Avagy az első film, amelynél azt éreztem, az összes színész valamilyen fogadást vesztett el, és muszáj volt elvállalniuk ezeket a szerepeket.

Pedig egy műkincsvadászós, festményes, nyomozós, furfangos, utazgatós, elrablós, fordulatokkal teli nagy-nagy kalandról van szó. Dehát ez Mortdecai…, aki Oxford környékén lakik valami csudaszép, de kicsit giccses parókiáján (talán napjainkban) meglepően normális feleségével (Gwyneth Paltrow) és robusztus inas/gorillájával ,Jockkal (Paul Bettany). Egy napon az az MI5-ös nyomozócsávó (Ewan McGregor) keresi fel egy műkincsnek számító festmény elrablásának ügyével kapcsolatban, aki totál bele van zúgva „az asszony”-ba, amiről amúgy tud mind a férj, mind a kedves nej. Kínos lehet.  A lényeg az, hogy mivel ez a hülye Mortdecai eladósodott, vállalnia kell a melót, hogy tovább tudja élni flancos kis életét. 

Röööviden ennyi. És nem is lenne ezzel baj, mert a szóban forgó festmény története Wellington hercegnőjéről rohadt jó (bár azért a nagy csattanót ki lehet találni), de sajnos Mortdecai ugye a főszereplő. És ennél irritálóbb főszereplőt én még a büdös életben nem láttam! Hadd éljek egy kis felsorolással, csak úgy szemléltetés gyanánt: nem vicces, nem férfias, nyápic, beszari, pökhendi, finnyás, ügyetlen, szánalmas, egyedül semmire sem képes, legtöbb esetben teljesen hasznavehetetlen. Megjegyzem, nem kell tökéletesnek lennie, hiányozhat bármelyik jó tulajdonság, még szórakoztatóbbá tenné a filmet. Na de ennyi szart ellensúlyozni kéne valamivel!

És én nem tudom, hogy Johnny Depp játszott ennyire rosszul, vagy ez a karakter tényleg ennyire borzalmas. Még az is jobb lett volna ha a „jól megszokott” Jack Sparrow-t adja, mert annak valami megfoghatatlan bája azért mégiscsak van! De ez gyalázat. Volt egy kardpárbajos jelenet, amikor felcsillant a szemem, hogy na majd most megszeretem ezt a karaktert, és tud valamit..öö.. a következő pillanatban lemondtam róla. Egyetlen jó tulajdonsága az volt, hogy ehhez a műkincses dologhoz valóban értett a karakter, szépek voltak a öltönyei, és jó volt a bajusza. Ja, ez három, de nyilván ez akkor sem elég, Ezért is szurkoltam inkább az MI5-ös nyomozónak, hogy valahogy csábítsa már el a feleségét, mert sokkal jobbat érdemel ez a nő. Mondjuk ő se komplett, hogyha egy ilyen pasit választ.

Az egyetlen igazán üdítő dolog a filmben Bettany karaktere volt, a mindenes inas. Eleinte úgy éreztem, na ő kicsit olyan, mint P. G. Wodehouse regényeiben Jeeves, akinek mindent ki kell találnia és meg kell oldania a hülye uraság helyett. De aztán végül rá kellett jönnöm, Jeevesnek nem kellett ennyi testi sérülést okoznia és szenvednie (például nem lőtte le véletlen az ura bizonyos időközönként). Ja és valószínűleg nem is élt ennyire szexuálisan aktív életet bármilyen nővel, akivel találkozott. Ó, ez meg a másik dolog. Tele van pajzán viccekkel az egész film (amik amúgy nem viccesek), miközben humora és szereplők viselkedése egy gyerekvígjáték szintjén mozog. És szerintem gáz, hogy azon a jeleneten röhögtem a legjobban, amikor Mortdecai azt hiszi, milyen egyedi a bajuszával, és erre beszáll 7-8 tipikus favágóimitátor hipszter a liftbe kockás ingben, szakállal, az meg csak néz, hogy ilyet is lehet?!

Szerintem ez nagyon ciki. Nem is ajánlom az égvilágon senkinek. És feltételezem, a rendező David Koeppnek inkább a forgatókönyvírásnál kellett volna maradnia, ugyanis abban a  pozícióban olyan filmeken dolgozott, mint a Mission Impossible meg a Jurassic Park. Úgyhogy írjon csak tovább, minket pedig az Úr irgalmazzon, hogy ilyen filmért pénzt kelljen kiadni vagy áramot kelljen fogyasztani.

Inkább nézzétek meg ezt a The Ellen Show részletet, amiben a főszereplőket alakító színészek a NEVER I HAVE EVER játékban vesznek részt. Csilliószor szórakoztatóbb!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!