Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Orosz szimfónia 1994

2021. április 03. - Oldfan

A világban időről-időre sorsfordító események játszódnak le. Az emberek ezeket néha érzékelik, néha nem. Azoknak, akik megérték és megélték a XX. és a XXI. század fordulóját, nehéz lett volna nem érzékelni egy nagyhatalom eltűnését. 1991-ben megszűnt a Szovjetunió, a rettegett, vagy csodált, - mindenkinek a saját érzelmei szerint – a világ sorsát évtizedeken át jelentősen befolyásoló szuperhatalom. A folyamat az ország méretéhez képest viszonylag gyorsan zajlott le. Úgy, mint a természetben valami kataklizma. Vagy mint valami biblia jövendölés. Például az Armageddon. Konsztatyin Lopusanszkijnak, A halott ember levelei film közismert rendezőjének, pont ez jutott eszébe az események láttán. Mint érzékeny művész, természetesen nem hagyhatta veszendőbe menni a témát., így egy újabb látomásos filmmel gazdagodott az életműve.

orosz_szimfonia_07_1.png

Lopusanszkijt, mint értelmiségi embert, mindig is foglalkoztatta az emberiség sorsa, és a Földünk iránti felelősség kérdése. 1986-ban született meg az apokaliptikus látomása az atomháború sújtotta bolygónkról. A halott ember levelei az első önálló munkája volt, mégis rögtön az elismert rendezők közé emelte. A Múzeumlátogató 1989-ben, ha lehet, még nagyobb ívre emelte a pusztulásra ítélt Föld látomásos képét, a humánus eszmék mellé pedig bevonta a vallás kérdését is. Az Orosz szimfóniával trilógiává fejlesztette a témát, bár más művészi eszközökkel, mint az első két történetben. Később, 2006-ban, a Rút hattyúk csatlakozott az apokaliptikus témákhoz. Az összes filmhez készült fordítás, így ha valaki érdekesnek találja a témát, sorban a saját házi mozi műsorára tűzheti őket.

Azt hiszem, épp ideje rátérni a film konkrétumaira. Lássuk hát a medvét,- orosz filmről lévén szó, a szófordulat pont idevaló – hogy ezúttal mivel szembesít minket az általános és személyes felelősség kérdésének nagymestere.

Iván Mazajev író, megdöbbenve látja, hogy miközben biblikus jelek sorjáznak a napi életünkben, az emberek közömbösen teszik mindennapi dolgaikat, mit sem észlelve abból, ami hamarosan bekövetkezik. A jövő nemzedékre gondolva, egy áradás által fenyegetett árvaháznak szeretne segítséget szerezni, mentőhajó formájában. Sürget az idő, a vízbefulladás rémsége már szó szerint az ajtón előtt áll a magára hagyott épületnél. Megdöbbenésére a nagyvilág értetlenséggel, sőt, gyanakodva fogadja a humanitárius szándékot, egyre késik a segítség. Ám ő, az önmagával és környezetével egyaránt harcot vívó ember, elszántan megy az útján, és egyre szürreálisabb kalandokba bonyolódik. Nem adhatja fel, hiszen tudja, sokak élete múlik rajta. Talán több is, mint egy árvaházé.

orosz_szimfonia_03.png

Amikor legelőször végig néztem az alkotást, teljesen elhűltem. „Nem létezik.” – mondtam magamban. „Ez nem lehet Lopusanszkij film. Ő mindig összeszedett történetekkel állt ki a nézők elé.”  Bizony, hiszen a rendezésen túl, néha egyedül, néha másokkal, de mindig ott volt a keze munkája a forgatókönyvben. Már pedig értő kéz az, többszörösen bizonyítottan. Csakhogy ezúttal mintha a véletlen dobálta volna össze az epizódokat. Elsőre a gyér nyelvezetű angol fordítást okoltam. Nem teljesen indokolatlanul. Hivatalos szöveget nem találtam hozzá, csak valami rajongói munkát. Ám az sem adott magyarázatot mindenre. Be kellett látnom, rendező-író eltért az előző rendezéseiben alkalmazott megoldásaitól, egyúttal feladva a leckét a néző figyelmének. Az újranézésnél kezdtem észrevenni a rejtett „csapdákat.”   

Biztosra nem vehetem, de úgy vélem, Lopusanszkij gondolataiban felmerült, hogy a halott ember és a magára maradt múzeumlátogató történetei után egy újabb földi, - sőt, ezúttal talán égi is – kataklizma rémképével előállni, bizony visszaüthet. Miután az akkoriban születendő, új, a szovjet korszak utáni Oroszország épp vajúdó állapota volt a mese középpontjába állítva, végképp nem volna célszerű holmi reménytelen helyzettel riogatni a kedves nagyérdeműt. Csak nem lehet ilyen a várva várt „szép új világ.” Így nekilátott, hogy a forgatókönyvben gondosan kiegyensúlyozva, mondhatni patikamérlegen mérve, kis fricskákkal ellensúlyozza a magvas mondanivalót. Miután előtte ezen a téren nem kényeztette el a rajongót, az eszköz üdítően frissnek tűnt az életművében.  A szelíd humorba oltott önkritikát viszont jól eldugta. A komoly történetmesélésből egy pillanat alatt átvált paródiába, majd visszatér a fővonalhoz. Meghökkentő fegyver, becsapós is. Gyakorta csak utólag esik le az embernek, hogy nem zöldséget látott az imént, hanem groteszk humort tálaltak neki. Mert milyen is az, amikor a nagy bajban lévő gyermekeken segíteni akarók a vészterhes tanácskozás idején egyszerre csak kilépnek a történetből, próbáló színészekké lesznek, akik kitárgyalják, miként lehet például egy fej hagymával hatásosabb színészi megoldást előidézni? Majd mintha mi sem történt volna, uccu, neki, vissza a dráma közepébe.  Bizony, zavarba ejtő. Nem folytatom, nem fogom elrontani a poénokat, de az biztos, hogy a leírtnál még furfangosabb megoldások, - képi és szóbeli - is lesznek a meghökkentés érdekében. Az asszociációs készség fölöttébb jól fog jönni, különösen a burkolt politikai jelenetek kapcsán.

Most térjünk át néhány kulcskérdésre, amik talán kevésbé ismertek mifelénk, de az oroszoknak, vagy a rendezőnek fölöttébb sokat jelentenek.

A kulikovói csata - 1380

Egy formálódó társadalom mindig szívesen nyúl vissza a múlt értékeihez. Mint azt tudjuk, a filmrajongók például a Jégmezők lovagja című film elejéről, az orosz nép ugyancsak megszenvedte a mongol-tatár fosztogatásokat. Hosszú időn át még az állami létük is veszélyben forgott. Az Arany Horda kánjai, akik a Mongol Birodalom egyik leágazása voltak, tetszésük szerint dúlták a szláv területeket, saját embereiket ültetve a kisebb államkezdemények vezetői székeibe. Ám Dmitrij moszkvai nagyfejedelem 1380-ban úgy döntött, lerázza a rabigát. Nem vette félvállról a készülést. Felkészült, hivatásos hadsereget hozott létre, a filmekből közismert csúcsos sisakot viselő, testmagasságú pajzsot cipelő, láncpáncélos, hosszú dárdákkal és méretes kardokkal ellátott elit egységet. Éveken át készültek az ütközetre. Hozzájuk csatlakozott a szövetségesek és a rokonság vezette kisegítő csapatok sora, más fejedelemségekből. A túloldalon Mamaj kán szintén nem tétlenkedett, még a lengyeleket is megpróbálta maga mellé állítani. Dmitrij váratlan húzással beékelődött a mongol-tatár fősereg útjába, akik a szövetségeseikhez tartottak, így az ütközet elkerülhetetlenné vált. Kevés ilyen véres viadal volt az emberiség történelmében, pedig ugye elég nagy a választék. Egyes történészek szerint a két fél egyaránt kétharmados emberveszteséget szenvedett el, de 30% alá még a legmértéktartóbbak sem becsülik az áldozatok számát. A Don folyó mellett vívott egész napos csatában a pusztaiak hatalmas vereséget szenvedtek. Az orosz nép számára pedig kézzelfogható valóság lett a megmaradás álma. Nekik ez olyan fontos történelmi esemény, mint a magyaroknak a pozsonyi csata, a létükről határozott.

orosz_szimfonia_08.png

Vallás

Lopusanszkij hithű pravoszláv, nyíltan felvállalja. Sőt, hirdeti, hogy ez az a hitforma, aminél jobbat egy orosz magának nem találhat. Hasonlóan szilárd meggyőződése, hogy az emberiség csak akkor haladhat előre, ha mindenki rendezi a belső viszonyát Istennel. Amihez illik ismerni a Bibliát, az ad erkölcsi tartást. A „szovjet ember” egyik jelkép figurája le is bukik a tudás hiánya miatt. Ez a vélemény már az előző filmjeiben is tetten érhető, ennyire nyíltan még sosem fogalmazta meg. A történet vívódó értelmiségi hőse korántsem Grál lovag, neki szintén kemény dió a saját tetteit szembesíteni a hit értékeivel. Megnyugtatok mindenkit, nem unalmas hegyi beszédet kapunk a meggyőzés érdekében, sokkal inkább kemény kérdéseket. Olyanokat, amiken még a vallást nem gyakorlóknak sem árt elgondolkozni. Nem aprózza el a témát, rögtön az Armageddonnal szembesíti a nézőt. Legalábbis szóban, nem képileg. A téma fölöttébb összetett vallási vonalon.  Bár elég közismert, de hátha van, aki mégsem ismeri. A Jó és Gonosz közötti, földi közegben vívott döntő csatát jelenti. A jók a vallásosok, fel is vonulnak nagyszámban.  A Főgonosz kiléte talányos. Talán maga az Antikrisztus. A Biblia ismerő gazdagabbnak érezhetik a történetben megjelenő vallási mondanivalót a gondosan megválogatott részletek és szóhasználat folytán. Részemről redukálom az napi életben használt tartalomra. A lényeg, hogy az összecsapás érik, sőt, kifejezetten közel van. Ütős indítása a filmnek, nem vitás. Bár a hit fontos a rendezőnek, az elvakultságot nem szereti. A „mini-próféta” alakja ezt egyértelműen megmutatja. Maga Dmitrij fejedelem osztja ki az illető fejét, neki csak hihetünk. Konsztantyin mester a sajátjaival is szigorú.orosz_szimfonia_01.png

 

 A Szovjetunió

A császár vezette Orosz Birodalom 1917-es felbomlása után az 1991-ig létező Szovjetunió sokáig a világ legnagyobb területű országa volt, egyben katonai szuperhatalom. Sokáig volt sikeres az eszmeisége a világban, nagyrészt a valóság elhallgatása miatt. Veszedelmes szomszéd volt. A korabeli vicc szerint azzal az országgal voltak határosak, amelyikkel csak akartak. Erősen ideologizált államszervezet lévén, a vallást nehezen tűrték el, ellenségként tekintettek rá. Merev, rugalmatlan gazdaságpolitikája és vezetési rendszere fokozatosan aláásta az alapjait, bukásának oka lett. Egyaránt voltak rajongói és elszánt ellenségei. Így vagy úgy, sok-sok millió ember életét befolyásolták a létezésének évtizedei. Jelen cikkben számomra csak a rendezőre gyakorolt hatása érdekes, politikai érvelés nélkül, sem pro, sem kontra. Lopusanszkij mester korántsem ennyire visszafogott a témában. Számára az akkor már egykori, de még mindig veszedelmesen közel lévő SZU egyértelműen a nagybetűs Gonosz birodalma volt. A felbukkanó képviselői véletlenül sem pozitívak. Az egykori pártfőtitkár, Brezsnyev, pont olyan, mint a korabeli, róla szóló viccekben. Idióta. Gorbacsov kétszínű. Reformokat akar, műveltet játszik, de lenézi a saját népét. Csak a rosszat látja meg bennük. És sosem lehet tudni, valóban ő van-e ott, vagy a dublőrje. Érdekes karakter a filmben a nálunk kevéssé ismert Vozduhina. Őt Jekatyerina Furceva ihlette, aki talán az egyetlen, valóban magas tisztséget betöltő, de legfőképp igazi, tartós befolyással rendelkező nő volt a Szovjetunió létezése folyamán. Nem mindig volt a reflektorfényben, de a véleményére sok pártfőtitkár adott. Vannak, akik máig ápolják a formálódó kultuszát. Aki többet is szeretne tudni róla, a Vosztok egyik cikkéből mazsolázgathat. https://vosztok.blogspot.com/2018/12/pok.html  Lopusanszkij érte sem rajong. Nagyszájú egyetemi vezetőként mutatja be, aki beszól a fejeseknek, de érdemben nem végez munkát. Visszatérő alak a filmben, megjárja a népítélet poklát. (Nem tudom létezett-e valaha orosz földön a bűnökért meztelenül bocsánatkérés szokása, de a szimbolika elég egyértelmű.) Majd talaját és hatalmát vesztett közemberként láthatjuk, sőt, nagyon hétköznapi feleségként, aki a meleg zokniról kiabálva rohan a világmegváltásra induló férfiak vonata mellett. Hát igen, így múlik el a világi dicsőség. Lenin csak közvetve kerül képre, viszont a legkeményebb – átvitt – kritikát ő kapja. Röviden, Lopusanszkij egy percet nem nosztalgiázik a bukott államforma felett. Szerinte jobb tőle minél messzebb kerülni, Oroszországnak nem lehet többé az útja.

orosz_szimfonia_09.png

Önparódia

Aki bírálni akar, választhatja az ostorozás útját, vagy szelídebb elnézését. Netán a humorét. A filmből kiderül, a formálódó új országnak nagy szüksége van felelősen gondolkodó értelmiségiekre. Ám nem úgy, hogy hozzák magukkal a rossz beidegződéseket. Az első „főbűn” az alkoholizmus. Tény, hogy még Jelcin elnök idején vezető szociológusok írtak jajszóval felérő tanulmányt arról, hogy mekkora veszélyt hordoz a jövőre vonatkozóan alkoholfogyasztás elburjánzása. Megesett már ez a világ minden részén, mindig akadtak, akik a gondok megoldását a poharak alján vélték megtalálni. Lopusanszkij elsősorban az írással foglalkozókat állítja a középpontba, de a nép más rétegeire is kivetíti a problémát, mintegy jelezve, össztársadalmi a jelenség. Az ábrázolása engem Mikszáth szelíden feddő kritikájára emlékeztetett. Értelmiségi alakjai jószándékúak, csak túl gyakran nyúlnak a vodka felé. Legyen akármi a téma, legyen bárhol a helyszín, az üvegek valahogy mindig előkerülnek, és az éppen aktuális megoldás "valahogy" elakad. Egy idő után az összefüggés nyilvánvaló. Miként az is, hogy „a tett halála az okoskodás.” Hiába a baj felismerése, a segítőkészség, ha poharazgatás követi az elhatározást a cselekvés helyett. A kényelem eltunyítja az embert. El kell ismerni, Lopusanszkij önmagát sem kíméli, hiszen a főhőse nyilvánvalóan rá hajaz. A legdirektebb példa önkifigurázásra, amikor az írói társaság a saját - Még forgatás alatt álló! – filmjéről szóló újságcikkre pakolja a ki a zsíros ennivaló és „megkoronázza” a poháraljakkal. Természetesen ügyet sem vetve a cikk tartalmára. (Kis asszociáció: „A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni.” 1974-ben készült ilyen címmel egy film. A neten könnyen fellelhető szinkronos formában. Groteszk kedvelők előnyben.) Biztató hír, hogy legújabb szociológiai felmérések szerint mostanra mintegy 20%-kal sikerül visszaszorítani Oroszországban a mértéktelen vodkázás szokását. Tény és való, ilyen százalékos javulást mi is szívesen látnánk.

orosz_szimfonia_05.png

Mazajev polgártárs világ- és gyerekmentő küldetése többször is megfeneklik az értelmiségi teszetoszaságon, a döntésképtelenségén. Miközben ő magát nyíltan a nagy irodalmi elődök utódjának tartja. Miközben kiderül, egy műve sem jutott még el senkihez a film szereplői közül. Ha egyáltalán megjelent tőle valami, nem csak az íróasztal fiókjának alkotott. Emberi gyengesége is lelepleződik, amikor rövid időre a politikába keveredik bele, és azon kapja magát, a pillanatnyi népszerűség keresése mennyire el tudja venni az ember józan eszét. Szerencsére gyorsan feleszmél, és kilép. Mert azt meg kell hagyni, bármikor hajlandó szembenézni a hibáival, az erkölcsi érzéke épen marad. Tehát a következtetés adja magát, a szilárd erkölcs bármi másnál fontosabb.orosz_szimfonia_02.png

A film egyfajta keretbe foglalja az új megszületésének problémáit. A befejezése erősen emlékeztet a szintén értelmiségi  múzeumlátogató dilemmájára. Ember, nézz szembe önmagaddal, keresd Isten útját, másként nem lehetsz egy új kor méltó képviselője. A történetből adódóan a tanulság személyre szabottan jelenik meg, de igazából az egész néphez szól az üzenet.

orosz_szimfonia_04.png

Végig az volt az érzésem, az „Orosz szimfónia” Lopusanszkij talán legösszetettebb munkája a történetvezetést nézve. A felvetett kérdések elgondolkodtatóak, és érthetően nincsenek kész válaszok. De egy hatalmas változás előszobájában már maga probléma felvetése is roppant fontos. Furcsa, de igazából ez a film ismét aktuális lett. A pandémia felér egy kisebb apokalipszissel, már ha olyan létezik. Ha belegondolunk, az ábrázolt kritikus helyzet a mai Európára is igaz, áttételesen persze.  Egy dologban viszont nagyon egyértelmű a film üzente. Kibúvó nincs. Rajtunk múlik, miként fog formálódni a jövő. A passzivitás, a nemtörődömség, szintén a szavazás egyik formája. Az értelmiség, - átvitt értelemben a vezetők, - felelőssége pedig egyértelműen nagyobb, mint az átlagemberé. Nem muszáj azonosulni az író-rendező összes álláspontjával, ám amiket felvet, érdekes meglátások.

Jó tűrőképességű és a filmek üzenetét tovább gondolni szerető nézőknek ajánlom ezt az alkotást. Minden nyitott szellemű, felelősen gondolkozó embernek.

Ui: Ezúttal is köszönöm a Vosztok blog gazdájának a film fordításában nyújtott hathatós segítségét. Nélküle sok apró, fontos részlet elsikkadt volna a gyakorta pontatlan angol szöveg miatt.

Az a 10 alkotás, amivel mostohán bánik a tévé

2021. április 01. - scal

Vannak bizony filmek, sorozatok, amiket jobb sorsuk arra predesztinálna, hogy a normálisabb tévéadók legalább évente egyszer levetítsék, de azok az idők már eljártak. Már csak showműsorok, meg beszélgetős műsorok vannak, hülye rajzfilmek, és híradó, amiben egy éve mást se lehet hallani minthogy maradj otthon és nézz filmeket. Szóval ha már a tévéadók cserben hagyják az embert, gondoltam szedjük össze melyik az a tíz elfeledett műremek, amit jó lenne ha legalább egyszer mindenki láthatna életében, de ha a televíziócsatornákra várunk hát csak nézhetünk mint boci a moziban.

thatsall.jpg

Tovább

Volt egyszer egy Gőgös Gúnár Gedeon... (bevezető, és első rész)

2020. december 24. - scal

Mielőtt elkezdtem volna kutatni a Gőgös Gúnár Gedeon után, meg mertem volna esküdni, hogy az Ablak-Zsiráfot sokkal többször és több példányszámban értékesítették az elmúlt évek alatt. Azonban, tekintettel arra az aprócska, ámde el nem hanyagolható tényre, hogy a GGG 1962-es, - tehát két év múlva lesz a 60 éve, hogy szinte minden évben kiadják -, az AZ meg cirka tíz évvel később 1971-ben született meg, rá kellett döbbenjek, hogy EZ a hazánk legtöbbször kiadott, és legtöbb példányszámban eladott könyve, Varga Katalin pedig egy bestseller írónő.

gogos-gunar-gedeon-1.png

Tovább

Night of Dark Shadows 1971

2020. július 27. - Oldfan

Mint azt egy előző cikkben írtam, a Dark Shadows TV sorozat fölöttébb sikeresnek bizonyult az amerikai televíziózásban. A kezdetén ugyan akadozott a dolog, megküzdött az elfogadásáért, aztán jött a sikerkorszak, míg végül, - miként lenni szokott – bekövetkezett a hanyatlás. Mindez 1966-71 között zajlott le. Az ABC TV társaság ugyan próbálkozott az életben tartásával, de nem járt sikerrel. Mik voltak az elmúlás okai? Részben a fogyasztói ízlés és igény változása. Megnőtt a rámenősség és a látványosabb kiállítás iránti igény. Az utóbbi a költségvetés drasztikus növelését követelte, amit valamiből fedezni kellett. Szappanoperáról lévén szó, a reklámok kulcsfontosságúak voltak. Ám a célközönség nem volt vevő a fordulatra, a fiatalabbaknak pláne nem kellettek a burkoltan tálalt termékek. Az 1970-es mozi változat már a veszett fejsze nyelét is alig mentette meg. Pedig ott a tálalásra nem lehetett panasz. Aki lemaradt volna az előző cikkről, olvashat róla ITT. A stúdió hiába próbálta kihasználni a népszerű Barnabas vámpírban rejlő lehetőséget. A történet tulajdonképp a sorozat előző években már felbukkant témákat gyúrta egybe, ami csak a régi rajongókat vonzotta, holott, amint írtam, friss vérre lett volna szükség, és újabb pénztárcák nyitogatására. Barnabas elátkozása,(366-426 közötti epizódok) tragikus szerelmei hosszabb időn át voltak taglalva az évadokban, Julia Hoffman pedig a 265–351 közöttii részekben próbálta visszahozni a vámpírt az emberek világába. Mint látható, ráérős építkezés folyt. Bár a remélt siker nem következett be, mindössze Barnabas búcsúzott látványos módon, a stúdió vezetése még egy mozifilmre adott módot. "Változásnak" azt szánták, hogy visszatérnek az eredeti misztikus borzongatás világába.  Viszont úgy tűnik, nem tanultak a hibákból. Angelique Collins tragikus története 1970-ben már színre került. Viszont a karaktere alkalmas volt egy „szellemes” folytatásra és a Collinwood udvarház meséinek lezárására. Így jutottunk el  - végre, gondolhatják páran - a „Sötét árnyak éjszakája” filmig.

night_of_dark_shadows_03.png

Collinwood egykor szebb napokat látott udvarház volt. Mára már csak két szolgáló gondozza, ám feléledni látszik egy ifjú pár odaköltözésével. Viszont a férj mit sem tud arról, hogy őt misztikus szálak kötik a helyhez. A múlt feléled és egyre fenyegetőbb árnyat ölt, melyet egy boszorkányságért kivégzett nemes hölgy akarata mozgat. Mi az erősebb, a szerelem vagy sötét praktika?

night_of_dark_shadows_01.png

A fenti pár sorból kiderülhet az odafigyelő olvasónak, ebben a filmben színpompás díszletekre kár számítani. Elvétve előfordul, de nem jellemző. A létszám is lecsökkent, kamaradráma a történet, nem nyüzsgő világú nagyfilm. Miután egy erősen hanyatló birtokon játszódik, stílustörésnek nem mondható. Ezzel együtt be kell vallani, a stúdió ezúttal sem erőltette meg magát. Miként az első filmnél, arra építettek, hogy a közönség nagy része úgyis ismeri a karaktereket, sőt, a hátterüket is. Minimális hozzáírással kész is a sztori, gondolhatták. Ebből következően mondhatni mindent készen tálalnak. Megszállott, a vele végbemenő változásokon értetlenkedő főhős, a szerető és aggódó feleség, segíteni igyekvő barát, titkokat őrző személyzet, visszapillantások a múltba és sűrűsödő fenyegetések. Nehéz volna eredetiséggel „vádolni” a forgatókönyvet. Ám ettől még működőképes. A rendezőn múlik, hogy mennyire képes megtölteni tartalommal az ismert fordulatokat. A direktori pálca ismét Dan Curtis kezébe került, úgy mint a House of Dark Shadows esetében egy évvel korábban. Újfent kiderül, képzett ember volt. A múltkori látványparádé után egy szürke kastélyban kellett tevékenykednie, ennek ellenére a legjobbat hozta ki a új helyzetből. Apró beállítási fogásokkal vonja be a nézőt a történetbe, egy-egy részlet kiemelése fontossá válik a következő eseményeknél. Sőt, a lassú kezdés után az utolsó húsz perc tempója már a mai ízlésnek is megfelelő. Pedig... De erről majd lentebb.

night_of_dark_shadows_02.png

Méltó társa volt a zeneszerző Robert (Bob) Cobert. Igen, ő az, aki előző történetnél már jó párost alkotott a direktor úrral. A szerelmes pillanatoknál andalító dallamokkal kényezteti a nézőt, hogy aztán a rettegés kifejezésére olyan hangszereléssel álljon elő, amitől végigfut a borzongás a gerincen. Mr. Cobert számos rejtélyes, misztikus, sőt horror filmhez szerzett zenét a 2020-as végső távozása előtt, így tisztában volt a mesterség fogásaival.

night_of_dark_shadows_05.png

A színészek némileg jobban jártak ezzel a filmmel, mint az előzővel. Ha kisebb a forgatag a mesében, több játékperc jut az egyes karakterekre. David Selby kettős szerepben tűnik fel, miután „reinkarnálódik.” Eleinte vonzó megjelenésű, jóképű és megértő, majd veszélyessé válik, attól függően, melyik jelleme uralkodik a testén. A Dark Shadows sorozat többször visszatért az életébe a színészi pályája során. Biztosan fontosnak ítélte a szériát, mert a fiát a szappanopera egyik karaktere után nevezte el. Kate Jackson olyan feleség, akit minden jóízlésű férfi elfogadna az életben, színésznek sem rossz ám, de ezúttal sok megformálnivalója nem akadt. Szegény Greyson Hallt tényleg beskatulyázták a talányos személyiségű női alakok szerepére, akik persze mindig megjárják a végére. Collinwood rezzenéstelen arcú házvezetőnője, akit játszik, ismerős, de megbízhatóan jó szerep. Thayer Davidnek mondhatni bérlete volt a pályafutása során a marcona egyéniségek megformálására. Nem okoz csalódást. A lengyel ősökkel rendelkező John Karlen sem maradt le az első film gárdájából. Most a jófiúk kis létszámú csapatában játszik, nem vámpírkodik, mint az előző mesében, ám jó véget mégsem ér. Ám ez nem az alakításán múlik.

night_of_dark_shadows_06.png

Eljutottunk a legfájdalmasabb pontig, ami a filmre mért komoly csapás volt. Az elkészült alkotás hosszúságát és merészségét a stúdió urai sokallták. Kiadták a parancsot, hogy 40 perccel meg kell kurtítani.(Kuroszava Akira vagy Sam Peckinpach labdába sem rúghatott volna az ABC vezetőségénél. Tarr Bélát pedig a kapun sem engedték volna be, azt hiszem.) A hóhérmunkát a rendező nyakába varrták, aki egy napot kapott rá. Ez tényleg durva lehetett. (Valószínűleg ki volt tűzve a bemutató időpontja, más okot nem tudok elképzelni ilyen rövid határidőre.)  Elvállalta szegény, még mindig jobb volt, mintha olyasvalaki végzi el, aki nem dolgozta be magát a történetbe. A végeredmény kielégítőnek mondható, bár figyelmes szemmel észrevehetőek a kisebb bicsaklások a meseszálban, bizonyos részletek kellő indoklása hiányzik. A rendező utólagos beszámolója szerint az erotikusabb jeleneteket és a valóban horror felé hajló felvételeket volt kénytelen feláldozni.

night_of_dark_shadows_04.png

Ezért nem írtam semmi a boszorkányunkról a szereplők sorolásánál. Az előzetesből és végleges változatot összevetéséből jól látszik, mennyire lecsökkent a szerepe. Pedig ritka vonzó élőként és kísértetnek is, aki ráadásul fütyül a mindenkori morálra. Nem csoda, hogy 200 évvel korábban koncepciós per áldozata lett. Aki kilóg a sorból, az másképp lóg. A „MeToo” ügyvédek akkortájt éhen haltak volna. Hasonlóan pórul járhatott az udvarház gyér személyzete, akiknél leginkább érezni lehet, hogy eredetileg fontosabb szerepük volt. A fivérek viszálya csupán jelképes szintre süllyedt. A borzongatás faktor egész jól megmaradt a végleges kópián, de sokért nem adnám, ha a rendezői változatot láthatnám. Erre sajnos nincs esély, a kivágott felvételeket a szokások ellenére megsemmisítették. Mit mondjak, nehéz volna bölcsnek nevezni a döntést.

Szóval, a Sötét árnyak éjszakáját olyannak javaslom megnézésre, akit vonzanak a misztikus, reinkarnációval foglakozó mesék, szeretik a kellemes borzongtatást, a sötét hangulatot. Igazi rámenősséget ne várjon senki, mert mint fentebb megtudhattuk, azt kinyírta a könyörtelen olló. A tisztes fogyaszthatóság csak megmaradt, és igazából a film egyik szegmensét sem érheti ledorongoló kritika. Azt hiszem, sajnálhatjuk az eltüntetett 40 percet. A mai nézőnél nem volna baj a több játékperc, a hatásosabb ijesztgetés pláne. Ám azzal kell beérnünk, amink van. Az sem rossz egynek. Mindenesetre, 1971-ben a „Sötét árnyak” ha nem is tűzijátékkal, de méltón búcsúzott a rajongóitól. Egy időre. Viszont az már egy másik történet.

 

 

 

 

 

                                                                      

House of Dark Shadows 1970

2020. július 08. - Oldfan

Emberek és vámpírok. Fölöttébb régi a kapcsolat – a hiedelem világunkban mindenképp. A kezdetéről persze semmi valós adat nincs. Ki tudja, talán már a cro-magnoni ember is hasonló mesékkel riogatta a barlangjában a rakoncátlankodó gyermekét. A vámpíron eredetileg valamilyen emberszerű életformát értünk, amely vért- vagy életenergiát nyer az élőkből. Már az ókori Asszíriában megjelent a vérivó lény legendája, de hasonló meséket találhatunk a fáraók Egyiptomjának tekercsein vagy ősi Kínában. Az ókori görögök pedig még színpadra is engedték az alakját. Nem mellesleg, tőlük származik az a hiedelem, hogy az élőholtat a gazdának kell beengedni a későbbi látogatásokhoz. Így aztán náluk csak az jutott be az ajtón át, aki többször is kopogott. Mert azt az élőholt nem tehette.

house_of_dark_shadows_06.png A középkorban ívelt fel igazán a vérivók karriere, miközben jócskán gyarapodott a misztikus tulajdonságaik száma, többféle fajtájuk „alakult ki.” Természetesen az ellenük bevethető fegyvertár „fegyvertár” szintén szépen bővült. (Csak kell, hogy adjunk esély az emberiségnek.) A kínaiak gyakorlatiasabbak voltak, holmi fokhagyma, ezüstgolyó nem állítja meg a saját szörnyeiket, csak a szent szövegek, lehetőleg a homlokukra írva vagy tapasztva. A legendás lény tulajdonképpen minden kultúrában és társadalomban felbukkan. Minden bizonnyal a vért nyalogató vagy szívó állatok adták az alapját. A vámpír denevér pedig „komoly karriert futott be” az évszázadok során. A kereszténység megfejtést is adott a vámpírok keletkezésére, miszerint istengyalázás, az Ördöggel történő szerződéskötés miatt jönnek létre. Ez valójában figyelmeztetés volt az embereknek, hogy a halandók ne akarjanak örökké élni, mert annak előbb-utóbb nagyon kellemetlen vonzatai vannak. Például odalesz az ember lelke, ami akkortájt „nem lájkoltak.” Meglepő lehet, de elég régen, kb. az 1700-as évek óta tudományos kutatás létezik a témakörben. (Amit hol engedtek, hol betiltottak.) A klasszikus vérszívó alakját a mozi lódította meg. Nosferatu és Drakula megjelenése filmtörténeti eseménynek számít, és sok-sok variációban kerültek már celluloid szalagra. Vagy digitálisan fényképezve, mert fejlődött a technika. De miután ez az ismertető nem továbbképzés akar lenni a témáról, így hadd térjek át a film megszületésének körülményeire.

house_of_dark_shadows_05.png

Viszonylag messziről indul a mese, már emberi létben mérve. (Egy vámpír csak mosolyogna az előző mondaton.) A film alapját még 1965-ben fektették le Amerikában. Az ABC TV társaság volt a „tettes,” amely Maine államba, - jóval. S. King előtt szúrva ki a helyszínt – helyezte a Dark Shadows sorozat cselekményét, a Collinwood nevű kastélyba, ahol mindenféle titokzatos dolgok történnek. Barnabas, a vámpír, 1967-ben tűnt fel a szériában, és gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert, miként maga a szappanopera is. Volt év, amikor legnézetettebb televíziós adásnak számított. Dan Curtis producer és ötletgazda, időnként rendező is, profin tette a dolgát. Belerakott minden a cselekménybe, ami szem-szájnak ingere. Misztikum, rejtélyek, horror ötletek, valódi fantasztikum mellé drámaiság, romantika és érzelmesség vegyült. A közönség zabálta a mixet. A stúdió jó gárdát szerződtetett. Nem nagy neveket, de képzett színészeket. Az epizódok szerzői között pedig olyan név szerepelt, mint Richard Matheson, akit a sci-fi történeteket kedvelők mostanság leginkább a „Legenda vagyok” filmen sokszor feldolgozott írásműve alapján ismerhetnek. Nem a Dark Shadows mesék miatt emelkedett meg a reputációja az irodalmi körökben, de arról tett, hogy elfogadható részek kerüljenek adásba. A sorozat 1971-ig futott, 1245 epizódot ért meg. Aztán 1991-ben feltámadt, ami ebben a témakörben különösebb meglepetésnek aligha számít, ugye? :)  A sikeresség adta a lehetőséget, hogy a nagyvászonra kerülhessen egy szépen kidolgozott és látványos történet, a korabeli nézők örömére, benne a sorozat népszerű karaktereivel. Mindehhez kapcsolva Barnabas tragikus szerelmét egy francia hölggyel, amit máig a saga csúcspontjaként tartanak számon. A különlegességekre vadászókkal közlöm, hogy a DVD kiadások egymás után sorjáznak, aki nagyon ráér és beszél angolul, akár az összes évadot begyűjtheti és megnézheti.

house_of_dark_shadows_04.png

Azok, akik eddig bírták olvasni a cikket, és nem menekültek el, lassan elnyerik méltó büntetésüket, mert rátérek a konkrét filmre. Igen, büntetést, vámpír ügyben nincs happy end.   :)

Barnabas, a vámpír arisztokrata, mintegy 200 év után nagy szerencsével kiszabadul a leláncolt koporsójából. Visszatér gyermekkora kastélyába, külföldi rokon képében. Régimódi udvariassága, gavallér természete lenyűgözi a család jelenlegi tagjait. Ám a vérvágya megmaradt, így a környéken megszaporodnak a rejtélyes halálesetek. Barnabas a régi szerelme inkarnációját látja egy lányban, és elhatározza, ezúttal meglesz az egykoron meghiúsult esküvő. Továbbá úgy tűnik, a modern orvostudomány kiutat kínál neki a vámpirizmus csapdájából. Viszont a gyanakvás légköre együtt nő az áldozatok számával, ami veszélyes rá, és a szaporodó új "családjára." Ám ő nem tágít az elhatározásától…

house_of_dark_shadows_02.png

Az ötletgazda producer a TV változatról nagyfilmre történő átnyergelésnél maga ült a rendezői székbe. Produceri alapossággal vezényelte le a filmet. A horror rajongók számára ő amerikai ikon, aki bármilyen témához nyúlt, kudarcot nem vallott. (Történelmi sorozatokban ugyanolyan jól teljesített.) Ezúttal sem fogott mellé, de a megbízható mesterember művén túl azért többet nem tudott hozzátenni a témához. Hozta magával a biztos kezű forgatókönyvíró Mathesont és a saga néhány népszerű karakterét. Ne feledjük, a sikerek nem igazán kellett bemutatni a nagyközönségnek, hogy kikről van szó. Mondhatni mindenki tisztában volt az előzményekkel. Tulajdonképp ma sem zavaró a részletek ismereteinek hiánya, a történek kerek. Azért akkoriban nyilvánvalóan többet adott a nézőnek. Mint a hasonló eseteknél lenni szokott, a stúdió biztosra akart menni. Így a jól ismert karaktereket és fordulatokat vették elő az évadok sorából. Következésképp a film története eredetinek semmiképp nem mondható, viszont a kiállítása felér egy kosztümös, romantikus mese kivitelezésével. Jonathan Frid 595 epizódon át alakította Barnabast, tehát alaposan kidolgozta a figurát. Jó színész és nyilvánvalóan nagy hatással volt rá Lugosi Béla felfogása Drakuláról. Jelen esetben ez nem hátrány, sőt, inkább előny. Frid színpadon edződött színész volt, a mesterség megszállottja. Így sokoldalú ábrázolásra képes. Az általa megszemélyesített vámpír egyszerre veszélyes és emberien gyarló, elbűvölő, kiszámíthatatlan, sőt, még azt képes hitelessé tenni, hogy szerelmes lehet. Nem szokványos élőhalott, közhelyeken túl mutató alak. Frid bevallottan rajongott a horror karakterekért, szóval mindent bevetett a jó alakítás kedvéért. Barnabas lett talán pályafutásának legnagyobb sikere. A „Sötét árnyak háza” képes megmutatni, miért kedvelték.

house_of_dark_shadows_01.png

Ezúttal Kathryn Leigh Scott alakítja a Maggie Evanst, a reinkarnálódott Josette szerepét, aki a sorozaton belül többször visszatért, de nem kapott állandó megformálót. K.L. Scott egyszerre volt színésznő és producer, mindkettőben sikeresnek bizonyult. Maggie ezúttal is képes elbűvölni a vámpírt, azt hiszem, jó pár nézővel egyetemben.

house_of_dark_shadows_03.png

Grayson Hall formálja meg Juliát, a vámpírunkba reménytelenül belebolonduló orvosnőt. Ő kevés mozifilmben játszott a pályafutása során, pedig nem csupán TV-re termett. Például  Az iguána éjszakája (1964) Oscar-díj jelölést hozott a számára. Viszont a Dark Shadows sorozatban központi karaktert vitt, illetve azok alteregóit, több mint 400 epizódon át. A többi szereplőre sem lehet panaszunk, képzettek, még a gyerekszereplő is.

Arthur J, Ornitz felelt a fényképezésért. A Serpico ismerői tisztában lehetnek a képességeivel. Szemet gyönyörködtető beállításai stílust adnak filmnek.

Robert Cobert írta a zenét, aki a rendező egyik fő munkatársa volt a TV sorozataiban. Ez a film a legnagyobb lélegzetű munkája.  Kielégítő, de igazán mély nyomot nem hagyott bennem.

Összességében azoknak ajánlom a filmet, akik a kedvelik a misztikus, nem durva, de helyenként azért rámenős, borzongató történeteket, fölöttébb mutatós tálalásban, kidolgozott karakterek értelmes párbeszédeivel megjelenítve. A horror ábrázolás képi erőssége a maga idejében megfelelt az elvárásoknak, mára nyilvánvalóan megkopott. A szórakoztató része véleményem szerint állja az idő próbáját, Persze, ez egyéni ízlés dolga. A film az eredeti mozi előzetesnél lényegesen jobb minőségű kópiában érhető el.Felirat hozzá:

https://www.opensubtitles.org/hu/subtitles/8274408/house-of-dark-shadows-hu

 

Csillagok Háborúja IX - Skywalker kora (SPOILERMENTES)

2019. december 18. - scal

- Na és mondd milyen volt a Star Wars legújabb része?

- Minden ízében tökéletes. Egy csodálatos, gyönyörű vizuális orgia. A történetvezetés pedig forgatókönyvírói bravúr. Minden kérdésre választ kapunk, minden szálat elvarrnak, pont úgy, ahogy kell. A rendezés pedig Oscar díjért kiált már most. Nem különben a színészek is megérdemlik az Akadémia figyelmét. Kiváltképp a droidok.

- Istenem, ez igaz?

- Nem, nem igaz, hazudok! Tökéletesen befürödtünk, és életem legrosszabb napját tudhatom magam mögött. Te miattad Miki Egér!

star-wars-rise-of-skywalker-poster.jpg

Tovább

Titanic fesztivál – Ami a sötétben rejlik

2019. október 21. - scal

Borzalmas film Kínából, ami úgy került az idei Titanic versenyprogramjába, hogy lenyűgözte a Berlinalét. Szerintem azonban messze ez volt a leggyengébb alkotás az idei ázsiai szekcióból. Kriminek meg thrillernek akarja magát eladni, miközben sokkal jobb lenne, ha egy korrajz maradt volna, mert a 25 évvel ezelőtti Kínát meglehetősen pontosan festi meg – már amennyire ezt meg tudja ítélni egy olyan ember, aki nemhogy a 25 évvel ezelőtti, de még a mostani Kínát sem ismeri semennyire első benyomásból.

darkness.jpg

Tovább

Titanic fesztivál - Kaili Blues

2019. október 14. - scal

Az ázsiai filmekhez eleve tolerancia kell. Már csak azért is, mert - ó minő borzalom - ázsiaiak játszanak benne, akiket az európai, vagy fogalmazzunk úgy, nyugati ember képtelen megkülönböztetni egymástól. Kicsik, fekete a hajuk, vágott a szemük, és legtöbbször éppen elég ha a ruhaneműt, vagy a kaját kapod tőlük. De hogy filmet csináljanak ugyan már. Ugyanakkor erre a sztereotípiára bőven rácáfoltak már régen is, meg főleg az utóbbi 25 évben, elsősorban a dél-koreai filmgyártás javulása miatt. Jelen filmünk azonban kínai, és ott a hongkongi filmgyártás összeomlása után talán a legbetegebb dolgok születnek, nohát ilyen mai alanyunk, a Kaili Blues is.

kaili-blues_poster_goldposter_com_1.jpg

Tovább

A csodálatos Pókember (pszichoanalízis)

2019. október 07. - scal

Kik vagyunk mi? Iparosok, üzletemberek, tanárok, informatikusok, gazdagok, szegények, családanyák, szeretők, politikusok, hősök, művészek, közszereplők, celebek, okosak, buták, szépek, csúnyák. Meghalunk mind, a legtöbben anélkül, hogy a kevés kiszabott idő alatt, akár egy percig is elgondolkodnánk a legnagyobb kérdésen: KI VAGYOK ÉN? Ha ennek a filmnek lecsupaszítjuk a külső - egyebekben igen tetszetős - rétegeit, az egyik legnagyobb drámát látjuk itt, ami egy emberrel csak történhet. Hogy rájön...

amazing-spider-man-poster-art.jpeg

Tovább

Az a tíz jelenet, ami fölösleges a Bosszúállók - Végjáték-ban

2019. május 05. - scal

Tegnap ismét megnéztük a Végjátékot, és egy film próbája a többszöri újranézhetőség. Két barátommal a film után azt vitattuk mit lehetett volna ebből kihagyni, hogy a bődületesen hosszú három órás játékidőt - amin a Gyűrűk Ura fanok csak mosolyognak - kicsit lefaragjuk. Mert le kell, hiszen bizonyos oldalakon a legfontosabb kérdés, hogy mikor lehet erről kilógni pisikélni. Hát, nem nagyon sikerült. Úgyhogy e fordított listában úgy lesznek a pontok felvezetve, hogy az kerül az első helyre, amiben 100%-ig egyetértettünk, és aztán egyre kevésbé.  Előre szólok, hogy az iromány spoileres, szóval aki nem látta még a filmet, az ne kattintson a tovább gombra!

infinitywart2-100.jpg

Tovább

Hogyan írjunk trendi - clickbait - cikket?

2019. május 02. - scal

Ez is lehetett volna a címe a nemrégiben megosztott "The darkest parts of Labyrinth that nobody talks about" című cikknek. Magyarul: A Labirintus legsötétebb részei (bugyrai), amiről senki sem beszél. Miután megkértek, hogy ferdítsem le arra gondoltam miért is ne, hiszen láthatóan a belemagyarázás tipikus esete forog fenn. Úgyse tudnám megállni, hogy ne vessem közbe a saját meglátásaimat - mint az ország egyik legavatottabb Labirintus szakértője.

lab1.jpg

Tovább

Amerika Kapitány - A tél katonája (2014) revisited (2019)

2019. április 17. - scal

Még mindig: Bal oldal! Öt év, ennyit kellett várni, hogy az MCU-ban megérintsen a sok filmből ismét egy. A Vasember után a Kapitány szállította a második kiemelkedő filmet ami valami egészen különlegest, egészen elfeledett izgalmat csempészett vissza a moziba, amit olyan régóta hiányoltam. Egy hét múlva MCU - Endgame, az elmúlt 11 év terméséből szemezgetünk addig.

Cap-2-poster-col-paolo-rivera.jpg

Tovább

Vasember (2008) - revisited (2019)

2019. április 11. - scal

Két hét maradt hátra a mindent (?) lezáró Bosszúállók - Végjátékig. Ennek kapcsán elmélkednék kicsit honnét is kezdődött ez az egész. Számomra ez a film volt 2008 meglepetése. Eddigre már a legtöbb képregényfilmet láttam és nagyjából tudtam mire számítsak egy képregény feldolgozástól, úgyhogy ilyenek után, hogy pl.: Megtorló; meg Szellemlovas, valami hasonlót vártam a Vasembertől is.

"- Tony Stark képes volt megépíteni ezt egy barlangban, kacatokból!

- Sajnálom, én nem vagyok Tony Stark."

ironman.jpg

Tovább

The Ghost Cat of Otama Pond 1960

2019. január 21. - Oldfan

A japán macskával nem árt észnél lenni. Miért? Tessék tovább olvasni és kiderül. Nagy, vágott szemek, hosszú szempilla, mágikus, szó szerint igéző tekintet, pihekönnyű járás, kecsesség és veszély - ez jellemzi őket. Bár nem könnyű velük bánni, számos film kihagyhatatlan szereplői. Ugyanis egyaránt hozzák a pénzt a vetítőtermekben és DVD-ken. Csodálatos lények, de ők sem tökéletesek. Például nincs epilált combjuk, hosszú körmök helyett karmaik vannak, a mohó férfiaknak pedig sokba kerülnek. Rendszerint tőlük pusztulnak, nem pedig értük.
Nem, kedves férfitársam, aki esetleg abban reménykedtél, hogy Maria Ozawa és más csinos japán  AV sztárok viselt dolgairól olvashatsz, pláne bízván abban, hogy némi pikáns fotókkal körítve fogják tálalni az érdekes témát, te rossz helyen jársz az Interneten. Azért nem muszáj ám tovább lapoznod, ha már itt vagy az oldalunkon. Hogy akkor kikről szólnak a fenti mondatok? A japán szellem macskákról, amelyek már a középkor óta népszerű hősei a rémhistóriáknak, a későbbiekben pedig érdemdúsabb filmes karriert futottak be, mint a fentebb említett hölgy. A fénykoruk 1953 és 1968 közé tehető, de máig sem tűntek el. Elvégre, mint az tudjuk, a macskáknak hét életük van.

Tovább
süti beállítások módosítása