Október 24-én valóra válik egy gyerekkori álom. Egy filmben lesz főszereplő Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger. Persze, játszottak már együtt korábban A feláldozhatók mindkét részében, de ott Schwarzi csak cameozott. A Szupercellában viszont mindkettőjüknek komoly szerep jut. Még nem érkeztek hírek a film színvonaláról, nem tudni, hogy a közönség vevő lesz-e az akciótatákra így együtt… Külön-külön ismét bukdácsolnak mind a ketten. Mindenesetre erre a jeles alkalomra elkészítettem egy-egy listát mindkettejük 10 legjobb filmjéről. Schwarzenegger toplistája ugyanitt lesz olvasható egy hét múlva. A két tesztoszteronbomba közötti különbségről leginkább annyi mondható el, hogy Stallone volt az inkább földközeli hős, Schwarzi-nak már csak méreteiből adódóan is jobban állt a sci fi, vagy a fantasy műfaja.

Nem értem, hogy miért nem tavalyra lőtték be ezeket a világvége vígjátékokat, amikor elvileg 2012-ben kellett volna, hogy romba dőljön a civilizációnk. Vagy akkor ez még nem lett volna humoros, csak most, hogy már „túléltük”?

Írta: Koncsek Krisztián

Dzsingisz kán: a földek és vizek ura (2007)

A film több címen is futott: angol nyelvterületen „Genghis Khan: To the Ends of the Earth and Sea”, Japánban „Aoki okami: csi hate umi cukiru made” (szabad fordításban „Kék farkas: a földek és vizek ura”). Ezt az alkotást is Mongólia 800. születésnapjára készítették. Furcsa érzés lehetett a mongoloknak, hogy a nemzeti évfordulójukra rögtön kaptak két japán nagykánt.

Az alkotók számomra ismeretlenek. Szavai Sinicsiro rendezte, Szorimacsi Takasi játszotta a címszerepet. A teljes stábot kizárólag japán színészek alkották, a mongoloknak – szó szerint – statisztaszerep jutott; ugyanis az összesen 27 000 főből ötezren a mongol hadsereg kivezényelt katonái voltak. Mindez persze hozzájárult ahhoz, hogy a film mintegy 30 millió dollárba kerüljön. Közel kétszer annyi lett tehát a költség, mint a Mongolnál, amely 18 millió dollár volt a költségvetése (Bevétel szempontjából egyébként – az orosz verzióval ellentétben – hatalmas bukás lett belőle).

Nosztalgiázzunk egy kicsit! Emlékszem még, amikor ezt az egészet Moziünnepnek hívták, nyáron tartották, és 300 ft (!) volt egy jegy. Persze, ha jobban utánaszámolok, egyből kiderül, hogy az már legalább 9, de az is lehet, hogy tíz évvel ezelőtt volt. Nem mintha sokallnám a 690 ft-os jegyárat, sőt szerintem jó lenne, ha egy évben nem csak egyszer, hanem legalább kétszer lenne ilyen rendezvény. Szívem szerint mondanék 4-et is, de akkor ezeket az eseményeket leszámítva valószínűleg senki sem járna moziba, az meg azért mégse lenne jó. Nem tudom egyébként, mennyire lehetett sikeres az idei Filmünnep, tavaly csak teltházas vetítéseken voltam, és négy filmet néztem meg. Idén csak kettőt, mivel sajnos majdnem mindent láttam már, amire úgy gondoltam, érdemes lehet időt szánni. Amikor szombat délután megvettem a jegyeket, egyáltalán nem kellett sorban állnom, bár az is igaz, hogy minden egyes kassza nyitva volt az Arénában. A vasárnap reggel 10-es Don Jonon, alig lézengtünk páran, a Fogságbanon pedig kb a terem negyede volt foglalt délután 1-kor. Nagy kár, hogy a Szupercellát, meg a Carrie-t még nem mutatták be, de hát mire való a Corvin kedvezményes szerdája, és az legalább nem egy lelketlen pláza. De elég a vénasszonyos siránkozásból, nézzük a filmeket! Amúgy Lisztes kolléga már mindkettőről írt cikket, így most csak röviden az én személyes benyomásaim következnek. Spoilerveszély!

Írta: Koncsek Krisztián

Ebben a cikkben, illetve folytatásában öt olyan filmet szeretnék bemutatni, illetve ajánlani, amely a közelmúltban készült, és az eurázsiai pusztai népek történelmi múltjában játszódik. Két kazah, egy mongol, egy japán és egy orosz alkotásról van szó. További közös vonás, hogy mindegyik esetben kiemelt szerepet kapnak a száguldó lovak és a gyönyörű táj. Úgy gondoltam, érdemes együtt értelmezni a Nomádokat, a Mongolt, a japán Dzsingisz kánt, valamint a Myn bala című műveket, majd rá is térek, hogy miért. A lent leírtakban különös figyelmet fogok fordítani a történelmi tényekre, illetve arra, hogy a valós história milyen viszonyban áll a filmvásznon látottakkal. 

Azt éppen nem lehetne állítani, hogy viharos gyorsasággal készültek a fantasztikus filmek a szocialista tábor keblén belül. Némileg magyarázat rá, hogy a műfaj az átlagnál nagyobb költségvetést igényelt, és pénz dolgában mondhatni sosem álltak jól a stúdiók. Nem véletlen, hogy szinte minden fantasztikus film több baráti ország segítségével készült. A másik ok pedig az, hogy Sztálin fölöttébb gyanakodva tekintett erre a zsánerre, és hosszú időre jegelte a témakör mozijait. (Naná, még valaki másnak is lesz jövőképe rajta kívül.) A régi reflexek pedig sokáig éltek. Így aztán szinte viharos gyorsaságúnak mondható, hogy az 1970-es Meteorvadászok után potom két évvel leforgatták az Eltűnt nyolc űrhajó mozit. De jól tették…. mert a "vörös blokk" egyik legjobb sci-fi története került vászonra.

Jövő héten Asylum film lesz terítéken.

Ez az év filmje? De most komolyan. Azért mutat valamit - az egész éves felhozatalra - hogy egyesek EZT kiáltják ki az év filmjének. Sőt az év sci-fijének, úgy, hogy ez nem is sci-fi. Ami fikción alapul, és az űrben játszódik attól még nem lesz sci-fi. De persze érthető, találni kell egy év sci-fijét, amikor olyan filmekkel indul egy ligában mint a lopkodó Feledés, az elcsépelt Elysium, a renegát Star Trek. A Gravitáció a legjobb sci-fi, hiszen tuti máris 13 Oscarra fogják jelölni. Steve Jobs is megmondta, hogy az Ájfón a legjobb mobil, és igaza is lett, nem? Őszintén örülök, hogy a sok senkiházi, aki a felirat vs. szinkron vitában a felirat pártján áll, ezúttal elérte amit akar. Mindez jelentősen hozzá fog járulni, hogy a Gravitáció elégjen a hazai légtérben, tekintve, hogy a tegnapi premieren vagy húszan néztük este 8-kor. No igen, 3D-s filmet nem szerencsés feliratozni. De hát ez a kisebb gond, nézzük a nagyobbakat.

„Férfiúról szólj nékem Múzsa, ki sokfele bolygott”

Talán nem férfiú, hanem inkább szépfiú, ám de legyen! Szólok Perseus - ismertebb nevén - Percy Jacksonról a félig isten félig ember fiúról aki újabb kalandba keveredik Zeusz villámának eltűnése és megtalálása után…

A film többek között Mark Wahlberg produceri felügyelete mellett kelt életre egy hosszan elhúzódó előkészítő szakasz után. Több rendező és főszereplő neve felmerült a projekt kapcsán (Jackman egyszer visszamondta már, később még maga Wahlberg is sanszos volt egy időben), míg végül kialakult a végleges felállás, mely szerint Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal főszerepel Denis Villeneuve (Felperzselt föld) rendezésében. Az eredmény pedig egy lenyűgöző mozi 2 és fél órában.

Talán ez az első űrben játszódó film, amire nem lehet ráfogni, hogy sci-fi lenne, ugyanis semmi tudományos fantasztikummal nem találkozunk a másfél órás játékidő alatt. Pont ez adja a félelmetességét, ugyanis a Gravitáció minden pillanatát elhisszük, minden pillanatát átéljük. Persze nem állítom azt, hogy nem fokozta maximumig az élményt a hatalmas IMAX vászon és a lenyűgöző 3D, de a film ezek nélkül is igazán minőségi darab. Nyilván a látvány a lényeg, de a karakterek és a drámájuk nélkül csak egy hatalmasra fújt, de belül üres lufira emlékeztetné a nézőt Alfonso Cuarón legújabb rendezése.

A miskolci Cinefesten sajtósként lehetőségem volt életem első interjúját megejteni, méghozzá rögtön angolul, külföldi filmesekkel. Az Iron Sky rendezői változata Miskolcon debütált, így a film rendezője, Timo Vuorensola és főszereplőnője, Julia Dietze is meglátogatta a fesztivált e jeles eseménynek hála. Én is, mint oly sokan, megragadtam az alkalmat és nekik szegeztem pár kérdést és ők nem is okoztak csalódást, mivel elképesztően kedvesek és vidámak voltak annak ellenére is, hogy egész nap csak kérdésekre válaszolgattak.