Elérkeztünk a Disney-reneszánsz hattyúdalához. Ezt persze akkor még senki sem tudta, ahogy azt sem, hogy az új évezred nemcsak a hagyományos animációnak vet véget, hanem a Disney sikersorozatának is. Azt mindenesetre meg kell hagyni, hogy itt még nagyon odatették magukat.
Valamikor 1997-ben. Helyszín: Kalifornia - San José.
"- A zárkód 2... 2-5-0-1?
- Legyen ez a számsor a jelszavunk, ha megint találkozunk.
- És most mi legyen az első lépés?
A hálózat tág és határtalan."
- Hát haver ez valami űberkibaszott fasza volt!!!!
- Jah... na menjünk vissza melózni, még ki kell pofozzam a Marathon protagonistánk karakterét az új játékhoz.
- Nem igaz bazdmeg, hogy megint egy trooper játékot csinálunk, ennyire nem merünk letérni a kitaposott ösvényről?
- Hát ennyire.
- Ebből kéne csinálni egy játékot. Verekedéssel, árulással, titokkal, NŐI főhőssel!!!
- Ezt most verd ki a fejedből. Tudod te mennyi jogdíjat kell fizetni utána? Egy csomó baszakodás, kell ez nekünk?
- Nyugi már, én megírok egy teljesen új sztorit, és csak a karakterek lesznek hasonlók, meg az atmoszféra...
- Te most lopásról beszélsz?
- Miért? A Blizzardnak bejött.
Az eredeti Majmok bolygójáról pár hete írtam egy kisebb esszét, és akkor megfogadtam, hogy ha beledöglök is végignézem a teljes eredeti sorozatot... ismét. Jelentem... beledöglöttem. Már az első folytatásba is, és jelenleg miközben ezen sorokat pötyögöm... javában haldoklom. Az agyam már nem képes sokáig fenntartani a látszatot, hogy még értelmes lény írja eme ismertetőt. Borzalmas film az eredeti címén Beneath the Planet of the Apes-re keresztelt kreálmány, rosszabb mint amire tizenöt év távlatában emlékeztem. Segített félrevezetni az is, hogy legtöbben azt írták róla, "ez még jól sikerült". Pedig ha létezik a világon felesleges folytatás, akkor az ez a film.
Ilyen mocsokszar filmet már nagyon rég láttam. Igazából utálom ha így kezdődik a napom, mert egész végig rányomja a bélyegét - tanulság, nem reggel, hanem este kell nézni, illetve EZT egyáltalán nem kell. Azon tűnődtem, vajon Én vagyok ilyen öreg, hogy nem tartom ezt szupernek? Vajon hány évesen kellett volna lássam, hogy értékelni tudjam? Tíz vagy mondjuk öt évesen? Esetleg magzatként? Vagy még csak amikor gondolat voltam apám fejében? Igen, talán akkor tudtam volna szeretni. De sajnos harminc évesen láttam.
A filmet egyfajta messiásként várta a sci-fi közösség - legalábbis az idei messiásként -, aztán sajnos nem a jól beígért megváltót kapták, hanem egy egészen opportunista felsőbb hatalmat, és a plebs úgy döntött neki ez nem kell. Nincs ezen mit csodálni, a történelem csupán ismételte önmagát, ahogy Jézust is megfeszítették, úgy kergették el a Transzcendenst is melegebb éghajlatra. És tartok tőle, hogy a legtöbb hívő ugyanúgy nem ismerte fel Istent, amikor legutóbb elkergette csöves képében, csak mert próbára tette őket az öreg, és kért egy kis aprót.
„Andersen megvolt, francia tündérmese kilőve, az Ezeregyéjszaka letudva, a saját történelmünket meghamisítottuk, a romantika korszakának nagy regényét disneysítettük, és a görög mitológiát is sikerült kimeríteni. És akkor még csak a reneszánszról beszélünk. Mi jöhet még?” Tanakodhattak a Disney fejesei a ’90-es években, 36. egész estés rajzfilmjük előkészületeikor. Aztán egy kínai legendát sikerült kiválasztaniuk, az talán elég egzotikus a hamburgeren hizlalt jenki lurkóknak.
Az alábbiakban vendégkritikánkat olvashatjátok:
Mikor megláttam, hogy Michael Bay-nek bármi köze van a filmhez (bár csak producer), izgatottan dörzsölni kezdtem a tenyerem, hogy vajon mennyit kell várni ahhoz, hogy egy robbanó teknőcöt láthassak a vetítővásznon, illetve virtuálisan előtte, hiszen ez egy 3D-ben is megnézhető film. Nos, én – akármennyire ez a látványt akarta erősíteni –, nem éreztem, hogy szükségem lenne rá, ennél sokkal jobb 3D-élményem is volt már.
Nem is emlékszem már mikor nyomtam le ezt a gammát, de nem tartott sokáig, és kizárólag azért került a kezeim közé, mert megvettem egy újságot, ami mellé ez - és a Hitmant - adták teljes játék gyanánt. A tél bár még jóval odébb van - ha egyáltalán idén lesz - de még maga Jégtörő Mátyás se tudná feltörni azt a rengeteg jeget, ami ebben a játékban van, ugyanis egész végig a Ferenc József földön fogunk kalandozni. Brrrr...
A második rész alcíme: A trutymó titka. Ezzel azt hiszem, már nagyon sok mindent elárultam a film hangvételéről. És hogy mi a trutymó titka? Az, hogy egy laborban készült. Igen, ennyi. A második rész könnyedségére jellemző, hogy a film legnagyobb drámája abban merül ki, hogy teknőchőseink rájönnek, hogy létük csak egy véletlen baleset következménye. Ezt szerintem az emberek tekintélyes része is elmondhatja magáról, elég ha csak a szakadt óvszerekre, vagy a részegen átbulizott éjszakák eredményeire gondolunk, mégsem csinálnak belőle problémát. Ráadásul az első részben Szecska elmesélte, hogyan születtek, úgyhogy ezt eddig is tudták. Azért az első rész a maga infantilis módján ennél komplexebb volt, ott elvesztették a mesterüket, nevelőapjukat, Szecskának meg bosszút kellett állnia egy gyilkosságért, gyerekeket vettek rá bűnözésre, szóval abban azért volt egy csipetnyi drámai tartalom.
Az Aladdin és A kis hableány rendezői, John Musker és Ron Clements két ilyen hatalmas siker után vissza akartak térni eredeti tervükhöz: Robert Louis Stevenson A kincses szigetét adaptálták volna vászonra A kincses bolygó címmel. A Disney akkori fejesének, Jeffrey Katzenbergnek azonban továbbra sem jött be annyira ez az ötlet, így megállapodást kötöttek; akkor kaphat zöld utat A kincses bolygó projekt, ha előbb letesznek egy Aladdinhoz hasonló sikerfilmet az asztalra. Musker és Clements benyújtották a Don Quijote, a 80 nap alatt a Föld körül, és az Odüsszeia tervezetét, de végül a Herkulest készíthették el.
Az első évad hatalmas sikere után, beindult a gépezet és a CBS berendelt egy hivatalos évadot a rajzfilmsorozatból. Ez az akkori standardnak megfelelően tizenhárom epizódot jelentett, melyet 1988. október 1-jével kezdtek vetíteni szombaton a reggeli műsorsávban, de olyan következetesen, hogy a szezonzáró utolsó rész karácsony este került adásban. Meg kell mondjam, hogy bár gyerekként igen szerettem ezeket a részeket, nem egyre mai napig igen élénken emlékszem, de továbbra is azt mondom, felnőtt fejjel ezek már - hozzáteszem sajnos - közel élvezhetetlenek. A kattintás után azt is kifejtem miért.
Kevin Eastman poénból rajzolt egy skiccet barátjának, Peter Lairdnak egy tinédzser mutáns nindzsa teknőcről. Valóban elvetemült ötlet. A skicc aztán továbbfejlődött, és némi adóvisszatérítésből, és Eastman bácsikájának kölcsönadott pénzéből saját maguk adták ki az első képregényeket ’84-ben. Az akkoriban divatos képregények, a Fenegyerek, az Új Mutánsok és a Ronin paródiájának szánták az egész ötletet.
A szovjet fantasztikum aranykora, különösen filmben, jóval korábbra esett mint az 1980-as évek. A kezdeti Aelitától a Szólít az égen, a Viharok bolygóján, a Solarison és más nagysikerű mozikon át juthatunk el az utolsó nekirugaszkodásokig. Ezúttal az utolsó brezsnyevi évek és a Gorbacsov előtti átmenet egy-egy ritkasága kerül terítékre.
TovábbAz augusztus 20-i ünnepnapon megjelenő cikket mindig különös gondossággal választom ki, hogy azt be lehessen illeszteni az egész napi ünnepségek hosszú sorába. Azonban idén úgy voltam vele, hogy az István, a király, Honfoglalás, meg a szorosan mögötte igyekvő Sacra Corona helyett egy kevésbé ismert, mégis hasonlóan fontos filmet választok, mely hazánk életében mindig is meghatározó erővel bírt. De minthogy meglehetősen snassznak tartottam csupán a filmről értekezni, így idecitálom hát az eredeti alapokat szolgáltató könyvet is. Küzdjenek meg, lássuk, melyikük a jobb! Soha vissza nem térő alkalom, kedves hölgyeim és uraim! A piros sarokban A majmok bolygója 1963-ból, 150 oldal hosszú, és a balhorgával különösen vigyázni kell! A kék sarokban pedig A majmok bolygója 1968-ból, vigyázzunk fiatalabb a srác, és a maga közel két órájával bizony sok meglepetést tartogathat erre a mérkőzésre! Tegyék meg tétjeiket, hamarosan kezdünk!
