresek voltak, öltözetüket, stílusukat, harcmodorukat másolta egész Európa! Azok a jelenetek amikor a lováról beszél, hazatér végre szeretteihez, vagy barátját siratja rendkívül megkapók és mégis giccsmentesek, miközben a pátosz sem hiányzik a levegőből, amit Győri Márk érzéki képei csak még jobban aláhúznak. Teljesen megérdemelt díjazása a Magyar Mozgókép Fesztiválon Legjobb Fényképezés kategóriában.

A film közben azon kaptam magam, hogy bár tudom mi lesz a vége, mégis izgulok Hadikért, mert sikerült bevonnia, és nem kellett hozzá egy snájdig, deli legény, elég volt egy hideg fejjel gondolkodó, de mégis a tettek mezejére bármikor átugrató férfi, aki élete delén már inkább otthon töltené napjait. Meg különben is arra itt van az ügyeletes szépfiút játszó Molnár Áron, aki forrófejű, a nők kedvence, és a végén megkapja a maga nagyjelenetét. A triász harmadik tagját Szalma Tamás alakítja, aki már Hadiknál is idősebb, aki lovon élte le az életét, és akinek sorsán azt is láthatjuk, hogy aki belekóstolt ebbe az életformába, az nem is érzi igazán jól egyéb helyen magát. A filmet már ez a triumvirátus elvinné a hátán, simán elhinnénk nekik, hogy képesek akár egy regiment poroszt is kardélre hányni, de szerencsére kapunk sok emlékezetes mellékalakot.

Itt van rögvest Reviczky Gábor, aki, amikor megjelenik szó szerint ellopja a showt midenki más elől, évek óta nem volt ilyen jó, mondjuk a Liza, a rókatündér óta. Hadik ősellenségét Von Bock ezredest László Zsolt játssza, akivel a film elején már lesz egy csörtéjük, emiatt elvártam volna, hogy a film végére kapjon egy Jumurdzsák szemfedőt, de a Hadik kikerüli az effajta kliséket. Az meg, hogy a két úr a valóságban nem találkozott, mint írtam kalandfilmet látunk, úgyhogy az nem lett volna izgalmas, ezt hívják alkotói szabadságnak. Szabó Győző - aki ugye, hát hogyan is állhatott össze ezekkel? - szálával nem kezd semmit a film, lehet az is a vágódeszkán maradt? Mucsi Zoltán inkább csak a kötelezőt hozza, és igazából övé az egyik legfeleslegesebb jelenet, amit akár ki is hagyhattak volna a filmből, mert a hátországban játszódik, és az összes ilyen etűd csak szétaprózza a filmet.

Horváth Lili a fiatal Mária Terézia szerepében jól adta át az okos, és erélyes vezetőt, akinek egy széteső népet kell megóvni a pusztulástól, és aki nem fél bevetni cselvetést, sőt nőiességét, hogy a tökölő férfiakat átbillentse a holtponton. Bordán Lili viszont valami eszméletlen, amit levág, mint az elhanyagolt Erzsébet királyné, akinek a férje folyton csak háborúzik, ő meg ott sóhajtozik parlagon, és alig várja, hogy jöjjenek ezek a délceg, magyar huszárok, és betörjék a bevehetetlennek hitt kapuját, hogy jól... megsarcolják. A filmben feltűnik még kisebb szerepekben Gáspár Sándor, Hirtling István, Kovács Lajos, Körtvélyessy Zsolt és a szemfülesek még Trokán Pétert is kiszúrhatják. Egy rövid szerep erejéig az idén elhunyt Tordy Géza is látható, a Hadik volt az utolsó szerepe. 

A filmnek van humora is, pl. Hadikék átvágtatnak egy mezőn, és Hadik csittre inti az őket tátott szájjal bámuló gyerekeket. Ez egy elképesztően kreatív geg, ami a lassítás miatt egyértelmű túlzás. A film jó pár hasonló képi megnyilvánulást - hosszú, vágatlan snitteket -, és szellemes párbeszédet tartalmaz, elvégre ez egy könnyed kalandfilm, ami szórakoztatni akar, és ezt nem szabad elfelejteni! Itt az a lényeg, hogyan jutunk el Bécstől Berlinig, és két pofozkodás közt azt is lássuk, hogy mit csináltak a huszárok üres óráikban, pl. tárogatón meg körtemuzsikán játszottak, és olykor rázendítettek egy búsongóra. A díszlet, jelmezek, parókák egytől-egyig elsőrangúak, ahogy azok a hajtincsek be lettek fonva, ahogy azok a kackiás bajuszok ki lettek viaszolva!

Amiből viszont nem ártott volna kevesebb, az a vágás, mert még mindig nem tudtuk kinőni, hogy egy csatát jobban esik a szemnek látni, mint azzal érzékeltetni a vérgőzös pillanatokat, hogy rommá vágjuk. A filmben három csatára is sor kerül, és sajnos egytől egyig ilyen. A Hadik elleni áskálódást bemutató jelenetek többsége érdektelen és felesleges, csak rontja a film feszességét, de legalább bele tudtak kötni egyes kritikusok, hogy ez az 1700-as évek #metoo-ját ábrázolja, ahol a nő álnok módon sározza be a feddhetetlen férfit. Megjegyzem férfi felbujtásra. Mintha soha nem láttunk volna még ilyet.

A Hadik az utóbbi idők legkellemesebb meglepetése, amit szégyen, hogy könnyedsége, frissessége és látványossága ellenére ennyire lepontoztak az IMDb-n, és méltatlan, elfogult kritikák hada gátolta meg, hogy moziban lehessen látni ezt a huszáros menetet. Mert persze vannak Szikora filmjének gyerekbetegségei, de hol vagyunk már a 2000-es évek mocsarától? Büszke vagyok arra, hogy megéltem, hogy ilyen kaliberű filmeket tudunk készíteni. Úgy látszik mégiscsak kisül valami jó is ebből a történelmi reneszánszból, ami irodalom és filmes téren zajlik kis hazánkban. De azért egy kokit kiosztanék annak, aki még mindig nem írta át a nyitószöveget, ugyanis a film a hétvéves háború elején játszódik, amikor az osztrák örökösödési háború már tíz éve véget ért.

Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4