Fel nem foghatom miért nem írtam erről a filmről sokkal korábban. Hiszen az Óz az idei év egyik legjobb 3D-s filmje. Azonkívül az általam igencsak gyűlölt Sam Raimi bombasztikus adaptációja, amely előtt Tim Burton Alíz filmje nyitotta meg az utat, de gyorsan hozzátenném, hogy attól azért messze jobban sikerült. Az Alíz számomra egy hatalmas csalódással ért fel, valahogy totálisan félrement az egész félúton, és pont az veszett ki belőle, ami Burton egyéb filmjeit olyan naggyá tette: az a beteg látásmód ami csalhatatlanul megtalálható majd minden filmjében. Vagy ő öregedett meg, vagy a Disney szorította le kezeit, de a lényeg az, hogy Alíz felemás lett. Az Óznál viszont nincs ilyen, ugyanis itt nem egy újragondolást, kvázi folytatást, hanem eredettörténetet kapunk. Ami úgy egészíti ki az ismert történetet, hogy nem alázza meg a nagy előd szellemiségét.

A burok életem egyik legnagyobb tévedése. Leginkább, hogy képes voltam megnézni moziban. Még az se mentesít, hogy csupa jót hallottam róla, és hogy nem volt más választásom. Ez a film szörnyű, agyhalál, megkockáztatom, érdektelenebb még a Twilight-nál is, mert azon legalább röhögni lehet hogy mindezt komolyan gondolták. És nem, nem hiszem, hogy mindez jobb lenne könyvben. Ugyanis az íróNŐ úgy van vele, telibe kell mindent szarni ami a világon irodalom/filmek terén történt előtte. Volt már vámpíros film, ne adj isten Drakula, á nem baj, majd ő újrateremti a mitológiát. A burok esetében nyilván látta a pár éves Invázió című filmet - A testrablók támadásának ismeretét nem nézem ki belőle - és úgy vélte mindezt leírja, azután a Twilight sikere miatt mások meg úgy gondolták mindebből filmet kell csinálni és ez senkinek se szúr szemet.

Még csak tavaly mutatták be az első részt, máris itt a folytatás: Hollywoodban pénzszagra gyűl az éji vad. De addig nem tudok rájuk haragudni, amíg a gyenge termés közt akad egy-két ilyen, jobban sikerült franchise, mint az Éhezők viadala. Ahol valóban minőségi munkát raknak le az asztalra, aminek főhősnőjével nem azért könnyű azonosulni, mert nincs személyisége; épp ellenkezőleg. A regénytrilógia középső darabjának adaptációja sok tekintetben túllép az elődön, mégsem mondom azt, hogy jobb film lett. Más film lett. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy ugyanazoknak az embereknek szól: akik szerették az elsőt, ezt is fogják, akik nem, nos...

Amikor Santino elkezdte a Stallone & Schwarzenegger toplistát, nem sokáig maradt nyitott kérdés számomra, hogy lehet én is írok egyet az én kedvenc akciósztáromról Bruce Willisről. Field Lundgren listája csak megerősített ebben, ráadásul adta magát a dolog hiszen a régebben írt toplistáim simán vitathatóak, mivel 10 legjobb akciófilmhez meg kell nézni 100-200-at, és akkor tartok tőle még mindig nem merítettük ki a lehetőségek végtelen tárházát. Ezzel szemben egy színésztől 20-30 filmet megnézni nem olyan nagy truváj, sokkal objektívebb, és hát azért tegyük hozzá, nem hétfőn kezdtem bepótolni Bruce filmjeit. Hozzáteszem van még 1-2 filmje Willisnek amit mai napig nem láttam, de talán nem vesztettem sokat, hogy a Merénylet a Suligóré ellen (jaj) vagy a Két Kopper (dupla jaj) című förmedvényeket nem akartam mindenáron letudni. Előzetesként annyit, a 90-es években teljesen Bruce Willis fan voltam. Ez kb. 93 környékén kezdődött amikor az MTV vetíteni kezdte a Simlis és a Szendét, vagyis először komikusként ismertem meg, de akciósztárként sokkal nagyobb dolgokat tett le az asztalra - egyrészt ő már kifinomultabb akcióhős volt mint a 80-as évek izomtiborjai, - bizonyos kritikusok szerint akár négy különböző kifejezést is képes megjeleníteni ugyanazon az egy arcán - és mindemellett legalább öt alkalommal megmentette az egész világot. Szóval következzék az a tíz film ami szerintem Willis legjobb pillanatait foglalja magában.

Javában dübörög a Marvel második fázisa, amivel a Disneynél két Bosszúállók rész között csillapítják a fanok étvágyát önálló szuperhősös kalandokkal. Az első követ már szinte mindegyik ismertebb szereplő lefektette, most jött a nagy próbatétel: tudnak-e még valami újat, valami frisset mutatni a szuperhőskommandó new york-i kalandja után. A Vasember 3 (hiába tartom a legjobb résznek a trilógiából) sokaknak okozott csalódást (kivéve a producereket, mert tavasz óta a befolyt zöldhasúakat számolgatják), szóval nagy volt a nyomás Odin fián.

A most következőkben exkluzív interjút olvashattok Menyhei Szabolccsal akit legújabb munkájáról a Thor: Sötét Világról faggattam. Természetesen emellett sok minden egyéb dolog is felmerült, minthogy mennyiben más egy londoni stúdióban dolgozni, és, hogy a borús időjárás hatásai megjelennek-e a vásznon. 

A blogot 2011 januárjában kezdtem el írni, azóta mind a kétszer készítettem toplistát az adott év legjobb filmjeiről, és nem fogok másképp tenni 2013 végén sem. Viszont mi volt 2011 előtt? Természetesen akkor is jártam moziba, és már akkor is megvolt a véleményem minden filmről, így most visszamenőlegesen ki fog derülni, hogy melyek voltak a legjobb mozik 2011-et megelőzően tíz évvel. Minden egyes évről lesz egy toplista, amiből képet kaphatunk az adott év mozis felhozatalairól, mert nem csak a legjobbakról fognak szólni ezek a toplisták, a legnagyobb csalódások, és a legrosszabb filmek egyaránt meg lesznek említve. Bár rengeteg filmet megnéztem, újranéztem a toplisták elkészítése miatt, azért nem kizárt, hogy valami elkerülte a figyelmemet, ilyen esetekben nyugodtan lehet reklamálni a kommentekben. Fontos, hogy csak az adott év magyarországi mozibemutatói közül válogattam, így beeshetnek olyanok, amit egy évvel korábban mutattak be külföldön, a dvd (később video) megjelenéseket viszont egyáltalán nem vettem figyelembe. Induljon hát az időutazás, nézzük csak, mi is történt 2010-ben!

Kedves Harry Potter, tudd meg, hogy nem csupán egy kisfiú vagy, hanem hatalmas mágus, egy kiválasztott... jaj, bocsánat, ez nem az a film. Kedves Percy Jackson, tudd meg, hogy nem csupán egy tinédzser vagy, hanem Zeusz, akarom mondani Poszeidón balkézről született fia, egy kiválasztott... hogy micsoda? Ez még mindig nem az a film? Kedves Dave Stutler... ki a fene az a Dave Stutler? Jah, hogy az a franchise megbukott a Varázslótanonc első részével... és nem épült be a kollektív tudatalattiba... ööö jah, hogy ő sem egy átlagos srác, hanem egy varázsló vagy mifene. Maradtak még átlagos tinik a mai világban? Nem igazán. Szóval bizonyára létezik egy terminus technicus ezekre a filmekre/történetekre is, amikor a halál unalmas életet élő, frusztrációkkal küzdő tinédzser hirtelen megtudja, hogy az ő vállaira bizony nagyon nagy súly nehezedik, de legalábbis a Világ megmentése vasárnap estig. A Csontváros dettó ilyen, annyi a különbség, hogy itt egy lány a főszereplő, amitől az egész kapott egy Twilightos ízt, még ha annyira nem is irritáló és buta. Ha láttad a fenti filmek valamelyikét, akkor az első öt percben jó eséllyel totózhatod ki a végeredményt, és a helyzet az, hogy nekem ebből valahol már kezd elegem lenni.

A regény sokkal jobb volt.

Mint ahogy az a bejegyzés címéből is kiderülhetett, idén 11. alkalommal rendezi meg az Olasz Kultúrintézet, az Istituto Luce Cinecittá és a Puskin mozi segítségével a MittelCinemaFestet, ahol november 5. és 14. között a közönség egy rakás olasz, javarészt művészfilmmel ismerkedhet meg. Az itt bemutatásra kerülő művek közül háromnak van már magyar forgalmazója, azaz az elkövetkezendő egy hónap során (A nagy szépség és a Pinokkió november 14-én, a Jó reggelt, Apa! pedig december 5-én) széles ez országban is megtekinthetőek lesznek majd...

Annyira nem akartam fanyalogni. Mégiscsak gyerekkori álom, hogy ez a két akcióisten egy filmben szerepeljen. És nem volta túlzó elvárásaim, de azért reméltem, hogy egy Erőnek erejével, meg pláne egy Fejlövés szintet azért sikerül túlszárnyalni. De hát az sajnos kevés, hogy én ennyire akarjam, ha egyszer a filmkészítők nem akarják. Szpojleres, már amennyire ilyesmiről egyáltalán beszélhetünk ebben az esetben.

November első két hetében visszatérnek a magyar mozikba a Na'vik, hogy "Zsékszuli"-val az élükön egy új élményt kínáljanak a Westend 4DX termébe ellátogatóknak: az Avatart limitáltan, kizárólag ebben a formátumban újra versenybe küldi az Intercom, hiszem James Cameron még mindig nem mondott le a 3 milliárd dolláros mozis bevétel eléréséről, így mindig újabb és újabb indokot talál, hogy visszaküldje a legjobban fialó kicsinyét a vetítőtermekbe. Magáról a filmről már értekeztem a saját blogomon (én nagyon szeretem, biológusként kötelességem is), ezért ettől itt most eltekintenék (erre a pirossal jelölt linkre kattintva elolvashatjátok), helyette az új dimenziók nyújtotta pluszról (vagy mínuszról) szólnék pár szót.

Nem voltak magas elvárásaim ezzel a mozival kapcsolatban. Az időutazás témája keltette fel az érdeklődésemet, és annyit reméltem, hogy az átlagosnál egy kicsit igényesebb romantikus komédiát láthatok. A vége az lett, hogy nem kicsit, hanem sokkal igényesebb mozi lett, és éppen annak köszönhetően, hogy – bár úgy indul – ez egyáltalán nem egy romkom. Persze, lehet rajta nevetni, meg a romantikus szál sem hiányozhat, de ennél azért jóval többet kapunk a pénzünké'.

Tudom, hogy én vagyok az internet mumusa. Az örök tagadás szelleme, az ördög ügyvédje, vagy hogy stílusosan fogalmazzak: a tizedik ember. Aki mindig más aspektusból vizsgálja a történéseket, mint az első kilenc – akik általában egyetértenek. De a helyzet az, hogy én szeretem, hogy ilyen vagyok. Vegyük például ezt a filmet. Minden oldal – nézzük csak az itthoniakat – előre leírta, meg különben is zombik és Brad Pitt, hagyjál már. Előre hízott minden kretén mája, mekkora rábaszás lesz ez a film, és különben is milyen gagyi, és már megint eltolták. Meg a könyv is megfilmesíthetetlen, és most meg újra kellett vágni, meg forgatni hozzá. Kiáltsuk ki az év bukásának. Jaj, de jó lesz, mikor beszopja a kasszáknál... Aha, hát ne menjetek jósnak, faszikáim. A katt után következik az elmúlt tíz év legjobb zombifilmje.

A Szupercella bemutatásának örömére Stallone után elkészítettem az egykori body builder sztár, néhai kormányzó, és örök akciósztár Schwarzi 10 legjobb filmjét tartalmazó toplistát, így ha véletlenül bepótolnivalótok van vele kapcsolatban, akkor már legalább tudjátok, mit érdemes megnézni. Kis személyes megjegyzés, hogy ilyen gyorsan még sosem sikerült összeszedni egy toplistát, egyrészt azért mert a művészúr összes filmjét láttam, másrészt mert mindet sokszor láttam, és így még a sorrenddel sem kellett sokat vacakolni, annyira magától értetődő volt az egész.