Ez a film legendás azok körében, akiknek volt szerencséjük látni nálunk az 1973-as februári bemutatása után. De a világ más részein szintén nagyon jó sajtója volt akkortájt, és van máig is. Egyike volt a szerencsés hármasnak azon japán kalandfilmek közül, amelyek fölöttébb jókor kerültek bemutatásra a korabeli szlogen szerinti "létező szocializmus" hasonlóképp létező "hiánypiacára," amely titulus az árucikkeken túl a filmes bemutatásokra szintén igaz volt. (Időnként eszembe jut az ismertetők írása közben, hogy vajon meddig akad még olyan olvasó, aki mostanság is érti a fentebb idézőjelbe tett, mára viszont már csupán a ködös régmúltat idéző, korabeli megfogalmazásokat.) Akkoriban a magyar közönség nem volt elkényeztetve a japán filmvilág szamurájokat középpontba állító alkotásaival. A televízióban ugyan lement egy Akira Kuroszava sorozat, ám ő Japánon belül "mainstream-en kívüli" rendezőnek számított, nem úgy, mint külföldön. Pár darabot tűztek csak műsorra az életművéből, de kétség kívül értő kézzel válogatva. Ezáltal sikeres szombat esték voltak az adásnapok, fokozva az érdeklődést egy távoli ország produkciói iránt. Például szerepeltek az összeállításban ezek a gyöngyszemnek számító mozgóképek: A vihar kapujában és a Rejtett erőd. Az utóbbiról még nem tudtuk, hogy bő 10 év múlva a „Star Wars – A New Hope” által újra a figyelem központjába kerül. A mozikban sem volt elkényeztetve a közönség. Az Onibaba és a Harakiri csupán szűk körű filmklubokban tűnt fel néhanapján. A kardforgatónő négy részéből csak az első és az utolsó kaland jutott el hozzánk. A halál erődje kedvéért többszörös felárat fizetett a "jónép" a neppereknek, mert az kemény történet volt. Az utóbbi két kalandfilmhez társult „Az űzött szamuráj,” és meglett a fentebb emlegetett hármas. Bizony nem kellett rá központilag kivezényelni az embereket, amire elég sok példa volt abban az időszakban. Jött, látták és győzött – hogy egy kiforgatott történelmi szállóigét idézzek. Mint Japánban oly sok esetben, egy manga volt a film cselekményének magva, vagyis eredetileg képregényként jelent meg.

And THIS was the latest weather report!

Most, hogy bejelentették az Assassin's Creed széria legújabb darabját, ez jó alkalomnak tűnik rangsorolni a most már tekintélyes múltra (15 év!!!) visszatekintő franchise darabjait a legrosszabbtól a legjobbig.

De miről is van szó?

Dióhéjban az AC széria két harcos szektáról - az Assassinokról és a Templarokról - szól, akik évezredek óta vívják titkos harcukat az emberiség lelki üdvéért, hogy aztán ez az ellentét a szemünk láttára vonuljon végig az ókori Hellásztól kezdve a keresztesháborúkon, a reneszánszon és megannyi történelmi korszakon át, egészen napjainkig.

A sorozat keretét egy jó darabig a jelenkori események adták, az Assassin's Creed világában ugyanis létezik egy gépezet - az Animus -, amivel újraélhetjük ezeknek a réges-régi korok hőseinek az életútját. Így válik az alapvetően kosztümös akció-kaland egy lightos sci fivé. Ennek a szálnak a megítésése folyamatosan változott, kezdetben egy gimmicknek tűnt, később pedig lerázhatatlan nyűgnek, de az ilyen ellentmondások végigkísérik a szériát. A kiadó, Ubisoft évről évre kihozott egy újabb darabot a sorozatból, ami így nagyon hamar elkerülhetetlenül önismétlővé és legendásan bugossá vált. Folyamatosan kritizálták mind a rajongók, mind a kritikusok a sorozatot azért, mert nem képes megújulni, majd amikor alapjaiban újraalkották az egészet egy witcher-far cry mix nyílt világú szerepjátékos akció kalanddá, azóta természetesen az a fanok legnagyobb problémája, hogy ezek a játékok már egyáltalán nem olyanok, mint a régiek.

A Margaret Island, a Blahalouisiana, a Honeybeast, a Budapest Bár és Caramel is fellép többek közt szeptember 16-18. között a Kerekdomb Fesztiválon. Ilyenkor három napra zenével, irodalommal, színházzal, különleges borkóstoló programokkal telnek meg Európa mértani középpontjának, Tállyának a pincészetei és szőlőskertjei, hogy együtt merülhessünk el az ősz színes forgatagában.

Az Ős Tomb Raider mellett ez volt a másik, és az utolsó Tomb Raider, amit telefonra kiadtak - és azóta onnan is eltűnt - kapott egy kisebb ráncfelvarrást, és összességében sokkal kevesebb probléma van vele, ha az ember el akarja indítani mai rendszereken, mint a legendás első részt. Még anno 2016-ban amikor nekiálltam, gyorsan le akartam tudni ezt is, amiből aztán hat évnyi szenvedés lett, megannyi újrakezdés, mert egész egyszerűen nekem ez egyáltalán nem tetszett, pedig a legtöbb játékos, ha arra gondol Tomb Raider, akkor valójában erre a részre gondol, mert itt alakult ki egy csomó minden, ami aztán Lara Craft kvintesszenciáját adta.

Nem mindennapi utazáson vagyok túl. Az elmúlt fél évem azzal telt, hogy közel száz „gyomornovellát” elolvastam az öregtől, miközben éjt nappallá téve szorgosan kutattam óbudai, és egyéb pesti vendéglőkben azokat az étkeket, amelyek rendre felbukkannak Krúdy írásaiban, nem győztem feljavítani az ott található leveseket egy kis szárított paprikával, amit elővarázsolva zsebemből a pincérek legnagyobb megrökönyödésére belemetéltem azokba, hogy legjobb ízüket előcsalogassam. Füles pohárból követeltem a sert, és elismerően bólintottam, ahol a kockás abrosz mellett találtam bors és paprikamalmot.

Ez valami borzalmas. Talán… mit talán BIZTOS a létező legrosszabb - és csak azért nem írok erősebb szót, mert nekem VOLT valaha gyerekszobám - darabja ennek az általam nem igazán sokra tartott sorozatnak. Szinte csak és kizárólag problémám van vele. És nagyvonalúan eltekintek az elírásoktól, ferdítésektől, stiláris hibáktól, amik benne maradtak egy ilyen vaskos műben amiért kemény pénzt akarnak legombolni az olvasóról.

WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

Filmklubunkban Scal és Santino egymásnak ajánlanak filmeket, majd közösen megvitatják, hogy miért volt - vagy nem volt - érdemes rászánni az idejüket. Ezek a közös filmklubos írások mindig erősen SPOILEResek. Mostani választásunk Woody Allen 2008-as filmje. Ha még esetleg nem láttátok, azt javasoljuk, hogy előbb nézzétek meg, aztán gyertek vissza ide, és írjátok meg kommentben, mit gondoltatok róla.

Santino:

Két amerikai turista, a megfontolt barna, Vicky és barátnője, a szeszélyes szőke, Cristina Barcelonában töltik a nyarat, ahol megismerkednek a sármos festőművésszel, Juan Antonioval, aki előbb Vickyvel fekszik le, majd összeköltözik Cristinával. A helyzet viszont csak akkor lesz igazán bonyolult, amikor felbukkan Juan Antonio exfelesége, a már-már esztelenségig temperamentumos Maria Elena, aki előbb Juan Antonioval eleveníti fel a viszonyát, majd Cristinával bonyolódik leszbikus kalandba, hogy aztán édeshármasra rendezkedjenek be.

Július 22. és 31. között több, mint 2000 programmal csalogat a Balaton-felvidékre a Művészetek Völgye. Nagyszínpados koncertek, mesés panoráma, színház, újcirkusz, kortárs irodalom, izgalmas produkciók, beszélgetések, workshopok, kiállítások várnak idén is mindenkit az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden.

A most következőkben hírt adnék a már három hónapja tomboló Hieronymus Bosch képkiállításról, amelyet eszméletlen nagy érdeklődés övez. Viszont van pár dolog, ami könnyen elkerülheti az ember figyelmét, úgyhogy ezek miatt úgy gondoltam megosztom az élményeimet, hátha más is szeretné megnézni ezt a... nem mindennapi festménykiállítást.

A Max vs. Max filmklubot egy ember írja két néven. Azért hoztuk létre, hogy az évekig talányszámba menő titok miszerint Scal és Santino két különböző figura vagy egy azon ember két álnévvel egyszer s mindenkorra kiderüljön. A figyelmesebbek észre vehették Scalként mindig a filmek negatívumait emeltem ki, míg Santinoként általában a pozitívumokat kerestem a filmekben. Régebben is írtam ilyen ellenkritikákat, kritikapárokat, de úgy gondoltam érdekes lenne, ha ez a két karakter egy azon írásban mutatná meg, hogy minden filmről lehet ellentétes, ámde mégis logikus véleményt alkotni. Mivel alaposan kibeszéljük a látottakat, ezért ezek a közös filmklubos írások mindig erősen SPOILEResek. Mostani választásunk a John Carpenter rendezte 1984-es Csillagember, amelyről mindenképpen elmondható, hogy egy méltatlanul elfeledett film. Ha még esetleg nem láttátok, azt javasoljuk, hogy előbb mindenféleképpen nézzétek meg, aztán gyertek vissza ide, és írjátok meg kommentben, mit gondoltatok róla.

Scal:

- Valamit meg kell mondanom. Gyermeked születik tőlem. Ha nem akarod a gyereket... szólj, mert most még nem késő.

No ki tudja megmondani miket csinált a Westwood mielőtt gondoltak egyet és rászabadították az RTS műfaját a világra? Úgy van... kalandjátékokat.

Filmklubunkban a blog két szerzője, Scal és Santino ajánl egymásnak filmeket, amiket aztán mind a ketten megnéznek, majd közösen megvitatják, hogy miért volt érdemes rászánni az idejüket ezekre a filmekre. Mivel mindketten alaposan ki akarják beszélni a látottakat, ezért ezek a közös filmklubos írások mindig erősen SPOILEResek. Mostani választásunk a Stephen Norrington rendezésében, Wesley Snipes főszereplésével készült '98-as akcióhorror, a Penge. Ha még esetleg nem láttátok, azt javasoljuk, hogy előbb mindenféleképpen nézzétek meg, aztán gyertek vissza ide, és írjátok meg kommentben, mit gondoltatok róla.

Santino

Egy romlott szépség csábítja be a srácot a vágóhídra. Szó szerint a vágóhídra. A vágóhídon ugyanis eszméletlen techno-rave minimal party zajlik, a monoton ismétlődő zene ritmusára megy a vetkőzés, a leszbizés, meg a szopatás, ahogy azt kell. De valami nagyon nincs rendben. Legkésőbb akkor lesz ez tök nyilvánvaló, amikor a plafonra szerelt zuhanyrózsákból elkezd ömleni a vér. Nem csak szó szerint vitték a vágóhídra a srácot, ugyanis ez egy igazi vámpíros buli, és a tömeg fel akarja falni a prédáját.

Majd megjelenik egy sötét, fenyegető alak, talpig bőrben. Abbamarad a zene. Már a vér is csak csepereg a zuhanyrózsákból. A vámpírok suttognak, vagy menekülnek, szemmel láthatóan teljesen összeszarták magukat. Az alak csak kárörvendően mosolyog. Majd elkezdődik minden idők egyik legjobb akciójelenete, főhősünk felaprítja ezt az undorító, mocskos csürhét. Először shotgunnal, majd ezüstkarókkal, aztán kézi géppityuval, végül előveszi a kardját. Az utolsót nem akarja megölni, inkább felgyújtja. Csak úgy szórakozásból.