Az Ifjúság tipikusan az a film, ami nagyon szép, nagyon megható, és mégis nagyon nehezen fogja megtalálni az utat a közönséghez. Miért? Egész egyszerűen azért, mert ismeretlen. Mert a filmet nem Steven Spielberg, hanem Paolo Sorrentino rendezte, mert Jane Fondáról ma már csak az hallott, aki középkorú, és mert a leghíresebb színésze Michael Caine, aki miatt szintén nem a fiatalok fognak beülni a moziba. Pedig az Ifjúság nekik is kellene, hogy szóljon, mert egy olyan állapotot mutat be, amelyet egyáltalán nem, vagy csak kevéssé értékelünk, amikor még megvan, az élet nagy részében pedig hiába futunk utána.