Amikor 18 évesen megírtam a Vadászat című novellámat, akkori mesterem úgy fogalmazott. Az eleje jó, a vége remek, de a közte lévő tíz oldal a kukába való. Egyszerre egy tucat szereplőt mozgattam, és nem értettem hozzá hogyan kell. Akkor ajánlotta először Agatha Christiet, akitől csupán pár félresikerült adaptációt láttam. Hiszen a hölgy mesteri módon mozgat többnyire tíz teljesen különböző, élő-lélegző karaktert.
Ez volt az első Raymond Chandler regény, és talán emiatt - bár nagy siker lett, olyannyira, hogy ebből készült az egyetlen vállalható filmadaptáció Humphrey Bogarttal - nekem kevésbé tetszik, mert eddigre már olvastam a nagyobb ágyúkat, de hozzátenném, csak és kizárólag Chandlerhez képest, vagyis a HÉT regényén belül. Nagyjából az Asszony a tóbannal egyenrangú nálam, ha jól csalódok ezt csak egyszer és félszer olvastam. Mindjárt rá is térek miért.
"Soha életemben nem láttam ennyi rohadékot egy filmben. Senkire se vár megváltás." - Lee Marvin
"- Hallottál már a munkáról, tudod mi az a munka?
- Azt akarom, hogy ez az ember börtönben rohadjon, és addig nem nyugszom, amíg ezt el nem érem!
- Ki vagy te? Ki a fasz vagy te, bazdmeg? Bazdmeg a fenyegetéseidet, és bazdmeg a bátyádat is!
- Mit mondott?
- Jól hallottad, bazdmeg!"
- Hát a bátyád mivel játszik?
- Mit tudom én, mindig talál magának valami szart.
Corvin mozi (2017)
A mai nappal ismét elindítom egykor szebb napokat megélt sorozatomat, amely CE3-ban két évadot élt meg az oldalon. Aki nem tudná, a Tini Scal rovatban olyan filmekről írok, amik számomra a múlt ködébe vesztek és jóformán a lehetetlenség őket előbányászni, mert legtöbb esetben semmire nem emlékszek belőlük, csak egy hangra, egy jelenetre, egy érzésre. Talán mondanom se kell, hogy micsoda öröm, amikor ennek dacára mégis felbukkan egy film a múltamból, legyen ez lázas kutatómunka, avagy a puszta véletlen műve. Ezen filmek legtöbbje nem azzal éri el, hogy szó essen itt róla, hogy legendás alakítások vagy nagy színészek lennének benne, sőt többnyire nem is nagyon jók, mégis gyakran kellemesen csalódok az újrázás alkalmával. Így történt ez a mostani díszpéldánnyal is.
Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel
"Inspired by historical events and characters. This work of fiction was designed, developed and produced by a multicultural team of various religious faiths and beliefs."
Niki tényleg jól látta a dolgokat. A legdurvább, hogy nem tanítják, talán csak egyetemen találkozhatsz vele, akkor is HA felveszed a szakirányt. Meg tegyük a szívünkre a kezünket, ugyan ki a kóchengeres péket érdekelne egy 15. századi ingyenélő, akit jobb híján filozófusnak hívnak? Nekem szerencsém volt, a tanár egy órát rááldozott a filozófia szakon, pedig ha az igazi filozófusokkal tesszük mérlegre azért hamar elvérzik. Mert szerintem ő nem ez volt, hanem egy korát megelőző politikus, afféle szürke eminenciás, akinek egyeneságú szellemi utódai majd Richelieu és Mazarin lesznek.
El lehetne intézni ezt a filmet annyival, hogy Peter Shaffer nagy sikerű drámájából készült, aki zsidó volt, és homoszexuális, úgyhogy a valláshoz fűződő viszonya vélhetően nem volt a legjobb, így történelmi tényeket meghamisítván arra használta drámáját hogy kritizálja a kereszténységet. De minthogy a drámák nem igazán arról híresek, hogy belőlük kellene a történelmet tanulni - írói szabadság/szabadosság, meg miegymás - és a zsidók istene is láthatatlan, élek a gyanúperrel, hogy inkább azért szar az egész mert a rendező Irving Lerner nem tudott felnőni a feladathoz.
Ébresztő Miszter Anderson! A történetek valójában soha nem érnek véget, legalábbis amíg van rá kereslet és elég sok hülye, aki pénzt fizet érte, hogy moziban lássa. Mert ezeket a folytatásokat a remény adja el, a remény, hogy talán jobb lesz, mint a legutóbbi - amit szintén ez adott el, de ezt mára úgyis elfelejtették. Szóval úgy döntöttünk folytatást akarunk, akkor is ha semmi értelme. És Veled vagy Nélküled, de meg is csináljuk.
Valaki mondja már meg nekem, hogy miért tartják jó ötletnek, hogy még mindig húzzák a bőrt erről a mérsékelt sikerű sorozatról? Már a második rész is egy erőltetett, borzalmasan maníros folytatás volt, és bevallom az elsőt se tartottam annyira jónak, bár ott még voltak jó zenék, egy emlékezetes gonosz, és sütött a stílus minden irányból. A folytatás megpróbálta kitágítani eme univerzumot, mert ugye mindenkit érdekelt mit lehet ebből kihozni. No akkor mi legyen a következő rész, hát egy prequel. Amiben azt fogjuk látni melyek voltak azon események, amik létrehívták a korona legtitkosabb szervezetét.
