Két okból szerettem volna látni ezt a filmet. Pontosabban: két ember miatt. Az egyik Jake Gyllenhaal, akit a Nightcrawler óta mély tisztelettel övezek magamban (legalább akkorával, mint az American History X-ben nyújtott alakításáért Edward Nortont), a másik Forest Whitaker, akit sok, jóval régebbi filmje okán, szintén.

Végre egy olyan Craig-féle Bond, amely tisztességesen a gunbarrellel kezdődik. Más kérdés, hogy majdnemhogy ez az egyetlen pozitívuma ennek a filmnek. SPOILER! Spoileres az egész széltében-hosszában, van ahol kevésbé, van ahol nagyon, de összességében mindenhol.

"Later Mr. Parker, it's too early for the moment..."

Úgy érzem, hogy ennek az alkotásnak a megítélése sokkal jobban függ az ember világnézetétől, mint a film színvonalától. Mert azok a kőliberálisok, akik hetero mivoltuk ellenére együtt vonulnak a melegekkel a Pride-on (pláne maguk a homoszexuálisok) mindenképpen pozitívan fogadják ezt az alkotást. Ezzel szemben a konzervatívabbak már csak a téma miatt is utálni fogják. A kérdés, hogy az egyszeri, homofóbiától mentes nézőnek mi marad a végére?

Ismeritek a Kék lagúna szörnyét? Ha nem hát megmutathatom. No de kit érdekel ez, hiszen nem vele kell foglalkozzunk, hanem szomszédjával, a Fekete Lagúna szörnyével. Halloween-i különkiadásunk utolsó darabjaként úgy véltem a Universal klasszikus horror érájának utolsó nagy durranását mutatom be, amely mind a mai napig pazar szórakozást nyújt, pedig ennél idiótább címet bizony elég nehezen lehetett volna eszkábálni hozzá.

Sir Sean Connery, George Lazenby, Sir Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan és Daniel Craig. Egyetlen dolog közös bennük, hogy a nevük a vásznon Bond...James Bond. 

Minitörténelem

A Universal mindig is híres volt szűkmarkúságáról, alacsony költségvetésű filmjeiről, éppen ezért, az idők szavára hallgatván utoljára szerződtek le a Technicolorral. Ekkora már minden stúdió kijött legalább egy színes filmmel, ők mégis vártak egészen 1942-ig, majd az akkor legyártott Ezeregyéjszaka Meséi után másodikként gyorsan előkapták az 1925-ös nagy sikerű némafilmet Az Operaház fantomját, és remakelték, pazar látványvilággal, a korszak leghíresebb színészeit leszerződtetvén, ráadásul másfél órában egyensúlyozva a musical és a horror között. S, hogy mennyire sikerült nekik? Lássuk!

„Még akinek szíve tiszta, s esténként imáját mondja, az is farkas lehet holdvilágnál, ha sisakvirág rügyét bontja."

Négy évvel a Frankenstein sikere után a Universal végre folytathatta a történetet. Három évnyi keserves scriptelés, művészi összeférhetetlenség és pénzhiány után minden együtt állt, hogy visszatérjen a szeretethiányos szörny és teremtője. A dokit eleve ezért hagyták életben a kibővített jelenettel, a szörnyet meg igazán nem volt nehéz ezek után valami mondvacsinált okkal visszarángatni. Elvégre egy élőholt (?) nem tud meghalni, ugye... Mindezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a hollywoodi folytatások nem jelenkorunk szövődményei.

Ez a film

az Európa Tanács EUROIMAGES Alapítvány és

a Magyar Mozgókép Alapítvány

támogatásával készült.

1933-ra az USA úgy-ahogy kiheverte a Nagy Gazdasági Világválságot, vagy ahogy ők hívják: a Nagy Depressziót. Carl Laemmle jr. elég szépen megtollasodott ezekben a szűkös esztendőkben. Így megengedhette magának, hogy a következő „szörnyfilm” egy olyan adaptációból szülessen, amelynek írója még ekkor is élt, ez pedig nem volt más... de ugye, a cím alapján már látatlanban is kitaláltátok mind.

Hihetetlen egy év alatt mennyi változás történhet a filmiparban. Boris Karloff immár abszolút főszereplő, megjelennek a zenei betétek a filmben, és a Universal újabb szörnyet indít olyan útra, amely sok reinkarnációt, újragondolást teremt. Akkoriban bizonyára félelmetes lehetett - és be vallom, egy jelenete még ma is az -, de ez a horror inkább egy szerelmes kalandfilm, amelynek sajnos pont a kaland elemei vesznek el a sok duma közben.

Mostanában úgy hiszem, nem én találom meg a filmeket, hanem azok találnak meg engem. Értsd a Tess DVD-jét is legalább hét, nyolc éve megvettem, és azóta békésen pihent a polcon, várta hogy megnézzem, és én is vártam, hogy megérjek rá. Mindezek dacára nem értem se az alcímet, se azokat, akik szerint ezt a nőt „verte volna a sors”. Miért lenne tiszta nő? Bolond nő? Gyengeelméjű nő? Érthetetlenül viselkedő nő? Idegileg labilis nő?... Sokkal inkább. Mivel veri a sors? Hogy kiderül, nemesi vér csörgedezik ereiben? Roman Polanski 1979-es filmje mai napig Thomas Hardy regényének egyetlen mozifilmváltozata. Készült több tévéfilm, és nem rég egy sorozat is az angol irodalom egyik klasszikusának kikezdhetetlen művéből, de kétségtelen, hogy ez a leghíresebb, elsősorban Polanski miatt. Vigyázat! Spoilerek jöhetnek, kattintás csak a könyv olvasása, a film megtekintése után, vagy saját felelősségre, ugyanis sajnos a filmről másképp nem lehet, és nem is érdemes beszélni.