A foci nagyjából erre az egy dologra jó, hogy pár okos kihasználja, míg a többiek ezt bámulják. Igazából én is ezt tenném. Kárpótlásul a kocsmákban muszájból végig ült megannyi foci miatt. A most következő film egy igazi unikum - és totál véletlen, hogy a tegnapi 86-os, ez meg 68-as. Annyira jó, hogy a csatornák nagyjából kétszer adták le az elmúlt, lassan ötven évben. Pedig a világ egyik legjobb caper moziját ajánlja nektek Tini Scal, amely tegnap éppen úgy elvarázsolt, mint legelső alkalommal. Pláne, hogy azóta se láttam az elejét, mivel jó darabig meg se találtam - nehéz ám olyan filmek után vadászni, aminek se a címére nem emlékszel, se arra, hogy kik szerepelnek benne. Ugye milyen gyorsan eltelt egy hónap? Szinte tegnapnak tűnik, hogy az Átjárót ajánlottam nektek Delontól.

Ez is csak egy átlagos nap volt. Odakint sütött a nap, az autók egymás után falták a kilométereket a város forgatagában. Te pedig eldöntötted, - mivel volt szabad tíz perced -, hogy ismét rákeresel kedvenc oldaladra, a Filmbookra, és megnézed, ma mivel kedveskedtek neked a szerkesztők. Azért szereted a Filmbook cikkeit, mert nem csupán hihetetlenül igényesen írják meg őket, de egyszersmind nagyon informatívak - fan fact: valójában a leginformatívabbak az adott témát illetően magyar nyelven -, és mindeközben rettentően szofisztikált humorral operálnak. Mire eddig eljutottál a bevezető szöveg olvasásában, magadban kicsit zavarodottan kérdezed. Minek írja le mindezt ez az istentelenül hülye scal? Hiszen ezt magadtól is tudod. Te a cikk miatt ülsz most itt. Tudni akarod mi az a Stanley Parable. Ráadásul most, rögtön, azonnal, csomó mindennel kell majd még foglalkoznod a nap folyamán, család meg azt az izét is meg kéne csinálni. Ilyesmik. Nyugodj meg a cikk tökéletesen körülírja majd mi is az a Stanley Parable. Úgy fogsz felkelni a székecskédről, hogy nálad jobban senki nem lesz tudatában mi is az igazi, az egyetlen, eredeti Stanley Parable fundamentuma... leszámítva persze a sok ezer másik olvasót, akik szintén olvassák ezt... talán veled egyszerre... ugyanebben a pillanatban... Na mindegy, haladjunk, kattints kérlek a TOVÁBB gombra!

Idén első alkalommal került megrendezésre a VideoTube Awards nevet viselő díjátadó, amelyen a legnagyobb online oldal, legnézettebb videóit és előadóit díjazták különböző műfajokban. A szerencsések testközelből találkozhattak a legnépszerűbb előadókkal és zenekarokkal, mivel a díjátadó gálára KORLÁTOZOTT számban lehetett jegyeket vásárolni 2000 Ft-os áron. A VIP jegy 5000 Ft-ba került.

Magyar idő szerint vasárnapról hétfőre virradó hajnalban startolt az AMC kábelcsatornán és így nálunk is a "The Walking Dead" spin-off sorozata a "Fear The Walking Dead". A várakozás óriási volt, hiszen most már nyugodtan mondhatjuk, hogy a "The Walking Dead", ha nem is minden idők legjobb zombi-témájú feldolgozása filmen, de mindenképpen a legsikeresebb és a legnagyobb tömegeket mozgatja meg pro és kontra. Nézzük hát, mit is kapunk a pilotban, milyenre is sikerült a nyitány. 

Vannak színészek, akik mindig meglepnek valamiféle extrával. Vagy azért, mert kibújnak a bőrükből és teljesen más karaktert láthatok tőlük, mint amit megszoktam, vagy azért, mert olyan szerepekkel is megpróbálkoznak, amelyeket alapvetően nem rájuk szabtak. Ez utóbbi esetek a neccesebbek, mert vagy egy tisztességes próbálkozás sül ki belőlük, ami tovább növelheti a színész ázsióját a szememben, vagy az egész díszzene kíséretében elmerül az óceán habjaiban, akárcsak a Titanic. 

Welcome to the States forty-seven!

Welcome back to the job forty-seven!

1945 - A szovjetek ledobják az atombombát Berlinre, a II. Világháború véget ér.

1953 - Nagy Britannia csatlakozik a Kommunista Blokkhoz, utolsóként az európai nemzetek közül.

1961 - Az USA tiltakozása ellenére atomrakétákat telepítenek Kubába.

1976 - A Szovjetunió több ezer katonai "tanácsadót" küld Guatemalába és Hondurasba.

1996 - Mexikóban a Kommunista Párt kerül hatalomra, noha többen választási csalást sejtenek a háttérben.

2001 - Sikertelen merénylet az USA elnöke ellen - a külföldi hatalom amelyre gyanakodnak, nem nevezi meg magát.

Tegnap - Számtalan híradás érkezik az USA egész területét ellepő drónokról. A kormány elutasítja a feltételezést, miszerint időjárás észlelő ballonok lennének.

Hello forty-seven, Diana here...

Ha valaki nem tudná rólam, szenvedélyes Chandler rajongó vagyok. Ebben a filmben bukkan fel először detektívregényeinek állandó főhőse Philip Marlowe, Dick Powell zseniális megformálásában. Szinte érthetetlen, hogy a két évvel későbbi folytatásban már nem ő, hanem Bogart alakította, és aztán személyes vonzerejével simán el is nyomta az 1944-ben készült remeket. Olyannyira, hogy mára alig akad ember, aki ismerné, vagy akár csak hallott volna erről a filmről.

A filmgyártás történetében volt már tini Superman, tini Batman, tini pókember és még ki tudja hány a tini hősök sorából. A hollywoodi agytrösztök mindig is úgy vélték, hogy jó dolog tiniket szerepeltetni, ha már az érettebb, bevált színészek sem hozzák meg a várva várt sikert. Azt viszont mindig elfelejtik, hogy a sikerhez, emlékezetes jelenetek sorozatához, jó forgatókönyv is kell. Jó anyag, amelyből dolgozni lehet. Itt ez annyira nincs meg, hogy hiába a "tinisítés", a végeredmény egyszerűen felülmúlhatatlanul pocsék és ehhez képest a 2005-ben forgatott első "Fantasztikus négyes" film majdnem remekműnek számít.  

Tegnap átvettük a Fantasztikus Négyes eredetét, a kezdeti nehézségeket, és azt a húsz évet, amíg eljutottunk a 2005-ös filmig. Bemutattam két fontos karaktert, a mai folytatásban pedig a maradék három szereplőről, a 2007-es változtatásokról, valamint a DVD kiadásokon található extra tartalmakról olvashattok. Jó szórakozást.

A Fantasztikus Négyes tíz évvel ezelőtti darabja mindig kettős érzéseket vált ki bennem. Egyrészt nem tartom sokra, mert mihelyst megnézem alig emlékszem rá. Másrészt nem tudok rá haragudni, mert minden hibája ellenére se mondanám rossz filmnek. Legalábbis nem olyan rossznak, mint a Pókember 3, vagy az X-men 3. Mindig oda lyukadok ki, hogy amit vállal, azt derekasan hozza, kellemes kikapcsolódást nyújt másfél óra erejéig, aztán ugyanilyen gyorsan el is felejted, és egy év múlva megint meg lehet nézni. És ugyan mi más lenne jobb ürügy erre, mint a jelenleg mozikban fáklya sebességgel égő reboot?

Manapság óriási divat a hatvanas, hetvenes évek nemritkán klasszikus, de mindenképpen emlékezetes TV-sorozatait nagy vászonra vinni. Teszem hozzá, több kevesebb sikerrel. A magyar közönség a "vasfüggöny" mögött nem volt elkényeztetve, különösen nem kém,- illetve ügynök-sorozatokkal, így maradhatott ki sokak életéből például "A hatmillió dolláros férfi" (amiből Mark Wahlberg-el készül nagyfilm), illetve az "Az U.N.C.L.E. embere " (1964-1968) című négy évadot megért 105 részes televíziós show is. 

Tsui Hark (magyaros átiratban: Hszü Ko) rendezőként, (A kard útja, Zu legendája, Volt egyszer egy Kína) színészként (Szebb holnap) és producerként (Flying Swords of Dragon Gate) egyaránt ismert. Miután a gyakorlata megvolt, a művei többnyire sikeresnek bizonyultak, Kínában úgy gondolták, alkalmas egy történelmi alapokon nyugvó kalandfilm levezénylésére. Kapott is hozzá egy jókora halom jüant, mert nem csak a háborúhoz kell a Montecuccoli által megállapított három dolog: pénz, pénz, pénz. Mint azt tudjuk, ingyen ebéd az amerikaiak szerint nincs. Nos, Kínában sem más a helyzet. Finoman, ám de határozottan megrendelték, milyen legyen a feltálalandó késztermék. Hogy a témaválasztással ne kelljen vesződnie, azt ugyancsak kézhez kapta. Ha az idősebb korosztályból valakinek a Szovjetunió gyakorlata jutott az eszébe, nem jár messze az igazságtól. Mindettől a mozi még lehetett volna nemzetközi tapsvihart kiváltó alkotás. De nem lett. Viszont süllyesztőbe sem került. Eddig jó. Lássuk a részleteket.