Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Legkedvesebb Játékaim X. - American McGee's Alice (2000)

2014. november 22. - scal

"- És egyébként, hogyan kapta ezt a keresztnevet? American?

- Mit mondhatnék... a szüleim hippik voltak... gyakran füveztek."

Alice-american-mcgees-alice-31480621-2560-1440.jpg

Lewis Carroll meséjét gondolom így, vagy úgy mindenki ismeri, rengetegszer adták ki könyvben, egy csomó filmben, és rajzfilmben feldolgozták, majd 2000-ben elérkezett a pillanat, hogy a Rogue Entertainment fejlesztése is napvilágot lásson. Egyszerre tükröződik benne a zsenialitás szikrája - úgy, hogy egy teljesen átlagos TPS-t tolunk - és a játékos társadalom hozzá nem értése. Úgy bizony, ezen játékunk szintén a bukottak még kategóriát erősíti. Olyannyira, hogy magával is rántotta a Rogue-ot, akik ezelőtt csupán egy Strife nevű FPS-t, és két mission packot hoztak ki a Quake 2-höz. Ugyanakkor a játékot azóta folyamatosan árulják, tíz év alatt az Electronic Arts másfélmillió eladott példányt könyvelhetett el. Vagyis ennek a játéknak idő kellett, hogy felfedezzék. 

De ismétlem magam, ha valaki eredeti játékokkal szeretne játszani, mazsolázzon az anyagilag elhasaltak közül. Ezek két nagy előnye, hogy egyrészt legálisan is rendkívül olcsón hozzáférhetőek, másrészt mivel megbuktak, az idióta kiadók nem erőltették a folytatásokat, amik szép lassan lerontották volna az eredeti játék hírnevét. Igaz, 2011-ben végül csak kikönyörögték a folytatást, Alice - Madness returns címmel. De erre leginkább Americannak volt szüksége. Ugyanakkor, ahogy írtam, a folytatás nem hogy nem tudta megugrani az előd színvonalát, de egyenesen ellenszenvet váltott ki a rajongók közt. Ha már minden áron vissza akart térni ebbe a világba, egy HD remake sokkal jobb ötlet lett volna.

McGee személyisége, egyedi látásmódja teljesen más ízt kölcsönzött a már ismert történetnek, amiben eleve legalább három réteg mozog. A játék ott folytatja, ahol a Tükörország abbamaradt. Alice hétévesen átélte szüleinek elvesztését egy borzalmas tűzvészben. Enyhén szólva bekattant, felvágta az ereit, és évek óta egy szanatóriumban próbálják visszarángatni a katatóniából. Az intro nem is lehetne jobban összerakva, a játék során látható valamennyi lény, helyszín Alice régi szobájában volt valami játék, vagy könyv. Tíz évvel később megkapja egykori rongynyusziját, s emiatt visszakerül Csodaországba. De a régi világ Rémálomországgá lett közben, s csak Alice szabadíthatja meg lakóit a gonosz Szívkirálynő rabigájából, hogy megint minden a rendes kerékvágásba kerüljön. A játék egyes fázisai ugyan ismétlik az eredeti történetet - pl. a nyúl követése -, de egy őrült naplójaként, egyre lidércesebb helyszíneken kalandozhatunk - ki-ki döntse el, hogy Alice tiniként valóban visszakerült Csodaországba, vagy csak bomlott elméjében járunk.

animu.ru-american-mcgees-alice-(1024x768)-wallpaper-009.jpg
Szó, mi szó, az Alice nem gyerekeknek való anyag, és játékként erre sikerült egy lapáttal rátenni. McGee-re ekkor még úgy tekintettek mint a játékok Tim Burtonjére, mert alkotása leginkább a rendező egyedi képi világára volt jellemző. Persze azóta Burton is bebizonyíthatta, hogy mit tud kihozni az anyagból, és ha ezt vesszük, akkor McGee már régesrég lekörözte, talán még Terry Gilliamhez lehetne hasonlítani. Egyesek egyenesen azt mondták ennél jobb játékot soha nem fog készíteni, az azóta eltelt tiznennégy év sajnos ezt bizonyította is. McGee hasonlít ebben a tekintetben M. Night Shyamalanhez, akit szintén csodagyereknek hittek, de mai napig a Hatodik érzéket emlegetik csupán tőle. Elsőre olyan magasra tette a lécet, hogy soha többet nem tudta átugorni.

De ez mindegy is, lényeg, hogy jó helyen, jót alkotott, az eladási mutatók eséséhez pedig jelentősen hozzájárult az EA nemtörődöm hozzáállása, hiszen alig hirdették a játékot. Az már csak hab a tortán, hogy a játékon még cenzúráztak is. Sokkal kevesebb vér maradt a produktum végső verziójában mint azt a demo mutatta. Sőt még a játék dobozán is lecserélték a véres kést egy varázspálcára, máshol egy pakli kártyára, valamint Alice köténykéjéből is eltűntették a vért. Fakutyán is hizlaltak, hogy teste kevésbé emlékeztessen egy csontvázra. Még jó, hogy a Load, Save, Delete menüben nem vették észre az LSD utalást. Az EA ráadásul még át is hárította a felelősséget, hogy majd így jobb eladásokat produkál a játék, miközben csak a vezetőségnek nem tetszett. Mégis az Alice volt az első 18+ os játék amit kiadtak. Ennyi háttér után nézzük, mit is kap az, aki felinstallálja az alig háromszáz megás csodát.

A legerősebb hatóanyag a kialakított atmoszféra, a hangulat, ami nem ereszti az embert. Itt kérem szépen az utolsó szeg is a helyére került. Alice ódon falvakban, sakktábla királyságban, örökké változó szobákban, rémerdőben, tükörtermekben, földalatti barlangokban rohangál, a leggroteszkebb módokon nyíló ajtókkal, és helyzetekkel fog találkozni, miközben lenyom néha napján egy-egy bosst. A háttér gyakran csak fekete pást, vagy örvényszerűen kavargó, gyomorforgató égbolt, mely a szivárvány valamennyi színében játszik. Rémálom országban minden mozog, zakatol, pöfékel, csorog, gurul, egy percre sincs megállás. S ezt diktálja a tempó is. Alice serényen kapkodja lábacskáit, és igen tisztelettudóan gyilkolja az ellenfeleket. Miközben kötényének kis masnija folyton lifeg.

b4cbc9bd729419819f6b029b2c0cc918-d51g8qi.jpg
Iskolapélda a bevezető pálya gnóm faluja, kis táblácskákkal, egyenetlen utakkal, letörő csillejárattal, aprólékosan kidolgozott épületekkel. Mi sem természetesebb, minthogy bemegyünk egy ajtón, és ugyanoda jutunk vissza, hogy felfelé mászunk, és lefelé haladunk, hogy vissza kell mennünk, hogy előre jussunk. Az olyan nüanszok teszik naggyá ezt a játékot, mint Alice masnija, amit egy halálfejes csomóra kötöttek meg, vagy a véres kis köténykéje, a falióra, mely imbolyog, mintha életre kelt volna, számlapján visszafelé peregnek a mutatók, és egy szemgolyó a díszíti az ingáját. Az iskolában fültől-fülig vigyorgó gyermekek játszanak, és az sem zavarja őket, hogy egyiknek szögmérő áll ki a fejéből, másiknak rajzszögekből áll a haja, harmadiknak pedig kilátszik az agyveleje. Tény, hogy a játék néhol túl sokat mutat, gyomor kell hozzá.

Hihetetlen, hogy ennyi idő távlatából is teljesen rendben van a látvány, amit akár 1600*1200-ban is futtathatunk. Ugyan kissé szögletes, ami a Quake 3 motor sajátosságából is fakad, de a játék olyan ügyesen takarja el ezeket a hibákat, hogy észre sem veszi a játékos, ha éppen nem ezt keresi. Hiszen Csodaországban mindent a végletek irányítanak. Vagy minden tiri-tarka, vagy éppen ellenkezőleg, fekete-fehér.

Madness-Returns-Concept-Art-american-mcgees-alice-20305047-1164-1732.jpgLesznek segítőink, akik tanácsokkal látnak el utunk során, és máris könnyebben emészthető az egész. Először is itt van a Fehér Nyuszi, aki folyton arról fecseg, hogy elkésik. A játék első szakaszában jóformán csak őt kell követni az üregébe. Vagy a Fakutya, akinek mesteri szinkronja az egyik legjobb, amit valaha játékban hallottam.

Egyszerre beszél zöldségeket, verset mond, találós kérdést sorol, miközben segít is. Ő lesz az oktatónk, minden lényeges dolgot tőle tanulunk meg, az irányítástól kezdve, az apróbb trükkökön át, a fegyverek használatáig. A legfrankóbb benne, hogy akárhol megjelenhet - a C billentyűt lenyomva mi magunk is előhívhatjuk tanácsot kérni -, és többnyire méla unalommal nézi, ahogy Alicet éppen miszlikbe aprítják. Eredetileg aktívan is segítette volna Alicet harc közben, de végül ez a feature nem került bele a játékba.

Megtalálható továbbá minden lényeges szereplő a könyvből. Az Ál-teknőc, Bill a gyíkocska, a Hernyó a vízipipájával, a Szakácsnő a borsszórójával, a Griffmadár, Subidú és Subidam, Gruffacsór, a Kalapos, és persze a fő ellenség, a Szív királynő, akinek kártyapakli serege lépten-nyomon az életünkre tör.

Csodaországban bármikor változhat a táj, bárhonnan jöhet támadás. Ha egy szobából kijövünk, és visszatérünk, szinte biztos, hogy már tele lesz katonákkal. Vagy kinő egy mérges gomba a semmiből, esetleg fentről akar ránk tojni egy álnok cserebogár, vagy a föld alól előfúrja magát egy lóféreg.

Ennyi csúfság ellen kell valami, amivel megvédhetjük magunkat. Az alapfegyverünk egy méretes konyhakés lesz, - eredeti nevén Vorpal Blade, ami reflektál a Jabberwockyban olvasható Vorpal Swordra - ami éppen csak arra jó, hogy megvágjuk vele magunkat, esetleg a kisebb ellenfeleket felszeleteljük. Minden fegyvernek van másodlagos funkciója, így a kést végső esetben el is hajíthatjuk, és így már sokkal nagyobb sebzést okozhatunk. Ha ügyesek vagyunk, akár ki is végezhetünk egy Treff katonát, - a halálozások egyébként szépen animáltak, és ötletesek, érdemes kísérletezni - de ilyenkor pár másodpercre fegyver nélkül maradunk, és hamarosan öreg barátunkként üdvözölhetjük a Game Over feliratot.

Alice1.jpg
Szerencsére a többi fegyver lényegesen jobban használható, és fantasztikusan épülnek be a már dicsőített atmoszférába. Például egy pakli kártya, amivel végre a távolból is támadhatunk, mert ezen kártyák úgy viselkednek, mintha dobócsillagok lennének. De nagyon jó ötlet, a bombaként funkcionáló dobókocka, a harlequin-doboz - mely megidéz egy démont, és ha nem talál ellenséget ránk támad -, és személyes kedvencem, a rózsaszín flamingó krokett ütő. A késen kívül azonban minden fegyver manát igényel, ha ez elfogy, automatikusan elővehetjük a hagymavágót.

Az Alice-ban működő taktika inkább a távolsági harcot favorizálja, ugyanis már easy-n is pillanatok alatt ledarálják a kislányt, ha közel engedjük az ellent. A manát az utunkba eső, lebegő, kék szarvakból szívhatjuk fel, ahogy néha találkozunk piros szívecskékkel is, vagy káró jelekkel, de sokkal egyszerűbb, ha felszívjuk a legyilkolt ellenfelek által termelt energiát, ami a manánkat is pótolja, ha éppen egészségesek lennénk. Bizonyos helyeken extra erőhöz is juthatunk, mint például a berserker ital, a szöcske, amitől felgyorsulunk, a tükör, ami kis időre láthatatlanná tesz, vagy a zsebóra, ami rajtunk kívül mindenki mást ledermeszt.

A játéknak addig nincs vége, amíg el nem fogy az életerőnk. De annyira, hogyha csak beleesünk egy aknába, ugyanonnan folytathatjuk a játékot két másodperccel később. Ha az életerőnk elfogy, akkor egy korábbi állást tölthetünk be, amivel vigyázni kell, mert a pályák meglehetősen hosszúak, és a játék mindig csak egyet ment az elején, amiről hajlamos az ember megfeledkezni a pörgős játékmenet közben. Úgyhogy ajánlatos a quicksavet gyakorta használni, főleg ha nem vagyunk benne biztosak, hova is esünk egy elhibázott ugrásnál.

Alice sokat fog platformokon is ugrálni, felhúzódzkodni, indákon himbálózni, és sajnos a korai fizikának köszönhetően kicsit csúszkál is. Ez különösen akkor lesz bosszantó, ha mondjuk egy fél centinyi területre kellene átugranunk két másodperc alatt, mert ahonnét elrugaszkodhatunk, az hamarosan eltűnik. Ez főképp a jeges pályákon őrjítő, ahol még a jég csúszását is bele kell kombinálni az ugrásba, vagy egy szűk kőhídon kell átfutnunk, ami alatt természetesen farkasverem várja, hogy beletaszítson a hátunk mögött görgő kőgolyóbis.

Az irányítás mégis percek alatt elsajátítható. Sajnos gamepaddal nem lehet játszani, de az egér-billentyűzet is a végletekig hangolható. A hangok mára kicsit konzervszagúak lettek, mivel hiába támogatja a játék az EAX-ot, 5.1 sajnos nincsen, csak surround, vagy quad. Vagyis csörgő, zizegő neszeket nem fogunk hallani a hátunk mögül, de azért egész jól elleszünk így is, mert a szinkronhangok nagyon jók. A már említett Fakutya mellett főleg Alicé, akit Susie Brann tölt meg élettel. Akinek így nem lenne ismerős, ő játszotta Poppy Meldrumot a Csengetett Mylordban? A zene idegborzolóan hangulatos, néha csupán pár dallamból áll, de a szerző, Chris Vrenna megtalálta a módját, hogyan fokozza vele az őrjítő látványt. Nem mondom, hogy minden idők legjobbja, de lehet nyugodtan fütyörészni elalvás előtt.

Mielőtt nekiláttam megírni az ismertetőt, nem bírtam ki, hogy emlékezet frissítésként ne játsszak ismét egy kicsit a produktummal, aminek az lett az eredménye, hogy csupán a játék felénél tudtam abbahagyni. Így tizennégy év távlatából úgy gondolom, valóban kevés az olyan játék, amely ennyire megőrizte volna frissességét, és még ma is kompromisszumok nélkül megállná a helyét. Szerintem kellőképpen hosszú - olyan két délután kipörgethető játék - sikerült megtalálni a megfelelő időtartamot, ami alatt tudnak folyamatosan újat mutatni Csodaországból.

A játékból évek óta filmet is szeretnének csinálni. De annyit baszakodtak vele, hogy lényegében Burton egy az egyben megcsinálta a játék történetét - Alice idősebb, Csodaország elmebaj ország lett -, csak a Disney beleszólt, és semmi nem maradt az eredeti agybeteg látványvilágból. De 2000-ben, a játék publikálásakor már Wes Craven élénken érdeklődött, a játékot ekkor a Dimension Films vette szárnyai alá és több forgatókönyvet is készítettek hozzá, de a fejeket egy se győzte meg. 2004-ben eladták a jogokat a 20th Century Foxnak, 2005-ben pedig a project a Universal Pictureshez vándorolt, ahol átírták, majd 2008-ban lemondtak róla, mondván ez még mindig nem elég jó. Ekkor úgy tűnt, hogy a játék egyik nagy fanja, Sarah Michelle Gellar fogja megmenteni a helyzetet, de 2009-re már őt sem érdekelte a dolog.

2013-ban McGee emiatt az egyetlen lehetséges helyre fordult, ahol még értelmes embereket talál, ez pedig mi más is lehetett volna mint a KickStarter. Ahol végül egy animációs sorozathoz gyűjtöttek pénzt, ami az Alice - Otherlands címet viseli, és az első része most decemberben fog bemutatkozni. McGee elmondta, nagyon sok minden múlik a sorozat sikerén. Egy esetleges harmadik játék - mert mostanában azt hazudja, hogy mindig is Trilógiának szánta Alice új kalandjait -, és a hőn áhított nagy film, aminek most már legnagyobb akadálya, hogy eladta a jogait olyan stúdióknak, amik semmit sem kezdtek utána vele.

Minthogy azóta pedig bebizonyosodott, hogy sem filmen, sem játékban nem sikerülhet még egyszer ennyire jól az adaptálás - nyilván együtt állt a Neptunusz a Jupiterrel -, ez a kis gyémánt még többet ér. És mivel a játék nem csupán az első könyvet, de a Tükörországot is feldolgozta, így lényegében nem is maradt alapanyag. Azért sem hiszek a trilógia teóriában, mivel ebben a játékban egy kerek történetet kapunk, méltó lezárással. Bárminemű folytatás izzadságszagúnak hat már a felvetéskor is. Hiszen az Alice nem csak egy rettenetesen jó játék, sokkal több ennél. Az Alice egy megismételhetetlen mestermű!

UI: Többet akarsz Alízból? Olvasd el rajzfilm ismertetőnket is!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rainse · http://bugnews.blog.hu 2014.11.23. 09:30:48

Az nem kutya hanem macska :)
Lesz írás a 2. részről?

Nite · http://animecomment.blog.hu 2014.11.23. 11:39:33

ja, macska, akit fakutyának hívnak (magyarul legalábbis :)
amúgy én is imádtam ezt a játékot, mondjuk szerintem a grafikája már elég elavult ahhoz hogy elővegyem. mondanám hogy éljen a harmadik rész, ha nem tudnám, hogy sose lesz ilyen jó, mint ez.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.11.23. 12:02:29

@Rainse: lehet, de azt még csak most kezdtem el, eddig nem rossz

@Nite: majd remakelik, ez ízlés /gusztus dolga, ha ez elavult mi a helyzet a 90-es évek cuccaival?

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.11.23. 12:26:32

@Rainse: jah igen Cheshire Cat, de annyira jó az eredeti fordítás, hogy senki nem vegye meg a Varró Danis elbaszott szart :D

Nite · http://animecomment.blog.hu 2014.11.23. 15:24:06

@scal: jó, valahol megvannak archiválva a kedvenc játékaim a 80as évekből is (mellécsomagolt emulátorral együtt), de inkább csak a nosztalgia fűz hozzájuk, játszani nem szoktam velük :)
persze az én véleményem nem mérvadó, sose voltam nagy gamer.
süti beállítások módosítása