A kanadai születésű Ryan Reynolds filmjei eddig nem adtak sok okot készítőiknek a kasszánál az optimizmusra és Reynold negyven éves koráig nem is mutatott semmit, amiért igazán komolyan lehetett volna venni. Mindmostanáig. Azért ne gondoljuk túl a dolgot, a legújabb Marvel (anti)-képregényhős adaptációval sem váltja meg a világot, de legalább mutat valamit, ami színészkedésnek tűnik, még ha az idő felében maszkban is van és a csodás ugrások nagy részét a kaszkadőre, illetve  a komputer technika végzi is el helyette. 

Kezdjük ott, ami nem is olyan nagy meglepetés, hogy a gyakorlatilag elsőfilmes Tim Miller rendezésében nagyjátékfilmet kapott Deadpool karakternek, ennek a Deapool karakternek, édeskevés köze van az eredeti Marvel képregények Wade Wilson-ához. A történet már-már annyira végletekig leegyszerűsítő, hogy ha komolyan venné magát a film, akkor semmi, de semmi nem menthetné meg a totális bukástól. Az elbeszélés értelmében vett történet ugyanis nyomokban sem lelhető fel és az egy mondatban összefoglalható cselekmény sem válna a film javára. Ám szerencsére, ott van a "ha" a mondat végén. Szóval, ha az alkotás nem végezne állandó önreflexiót önmagára, sőt a műfajra nézve is, már-már néha a paródia szintjéig lerántva a képregényekből készült szuperhős filmek műfaját. 

Persze Deadpool nem szuperhős, ez ellen a filmbéli figura is kézzel-lábbal tiltakozik. Inkább afféle botcsinálta antihős, akit belerángattak ebbe az egész buliba és akinek egyáltalán nem fűlik a foga ahhoz, amit művel, de sok választása nincs. Vizsgáljuk meg kicsit a történetet, amely nyomokban spoilert tartalmazhat, sőt, fog is. Wade Wilson (Ryan Reynolds) a volt katona, kommandós, jelenleg éppen rossz korszakát éli, mert pitiáner megbízásokból tartja fenn magát, amiért alig pár dollárt kap. A zsoldosoknak fenntartott egyik kocsmában múlatja általában az időt két megbízás között a lángésznek éppen nem mondható csapos haverja Weasel (T.J. Miller) társaságában. Itt ismerkedik meg Vanessa Carlysle -  al (Morena Baccarin), aki a képregénnyel ellentétben egyáltalán nem tinédzserkorú prosti, Baccarinról egyébként is elég nehéz lenne feltételezni, már csak életkora alapján is. Az összeköltözést és a házasság gondolatáig eljutó párt meglehetősen szarkasztikusan bemutató képsorok után érkezünk el ahhoz a részhez, amelyet az életben úgy neveznek, hogy "minden jónak vége szakad egyszer". Wadenél halálos betegséget, áttétes rákot diagnosztozálnak. Wade az életéért és azért, hogy együtt lehessen a szerelmével, elfogadja egy meglehetősen kétes referenciákkal rendelkező ember ajánlatát, aki kísérleti, szuperkatonákat előállító programjukba alanyokat keres. Wade Wilson pedig hamarosan szembesül azzal a ténnyel, hogy néha jobb csendben eltávozni az élők sorából, semmint brutális kísérleteknek alávettetnie magát egy olyan sótlan, szadisztikus figura vezetésével, akinek a neve egy súrolópor reklám szlogenje lehetne. 

Ajax (Ed Skrein), mert hát róla van szó, szintén ilyen kísérletek alanya volt, hogy előhozzák belőle mutáns génjeit, ám azt a képregénnyel ellentétben nem tudjuk meg róla, hogy miért is lett ő főnök, vagy hogyan (ráadásul a képregényben nem is az, pusztán egy segéd). Akárcsak a mindig dögös harcművész Gina Carano-ról sincs sok infónk, aki Angel Dust szerepét játssza. Egyszerűen rosszak és kész. Wade Wilson-nak velük kell felvennie a küzdelmet. Azt, hogy Wade mibe is mászik bele, hogy eltüntessék a rákot a szervezetéből, egy hasonlattal tudnám érzékeltetni, amelyben Bond és Kamal Khan beszélgetnek az "Octopussy"-ban. 

Bond: -Hogy leszögezzem az álláspontomat...nem szívesen beszélnék. 

Kamal: - Majd fog...de még hogy!

Bond: -Hadd találjam ki: hüvelyszorító és tüzes vas!

Kamal: - Ugyan már! Mi sokkal kifinomultabbak vagyunk ennél!

Bond: -Szódium pentatol? 

Kamal: -Ez az ötlet kissé nyers nekünk: Sokkal jobban szeretjük a kurárét egy csipetnyi pszichedelikus kiegészítővel...garantáltan megoldja a nyelvet. 

Bond. -De maradandó agykárosodást okoz. 

Kamal: -Sajnálatos mellékhatás...

Nos, Wade Wilson-t is éri némi mellékhatás, amelynek eredményeképpen a napra lehet nézni, de rá nem. Ezért kénytelen aztán álarcot viselni, hogy elrejtse ábrázatát, elsősorban szerelme elől. A film gegek zápora. Szinte minden pillanatra jut egy-kettő belőlük és Reynolds maszk nélkül is jól asszisztál a helyzetekhez. Morena Baccarin-ról már a remakelt "V" (2009-2011) sorozatban is látszott, hogy igazán jó nő és színésznőnek sem utolsó, kár, hogy eddig főként csak tv-sorozatokban játszhatott. Carano szerepéről, mint olyanról kár beszélni, mert jószerével nonexistent, mint ahogyan Brianna Hildebrandt teljesítménye is annyit kíván meg, hogy morcos kislányként nézzen. Az egész produkciót a folyamatos önreflexió, a nézőre való kikacsintás, a semmit komolyan nem vevés viszi a hátán. S hogy ez mit is jelent? Remélem még mindenki emlékszik a kilencvenes évekből a Kevin Sorbo-féle Herkules-sorozatra. Az egyik részben Iolaus és Herkules megállnak az út szélén, hogy az ókori hamburgeres (!!!) standjánál étkezzenek. Pár falat után Herkules megjegyzi, hogy ez az étel teljességgel ehetetlen, mire a hamburgeres széles vigyor kíséretében csak ennyit mond: -De gyors! Körülbelül ilyen anakronizmusokra számítsunk a filmben is. 

Sajnos azonban túl szép lenne, hogy megússzuk legalább ezt a filmet problémák nélkül. A probléma neve, mint megannyi film esetében, ahol szerepelt: Ed Skrein. Bármiben is láttam eddig a britet - legyen az a "Trónok harca", az "Északiak: a viking saga" - mindig megerősített abban a hitemben, hogy ez a pasas nem tud játszani. Az még hagyján lenne, ha mindenben ugyanazt a karaktert, vagy ugyanazt a viselkedésmintát hozná, de ő ezt nem teheti meg, mert nincs sem sármja, sem karizmája, sem kellő jelenléte a vásznon. Mindenben sematikus, lapos, érdektelen, csapnivaló. A szállító remakejének, újratöltésének elbaltázását most nem számítom ide, mert az csak részben az ő hibája, - a filmet meg sem kellett volna csinálni - ám az is igaz, hogy nem választok a szerepre egy olyan színészt, aki annyira járatos a harcművészetekben, mint Jackie Chan a Shakespeare szerepekben (bár lehet a mester megsértődne ezt hallván). Az egy dolog, hogy Deadpool majdnem szociopata, de Skrein meg gyakorlatilag semmilyen (se nem félelmetes, se nem humoros), ezzel az erővel David Hasselhoff is eljátszhatta volna Ajax szerepét, rajta legalább jót nevetünk. Ezzel együtt, akinek kicsit csömöre van a komolykodó szuperhős filmektől, a Deadpool-on garantáltan jól fog szórakozni. 

Ja, akit pedig az elnevezés érdekel, hogy honnan is szedte Wade Wilson a  nevét, egy kis fejtörő gyanánt, gondoljon a hasonló című 1988-as utolsó Clint Eastwood Dirty Harry filmre (The Dead Pool). Abban volt egy holtbiztos tipp játék, amelyben mintegy totó gyanánt megtippelték egy listáról, ki lesz a következő áldozat. Jó szórakozást!