Sajnálom Mister Strange van egy rossz hírem. Megtenné, hogy leül?

DOCTOR Strange!

Egyszer... talán... egy másik dimenzióban.

A Doctor Strange szintén egy olyan film, akár a Hangya. A kezdetektől ment a fikázás, hogy ez aztán már végképp mekkora marhaság lesz. Mert a szuperhősök az egy dolog, az idegen civilizációk szintén, a robothal meg pláne, no de a varázslás??? Ezt vajon, hogy fogják beintegrálni a már létező univerzumba? Tudjátok, jön a szabály: hidd el ezt, meg hidd el azt, és akkor most még ezt is, meg ezt is. NEM! És gyorsan hozzáteszem, nem ezzel van a baj. Elhiszem. A filmben a varázslás egy teljesen jól levezetett dolog, elvégre kivel nem fordult még elő, hogy álmában kilépett az asztrál térbe? Na ugye, most mit kell ezen kiakadni? De vizsgáljuk meg a filmet, szedjük szét darabjaira.

Színészek. Egytől egyig nagyon jók. Benedict Cumberbatch a Sherlock után ismét kapott egy nagyon karakteres, karizmatikus szerepet, ami eszméletlenül jól áll neki. Nem is lehetett volna jobb színészre bízni a Doctort, minden mozdulata, minden megnyilvánulása nagyon emblematikus, és nem beszélve a sármjáról, és a rajongótáboráról, amit nem kell kiépítenie, mint mondjuk Chris Hemsworthnek, aki ha hétrét feszül se lesz olyan érdekes, mint Tom Hiddlestone. Chris Evansnak pedig évekbe telt, mire Amerika Kapitányként végre fel tudott kapaszkodni Vasember mellé, hogy azt mondhassuk, igen, másra nem is lehetett volna osztani a szerepet. Paul Ruddot pedig ha lecserélik a Hangya közben, a kutya észre se veszi. Nohát mindez egyetlen filmmel sikerült Cumberbatchnek. Szóval hacsak nem tartozol a zsigerből őt utálók táborába, semmi problémád nem lesz vele. Nagy taps a Marvelnek, mert instant szuperhőst kreáltak, nem lennék meglepve, ha ezentúl minden egyes filmben felbukkanna, és egyre több teret nyerne.

Tilda Swinton ismét egy annyira földöntúli szerepben tűnik fel, több száz éves ősmágusként - The Ancient One -, amivel megint csak bebizonyította, hogy bármit, ismétlem, bármit képes eljátszatni, olyan intenzitással, és szuggesztív erővel, amit kevés kortárs női színészről lehet elmondani. És mit be nem vállalt a szerep kedvéért, kopasz, kiszedték a szempilláit, a fülei pedig Will Smith-t megszégyenítő módon üdvözlik a nézőt, és mégis, karakteréből csak úgy sugárzik az erő. Kicsit a Star Wars Yodájára emlékeztet, aki bár külsőleg törékeny, de amit a nézőből kivált az a határtalan tisztelet. Mellette, a másik a női szereplő Rachel McAdams olyan jelentéktelen, mint egy ázott veréb, bár inkább az lehet vele is a gond, hogy a szerepe nincs megírva rendesen.

Chiwetel Ejiofort sem tartom túl szerencsés választásnak. Illetve ezt most újrakezdem. Ezerszer meggyőzőbb mint Chadwick Boseman a Polgárháború Fekete Párducaként, és mivel úgy tűnik Ejiofort karakterével már most számol a Marvel a továbbiakban, még az is előfordulhat, hogy egymást fogják püfölni? Mads Mikkelsen pedig, ennek az ürgének mindig történik valami a szemével? Végre egy értelmes, emlékezetes, csak épp csöppet elvesztegetett főgonosz a Marvel univerzumban. És akkor már álljon itt Benedict Wong neve is, akit a filmben is Wongnak hívnak, és a legjobb poénok neki köszönhetőek. Szóval ez egy kivételesen jó casting.

Aztán ott vannak az akciók, végre követhető, minden szempontból lehengerlő jeleneteket láthatunk, amiben a legnagyobb poén, hogy nem is lőnek, hanem varázslatokkal küzdenek. Ezáltal a Doctor Strange egy igen erős fantasy is, amit ajánlhatunk az urban fantasy kedvelőinek éppen úgy, mint az elvakult Gyűrűk Ura rajongóknak. Tovább folytatom, a látványvilág lehengerlő, ha van film, amit idén IMAX 3D-ben nézel a Doctor Strange legyen az, mert ilyen elképesztően jó vizualitást a 2010-es Eredet óta nem láthattál. Az ember néha valósággal elveszik ebben a filmben, és a kreativitás leszökken a vászonról. Mindezt pedig Michael Giacchino vérpezsdítő muzsikája teszi tökéletessé, amit a mozitermet elhagyva képtelenség nem dúdolgatni magunkban továbbra is.

Akkor hol a bibi? Hiszen a film elemeire bontva látszólag tökéletes. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy önmagában a kávé és a só is finom, de a kettő együtt borzalmas. Nézzük csak a Doctor Strange alaptörténetét. Adva vagyon egy sikeres, gazdag, és híres, egyedülálló férfi, aki a szakmájában elismert és irigyelt. Nagyképű, egoista, folyamatosan poénkodik, él mint hal a vízben, amíg egy nap pofán nem csapja az élet, és nyomorékká lesz. Aztán meghasonlik, kinyílik a szeme, és ráébred, hogy jobb ember akar lenni, és tudását, képességeit egy jobb cél érdekébe állítja. Honnan olyan ismerős ez nekem? Amikor félúton rájöttem, hogy a Marvel megint a Vasember történetét akarja eladni, egy ennyire pofátlan és nyilvánvaló tálalásban, hirtelen köpni nyelni nem tudtam.

Nolan Batman trilógiájából szintén sokat átemelt a "forgatókönyv". Leginkább a Batman Beginst szeretheti Jon Spaihts, aki egyebek közt a Prometheus írója, mert a film első órája gyakorlatilag ugyanazt az ívet írja le. Strange keresi, kutatja balesete után a lelki békéjét, aztán tanul, aztán Batman... akarom mondani Magus lesz belőle. És, hogy a dolog még jobb legyen, Cumberbatch ugyanúgy néz ki a film első felében mint Bale a Sötét Lovag - Felemelkedésben. Még a depresszió szakálla is ugyanaz.

Ez a szegmens nincs jól felépítve. Mintha kötelező köröket látnánk futni. De az igazság az, hogy még ez a jobb fele a filmnek, mert utána ide oda kapkod, rohanunk mint a bolond, kicsit harcolunk a főgonosszal, hogy az is legyen, aztán kutyafuttában vége az egésznek, mert hát ez csak arra kellett, hogy az ember tudja ki is ez a karakter. Aztán majd felbukkan a következő filmekben. Doctor Strange Part One. Nem is tudtam, hogy kettévágták ezt a filmet. Jah, hogy nem. Azért eddig nem csinálták ezt, volt egy épkézláb történet, ami nem ilyen Frankenstein-i szörnyszerűségre hasonlított. Persze tudom, a Marvel filmeknél a legutolsó ember akinek beleszólása van az a rendező, de elképzelhető, hogy ezért a széteső, és hullámzó végeredményért egy icipicit hibáztatható Scott Derrickson is, aki eddig csak horrort, meg a rossz emlékű Amikor megállt a Föld-et csinálta.

Említettem, hogy a vizualitás mennyire jó, és, hogy az Eredet óta nem láthattál ilyet. Csak mert konkrétan tényleg az Eredetet lopják szanaszéjjel, ahol csak lehet. Hajtogatják a városokat, tükröket törnek szét, paradoxonokat hoznak létre, éppen csak az Escher lépcső hiányzik. Szóval ez mind a Doctor Strange, saját ötletek nélküli forgatókönyv, és saját ötletek nélküli megvalósítás vizuális téren. Ha nagyon genya akarnék lenne, akár még Az utolsó léghajlítót is említhetném, mert bizony annak a filmnek sok problémája volt, de vizuálisan legalább mert egyedi és friss lenni.

Vérzik a szívem a Doctor Strange miatt. Annyira látszott benne a potenciál, és végső soron egy pusztában elvesző kiáltás lett belőle. Egy ígéret egy jobb és okosabb filmre, aminek újabb lendületet kellett volna pumpálnia a Marvel gépezetébe, és erre mit csinálnak? Vasember másképp, fémhacuka helyett darócköntösben és köpönyegben. Persze maga a karakter nagyon jó, és biztos vagyok benne, hogy a későbbiek folyamán - Thor Ragnarök? - még jobban kibontakozik majd, de az év vége felé ez így nagyon nem volt szép. Pedig nagyon vártam ezt a filmet, nagyon akartam szeretni. Lehet a Marvel jó érzékkel ütemezte a karácsony előtti, még viszonylagos holtidőszakba, - ők is érezték, hogy ennyi ma már nem elég. Lehet felültem a hype vonatra, de minden érdeme ellenére, a dolog jelenleg úgy áll, hogy a Doktor Furcsa az év csalódása.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

Ui: komolyan ott tartunk, hogy egy sajtón a kolléga odaszól a besuszterolt barátnőjének: te várjunk, lehet a stáblista után lesz még valami?