El se hiszem, hogy a végére értem. Ugyan maradtak még filmek, melyek közül válogatok a következő napokban, de a helyzet az, hogy a tíz nagyfilm mindegyikét megnéztem immáron, és egyre kétségbeesettebb lettem - volna - ha érdekelne az Oscar és nem csak azért csinálnám, mert eszméletlen nagy nézettséget hoz. No de, az eredeti West Side Story 1961-ben akkora siker lett, hogy a rákövetkező évben nem kevesebb, mint tizenegy Oscarra jelölték, amiből tízet meg is kapott, ezzel letaszítva a trónról, az addigi első helyezett Gigi-t, már ha a musicaleket nézzük, mert a Ben Hurnak már ekkor is tizenegy Oscarja volt. No, fogadjunk, hogy a remake nem fog ennyit kapni!

Szóval azt hiszed, eddig tudtad mi az a Geek?

Hát nehéz út vezet a szerelemhez, jelen esetben százharminc eltékozolt perc, aminek borítékolható a vége, az odáig vezető út pedig nem, hogy göröngyös, de akkora vargabetűk halmaza, amire nem is tudom mióta nem volt példa. És közben még csak az sem derül ki, miért ez az idióta cím?

Hétvégén Oscar és még hiányzik négy film a brancsból. Mai alanyunk az első amire azt mondom, megérdemelten válogatták be, bár tartok tőle, ha nem siketekről szólna, csak egy szimpla coming of age filmecske lenne, és sokkal kevesebb figyelmet kapott volna. Az Apple szerzeménye tavaly tarolt a Sundancen, így várható volt, hogy jelölik bár szerintem nem azokat, és nem úgy, ahogy tényleg megérdemelte volna. Ráadásul csak kiderült a végére, hogy EZ IS egy remake.

Ha így haladunk a végén megérjük, hogy tényleg ez lesz a legértelmesebb film, amit Oscar díjra jelöltek.

Azt hiszem valami, valahol, valamikor, valakinél nagyon, de nagyon félrement. Az Oscarnak elméletileg arról kellene szólnia, hogy az elmúlt évi filmtermés LEGJOBBJAIT díjazza. Ez az elmélet. Tehát a jelenlegi kilenc jelöltön kívül csak rosszabb filmeket gyártott a szakma. Ez itt a creme de la creme. Jelen alanyunknál a helyzet annál is súlyosabb, hogy nem csak legjobb filmre, DE ez a japánok versenyfilmje is, amit beküldtek a legjobb idegennyelvű film kategóriában, tehát tavaly egész Japánban nem volt ennél... jobb... film. 

És még azt hittem ez I. Richárdról, az Oroszlánszívűről fog szólni...

És Te mihez kezdenél életed utolsó órájában?

Lenézett műfaj a sci-fi… még MINDIG! Ezt akarja aláhúzni az is, hogy míg a NAGY 1001-et nagyban nyomtatták, ez ilyen zsebkönyv féleséget kapott. Sőt! Akár úgy is értelmezhetjük, azért kellett ez a 101, mert a nagyba nem illik sci-fit tenni - de psszt!!!! -hát abban is ott az Alien, Mátrix, A Birodalom visszavág, most akkor hogy is van ez?

"Eltávolodni a hajótól majdnem olyan életveszélyes vállalkozás volt, mint fel- és leszállni rajta. 1942-ben nem létezett még repülőgépbe építhető radar. A többüléses torpedóvető vagy zuhanóbombázó lövésze vezethetett valami rögtönzött navigációs nyilvántartásfélét a repült irányokról és távolságokról, és visszakalauzolhatta a pilótáját a fölé a tengerrész fölé, ahol reményeik szerint szabad szemmel vagy távcsővel megpillanthatták anyahajójukat - nagy magasságban, tiszta időben. A gépében magányosan kuporgó vadászpilóta, amint szem elől veszítette úszó otthonát, beleveszett a végtelenbe, és csak spekuláció vagy a jó szerencse segítségével  találhatta meg a visszautat. Ha a hordozó visszafordult, vagy a pilótát egy ígéretes célpont  túlcsalogatta azon a ponton, ahonnan még visszatérhetett volna, a gép kifogyhatott a benzinből, és tengerre szállásra kényszerülhetett. Repülőgép-hordozón szolgáló pilótának csak a legbátrabb emberek jelentkeztek." - John Keegan - A második világháború (1989)

Nem lehet ennek a filmnek csak úgy félvállról nekifutni. Szóval szerintem nálunk a csendes-óceáni hadműveletekről lényegében lófaszt nem tanítanak. Volt egy Pearl Harbor, aztán a japók kaptak két atombombát, Victory! Ennyi volt a háború, pedig a valóságban sokkal több forgott itt kockán, jelesen itt dőlt el, hogy az USA nagyhatalommá válik a 20. század második felére.

Régen a szovjet filmek esetében bármilyen karakterdráma is zajlott a nép szeme láttára, a végére mindig kellett egy ún. “vörös farok”, ami az akkoriban regnáló rendszert vagy ideológiát támogatta, ezzel lényegében sikerült propagandát csempészni minden alkotásba. Korunk hollywoodi filmjeinél ezt talán a legjobban “woke farok”-ként tudnám hívni. A “feminista farok” nem hangzik olyan jól, a “píszí farok” meg nem fedi le a teljes képet, úgyhogy maradok ennél a kifejezésnél. Szóval most erről fogunk beszélni, de ezt nem lehet spoilermentesen, szóval innentől SPOILER, majd gyere vissza, ha már láttad a filmet.

Kezdjük a nyilvánvalóval!

Robert Pattinson nem volt jó választás Batman szerepére. Bruce Wayne-nek meg egyenesen csapnivaló. És nem azért, illetve nem csak azért, mert ő volt az alkonyatos csillámló vámpír, hanem amiatt a görcsös erőlködés miatt, amit azóta kénytelenek vagyunk elszenvedni tőle színjátszás címszó alatt. 

Miután dicstelen véget ért a rosszemlékű Alkonyat franchise, Pattinson görcsösen próbált kitörni a skatulyából, hogy az emberek ne csak a nyálas szépfiút lássák benne. Ennek az erőlködésnek a Cosmopolis című művészgiccs volt a mélypontja, ami simán az egyik legrosszabb film, ami valaha készült, de az Országúti bosszú fogyatékos karaktereke vagy a netflixes Mindig az ördöggel című amúgy korrekt filmecske aljas prédikátora szintén aranyérért kiáltott.

Sajnos a Pattinsont jellemző lassan évtizedes erőlködés erre a filmre is rányomja a bélyegét. Bruce Wayne-ként egy gyomorbajos, túlérzékeny, morózus, szenvedő szerencsétlenségnek tűnik, aki egy Billie Eillish számnyira van attól, hogy azonnal felvágja az ereit, de persze akkor is csak egy kicsit, nehogy véletlenül tényleg komoly baja legyen. Batmanként viszont már-már agyatlanul túlzásba viszi a keménykedést, meg a macsóskodást. Ilyen szintű kontrasztot Tobey Maguire Pókembere óta nem láthattunk, aki Peter Parkerként még szuperhősképességek birtokában is iszonyúan lúzer volt, gyakorlatilag egy felmosórongyot nem tudott visszatenni a helyére, míg Pókember álarca mögött ugyanennek a srácnak a létező és nem-létező legelképesztőbb bravúrokat, mutatványokat és szerencsesorozatokat is el kellett hinnünk.

Mégis, mindennek ellenére ez a Batman az utóbbi évek messze legjobb szuperhősfilmje.

Minden évben kiválaszt az Akadémia egy filmet, ami semmi célt nem szolgál, minthogy egyetlen kérdést zsolozsmázzanak miatta hónapokon át az emberek. Ez meg hogy a fenébe kapott ennyi jelölést? Ilyen volt anno Az angol beteg, A némafilmes, és ilyen idén A kutya karmai közt.

Lassan ideje ráfordulnunk az Oscar jelöltekre is - bár igazából minek? Mai díszpintyünk a Belfast, amit HAT Oscar díjra jelölt az Akadémia. Igazából meg nem tudnám mondani mikor vártam ennyire, egy meglepően rövid film végét. Unalmas, érdektelen, didaktikus, és még lop is innen-onnan, meglepően ügyetlenül. Úgy látszik Kenneth Branagh már mindegy mit csinál, abból ilyesfajta kulimász lesz.