Nem, ez a film egyáltalán nem az Agymanók készítőitől van... mondjunk inkább Verdák 2-őt, vagy Egy bogár életét, akkor jobban belőjük a szintet.

Mi a retek van veled Pixar? Ezzel mit akartál elérni, kiket akartál megszólítani? Mert ha a 3 évesnél fiatalabb korosztályt akkor totál rendben van, úgyse értik mit néznek. Ha a hat évesnél fiatalabbakat is, még az ő esetükben magyarázható a dolog, elvégre én is sikeresen kihevertem a traumát, amikor napi öt perc mese volt és az is Vuk, szerencsére nem nagyon emlékszem már rá. De ha ez a helyzet már rezeg a léc, elvégre ez a korosztály önszorgalomból tanul számolni, meg írni olvasni mielőtt a suliba küldik. Szóval nem ilyen bugyuta gagyiságokra vágyik mint ez az akármi.

Leszámítva, hogy a Pixar végképp kifogyni látszik az ötletekből, és tizenhárom év türtőztetés után pofátlanul lemásolta a Fox Jégkorszakának az alapsztoriját: őskori állatok találnak egy ősember gyereket, akit aztán visszajuttatnak a családjához, ennél a filmnél leginkább a megvalósítással akadtak problémáim. Eleve gáz, ha az ember ilyesmin gondolkodik egy filmnél, mert mindig azt mutatja, nem köti le a történet. De hogy a fenébe tudna már ez lekötni, amikor nagyjából harminc évvel vagyok túl a korhatár felső szintjén? A koncepció azonban annyira merész, és szokatlan, hogy még annak is ki kell szúrja a szemét, aki erre nem érzékeny. Adott ugyanis egy gyönyörűen renderelt szinte fotorealisztikus környezet. Talán nem láttam olyan Pixar filmet, amiben ennyire valóságos lett volna az esőcsepp egy levélen, a víz fodrozódása, a vihar, a fűszálak annyira eredetiek hogy szinte érzem illatukat. A föld kézzelfogható és markáns. Egyszóval mintha egy valódi kamerával felvett környezetet látnék.

És akkor, ahogy az angol mondaná, beszélni kell az elefántról - jelen esetben dinoszauruszról - a szobában. Képesek voltak ebbe a csodálatos környezetbe belebaszni ezeket a szándékoltan elnagyolt, elrajzolt, gumiszerű dinoszauruszokat, emberpalántát, T-rexeket, és még sorolhatnám. Összesen van nagyjából tíz lény, akit mozgatnak a másfélórás játékidőben, és akkor ez? Erre azt mondta valaki, ez tök jó koncepció lesz, csináljuk? Nincs funkciója, nincs mögötte semmi. Kivéve, hogy lehet belőle gyártani a gyereknek tetsző pohárfigurát, amire otthon apuka ráléphet - nem, nem vettem meg! Ez lenne a forradalmi megvalósítás, keresztezni a valóságot a mesével? Egyik, másik dínót meg se lehet különböztetni a többitől. Az embergyerek meg nem beszél, csak morog, emiatt szöveg is alig található a mesében.

Vagy a másik. Valamiben kellene újítani. Legyenek a T-rexek a jóságosak, a gonoszok meg a velociraptorok, akiket ezúttal már teljesen máshogy ábrázolnak, szárnyakkal, mert a Jurassic Park óta nagyot fordult az archeológia is, és a legújabb kutatások azt mutatják, hogy ők sokkal inkább tollas, madárszerű lények voltak. A hatéves gyerek ezt úgyis, keni vágja - egyébként vágja, majd egyszer bescannelem a dinótáramat is -, de miért kell hülyeséget tanítani? Hősünk a kis brachirosaurus, aki persze gyenge, és mihaszna, és keresi önmagát, meg a helyét a világban, gazdálkodik egy farmon (???), és lassan minden családtag csinált életében valami fontosat, csak az ő tappancsa hiányzik a közös falról. Vagyis egy értéktelen kis szarcsimbók!

Ehhez aztán az kell, hogy apuka embert faragjon belőle, csak éppen nem úgy, ahogy eltervezte, mert szépen belehal a beavatási szertartásba, a kis nyomi dinó meg ott marad egyedül, és azt se tudja, hol vannak. Ez mondjuk egy gyakori eset, tessék csak elmenni egy strandra, tuti elveszik egy két gyerek, aztán a szülei meg keresik. Mindehhez hozzájön, hogy a "mese" indokolatlanul szomorú és erőszakos. Tehát a mondanivaló túlságosan gügye, hogy tíz év felett bárkit is érdekeljen, alatta meg durva. Én valahogy nem igazán szeretném, hogy a burokban élő kis kölyköm idejekorán szembesüljön azzal, mekkora egy pöcegödör valójában a világ. Pedig a film kezdetekor még nagy reményekkel ültem neki, mert egy egész jó poénnal indított: a meteor, ami a manapság legelfogadottabb teória a dinoszauruszok kihalására, csak elhúz a Föld mellett, a dinók meg unottan legelésznek tovább. És ezért alakulhatott ki a bolygón egy totál másfajta élet. De itt a dolog meg is áll, mert többet ilyen, hogy humor nem lesz.

Mindezek tetejébe a zenére öt perc után nem lehet emlékezni, a szereplők pedig antipatikusat. Az embergyereket legszívesebben felrúgtam volna, a "jóságos dinoszauruszt" meg inkább feldaraboltam volna, és megeszem. A legnagyobb döbbenet a film után ért, mert azt hittem, hogy a film a Disney saját terméke - ők képesek ilyen melléfogásokat letenni az asztalra -, de nem, kiderült, hogy ez a bődületes ökörség, egy eredeti, original Pixar alkotás. Nem akarom elhinni! Igazából idén alig láttam olyan animációt amire nyugodtan elvinném a gyermekem, de minthogy ez esetemben még nem kérdés, így azoknak, akiknek van gyermekük, semmiképpen nem ajánlanám azt, hogy ezzel a filmmel kezdjék a Pixar iránti ismerkedést, mert iszonyatosan messze van ez már a Wall-E, Fel képviselte csúcsponttól. Alig várom, hogy a Pixar végre bedőljön, de legalábbis Peter Sohn soha többet ne rendezhessen hasonló baromságot.

Ha tetszett a kritika, lennél olyan szíves, és belájkolnád a Facebook oldalunkat?

Ui: minthogy Pixar film, kapunk előtte egy rövid történetet Szandzsaj szupercsapata címmel, de kövezzetek meg, ez a túlságosan indiai környezet soha nem volt a szívem csücske. A történet tanulsága lerágott csont, a rajztechnika ugyan nem rossz, de azért annyira nem is jó, mondjuk inkább érdekesnek, és nem megszokottnak.